Krónika
Mi volt a toalettpapír előtt? A válasz sokkoló
Rómában szivacsbot, a görögöknél cserép…
Eljön az a pillanat, amikor az ember ráeszmél, hogy a történelem nem csak csatákból és trónviszályokból áll, hanem abból is, hogy elgondolkodik a mosdóban, „oké… és ezt most mivel?”. Mára már a toalettpapír alapvetés, mint a kulcs a zsebben, csak akkor értékeli a szorult helyzetben lévő ember, amikor nincs. Az tudjuk, hogy az ókorban viszont nem volt. De kreativitás igen. Néha ijesztő formában.
1973 decemberében egy amerikai szupermarketben percek alatt eltűntek a toalettpapír-tekercsek. A pánikot egy népszerű TV műsorvezető poénnak szánt kijelentése is fűtötte, Johnny Carson a „közelgő hiányról” viccelődött, a nézők pedig ezt komolyan vették. A jelenség ráadásul nem is Amerikából indult, hanem ugyanabban az évben Japánban is volt felvásárlási láz, ami végül átszivárgott a nyugati hírekbe.
Római latrina, mint közösségi élmény
A római nyilvános latrinákban gyakran nem volt elválasztó fal, így a „magánélet” inkább filozófiai fogalom volt. A latrinák híres eszköze a tersorium (xylospongium) volt, ami egy pálcára rögzített szivacs volt, amit vízben vagy ecetes oldatban öblítettek le. Igen, sokszor közösen használták és igen, ettől hirtelen meglepően szimpatikus lesz a 21. század.
A görögöknél (és a rómaiaknál is) előkerültek a pesszoi néven ismert cserépdarabok, simára csiszolt korongok. Praktikus lehetett? Talán. Kényelmes? Inkább ne feszegessük. A fazekas selejt terméke így kaphatott egy „második esélyt”.
A nagy fordulat nem nyugaton következett be. Kínában a 14. századra már óriási mennyiségben gyártottak toalettpapírt. Feljegyzések szerint Zhejiangban évente milliós csomagszámban készültek 1 000–10 000 lapos adagok. 1393-ban pedig a császári udvarnak 720 000 lapot állítottak elő, és a Hongwu császár családja külön, illatosított verziót kapott.
A Nyugat sokáig újsággal és katalóguslapokkal rögtönzött, míg az első, kifejezetten erre a célra tervezett modern termék 1857-ben jelent meg az USA-ban, Joseph Gayetty találta fel. Lapokban árulta, aloe-val itatta át és „gyógyhatásúnak” hirdette, ráadásul minden ívre rányomtatta a nevét. Ez a fajta önbizalom ma is működne.
A tekercs és a perforáció ötlete Seth Wheeler 1871-es szabadalmához kötődik; a perforált tekercsek a 19. század végén terjedtek el. A toalettpapír igazi világhódító formája ehhez a perforált, adagolható tekercshez kötődik. A perforálás ötletére a 19. század végén szabadalmak születtek, a tekercses kiszerelést pedig a Scott Paper Company tette igazán népszerűvé 1890 körül.
Puha, fehér, „szálkamentes” amikor a komfort megérkezett
A vécék elterjedésével világossá vált, hogy a kemény anyagokat, például a szilánkokat vagy a kagylókat nem lehet lehúzni a lefolyóba. A papír azonban tökéletes volt, és lehúzhatóként reklámozták
A gyártás folyamata, a termék minősége egyre jobban finomodott, az 1930-as években már „szálkamentes” papírral dicsekedtek, mert korábban tényleg előfordultak apró kis szilánkok a terméken. Később jött a két rétegű, puhább verzió is, és ezzel megszületett a modern fürdőszobai békés állapot.
Az Egyesült Államokban a toalettpapír gyorsan kuriózumból alapvető árucikké vált. A termelés 1919-ben 80 000 tonnáról 1949-re több mint 486 000 tonnára nőtt, 1971 és 1981 között pedig a piac megháromszorozódott, meghaladva az 1,7 milliárd dolláros éves bevételt.
Ma az iparág értéke körülbelül 30 milliárd dollár és a kereslet a fejlődő országokban a vízvezeték térnyerésével egyre nő, annak ellenére, hogy továbbra is luxuscikknek számít emberek milliárdjai számára.
Innentől kezdve két, jól elhatárolható vélemény alakult ki. A mítosz szerint a civilizáció ott kezdődik, ahol puha, fehér papír vár a fürdőszobánkban. A józan magyarázat szerint viszont a toalettpapír sikere a csatornázás, a tömegtermelés és a reklám találkozásának háromszögében alakult ki és nyilván az is, hogy a vízzel való tisztálkodás ma is emberek százmillióinak természetes napi rutinjává vált.
A csattanó ugyanaz, mint 1973-ban, a hiányt gyakran nem a gyárak, hanem a félelem önmaga generálja. Közben a környezetünk megóvása iránti igény is egyre jobban növekszik, egyre gyakrabban halljuk, mennyi fát „visz el” a papírigény, de a pontos számok forrásai vitatottak.
És talán ez a legfurcsább, egy tekercs papíron néha többet mérünk, mint amit kellene, jelesül a biztonságérzetünket.
A toalettpapír története így nem csupán higiénia, ez a civilizáció apró, puha diadala. És ha legközelebb meglátja a tekercset a tartón, gondoljon arra, hogy valahol egy ókori római most irigykedve biccentene.
