Karol Nawrocki eltávolíttatta lengyelországi rendszerváltást jelképező kerekasztalt

A kerekasztalt 1989 óta őrizték az államfői palotában.

1989-ben a kerekasztalnál „különféle személyek ültek, akik különféle érdekeket képviseltek”, egyesek „kommunista befolyást akartak átmenteni” a rendszerváltás utáni Lengyelországba, másoknak „jó szándékaik voltak”, és a tárgyalást „taktikai pillanatnak” tekintették, hogy elérjék a szabad választásokat, az ország függetlenné válását – jelentette ki sajtóértekezletén Karol Nawrocki.

Aláhúzta: a kerekasztal a történeti vita fontos eleme marad. Függetlenül attól viszont, ki miképpen értékeli a kerekasztal történelmi jelentőségét, az elnöki palota „biztosan nem az a hely, ahol ezentúl állnia kell” – tette hozzá. Az emléktárgyat a varsói Lengyel Történelmi Múzeumban kell elhelyezni, ahol 2027-től lesz megtekinthető – jelezte az államfő.

Kijelentette: a „szabad, független, szuverén Lengyelország ma sokkal többre képes, mint a kerekasztal idealizálására”. Döntését azzal is indokolta, hogy a 21. században „a fiatal lengyeleknek nem kell semmilyen alkut kötniük a volt diktátorokkal, kommunistákkal vagy posztkommunistákkal”, és Lengyelország jövőjére, annak gazdasági sikereire kell összpontosítani.

„Büszkén mondanám, remélem, nem elhamarkodottan, hogy ma Lengyelországban véget ért a posztkommunizmus” – fogalmazott Nawrocki, utalva Joanna Szczepkowska színésznőnek az 1989 júniusában, az első részlegesen szabad lengyelországi választásokkor mondott, szállóigévé vált szavaira („Lengyelországban ma véget ért a kommunizmus”).

A kerekasztalnál 1989. február 6-tól április 5-ig folytatott tárgyalások során Wojciech Jaruzelski tábornok, a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkára által megbízott csoport a Szolidaritás független szakszervezet képviselőivel egyeztetett. Megállapodtak egyebek között a második világháború után megszüntetett köztársasági elnöki tisztség és a kétkamarás parlament létrehozásáról. 1989 júniusában a parlamenti felsőházba (szenátus) teljesen szabad, az alsóházba (szejm) a mandátumok előzetes elosztásán alapuló, kétfordulós voksolást tartottak, melynek nyomán a rendszerváltó közép-európai országok közül elsőként jutott be az ellenzék a törvényhozásba.