Újabb szelete tárult föl a múltnak Jeruzsálemben

Az óváros Jaffa-kapu bejáratánál, a Dávid-tornya nevű erődítmény – jelenleg múzeum – területén, a föld alatti ásatásokon, közel ötven méter hosszú, egykor mintegy öt méter széles és tíz méter magas falmaradványokra bukkantak. A különböző korok egymásra rakódott rétegeit tartalmazó, Kisle néven ismert történelmi komplexumban az egyik legépebben megmaradt és leghosszabb falszakaszt találták meg, mely a hasmóneus dinasztia korszakára jellemzően megfaragott, hatalmas és nehéz kövekből áll.

A lelet a múzeum új, régészeti, művészeti és innovációs szárnyának építése közben került elő. „Az újonnan feltárt szakasz, amelyet a történelmi források +első fal+ néven említenek, különösen lenyűgöző a méreteivel és kiválóan fennmaradt állapotával.

A második Szentély korában (az i. e. 516-tól i. sz. 70-ig tartó időszak) a hasmóneus fal körbeölelte a Cion-hegyet is, előkerültek részei a Cion-hegyen, Dávid városában, a Dávid-tornya udvarán és az óváros nyugati falának külső homlokzata mentén” – közölte a ynet című hírportállal a feltárást vezető két régész, Amit Reém és Marion Zindel. A fal történetét részletesen ismertetik a korabeli források. Az első századi történetíró, Josephus Flavius leírta nyomvonalát és kapuit, és „bevehetetlennek” nevezte az erődítményt, melyen hatvan őrtorony állt. A falat feltáró régészek keresik pusztulásának rejtélyét. „Egyértelmű, hogy a falat szisztematikusan, az alapokig lerombolták. Tervezett pusztítás volt, nem az idő vasfoga, nem véletlenszerű sérülés, hanem szándékos rombolás” – állítják.

A pusztítást szerintük talán maguk a hasmóneusok okozták, miután megállapodtak Ióannész Hürkanosz hasmónius király idején a hanukai csodából ismert VII. Antiokhosz szeleukida uralkodóval, aki i. e. 132–134 között ostrom alá vette Jeruzsálemet. Josephus Flavius szerint Hürkanosz Dávid király sírjának kincseivel váltotta meg a város lakóinak nyugalmát, és az akkori fegyverszünet részeként Antiokhosz megkövetelte Jeruzsálem erődítményeinek lebontását is. Hanuka története a zsidók, a későbbi hasmóneus uralkodóház és a szeleukida uralkodók közötti harc emlékét örökíti meg. De az is lehet, hogy Nagy Heródes király – aki korábban legitimitása érdekében feleségül vette a hasmóneus királyi dinasztia hercegnőjét, Mariamnét – uralmát el akarta választani a hasmóneus királyokétól, és ezért ő romboltatta le szándékosan elődeinek építményeit, köztük ezt a hatalmas falat.

Ezzel politikai üzenetet küldött, miszerint véget ért a hasmóneus királyok kora, és az ő uralma következik. Az addig csak szövegekből ismert Jeruzsálem elleni ostromról már a múlt század 80-as éveiben találtak régészeti bizonyítékokat, több száz, a hellenisztikus korra datált ballisztikus követ, nyílhegyet, parittyakövet és ólomlövedéket. De a leletek elhelyezkedése szerint a hatalmas ostromgépek lövedékei sem tudták áttörni az erős falat, és annak lábánál hullottak le. „Az új szárnyban a látogatók egy üvegpadozaton állhatnak majd ezek felett a kövek felett, és kortárs művészek értelmezései révén új kapcsolat jön létre a város ősi történelmével és örökségével”- nyilatkozta a jövendő tervekről a múzeum igazgatója, Eilat Lieber a ynetnek.

Megőrizzük ezt az egyedülálló és lenyűgöző leletet, és lehetővé tesszük a nagyközönségnek, hogy találkozzon Jeruzsálem több ezer éves múltjával – tette hozzá. „A feltárt falszakasz megrendítő és kézzelfogható bizonyítéka Jeruzsálem erejének a hasmóneusok korában. Az ilyen régészeti felfedezések segítenek összekapcsolni bennünket, zsidók nemzedékeit Jeruzsálem történelmi folytonosságával. Megható látni, ahogy a hanukai történetek életre kelnek a feltárás során” – mondta Amiháj Elijahu, a kulturális örökség minisztere Izraelben.