Az olyan állatokat, mint a patkányok és a denevérek, gyakran kezeljük betegségekkel fertőzött kártevőkként, és messzire száműzzük őket a közös tereinkből. A vírusgenomok új elemzése azonban azt mutatja, hogy mi, emberek sokkal nagyobb veszélyt jelentünk az állatokra, mint ők ránk – írta meg az Origo.
Fogékonyabbá válnak a vírusokra
A Nature Ecology & Evolution tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint mi, emberek majdnem kétszer annyi vírust adunk át a házi és vadon élő állatoknak, mint amennyit mi kapunk el tőlük.
Ha megértjük, hogyan és miért fejlődnek a vírusok annak érdekében, hogy különböző gazdaszervezetekbe „ugorjanak át” az élet fáján, az segíthet kideríteni, hogyan alakulnak ki új vírusos betegségek az emberekben és az állatokban – magyarázta Cedric Tan, a University College London genetikusa a ScienceAlert online tudományos portálnak.
A kutatók a vizsgált harminckét víruscsalád közül azonosították azokat, amelyek képesek megfertőzni az emberi szervezetet. A fajok közötti „ugrások” gyakoriságát számolva 64 százalékban volt jellemző az emberről egy állatra történő átugrás, az úgynevezett antroponotikus fertőzés.
Tekintettel arra, hogy az emberek a legkülönfélébb környezetekben alakították ki az otthonukat, értelmet nyer ez a tendencia, hogy a kórokozóinkat ilyen széles körben adjuk tovább – mondta Tan Michael, aki szerint a népesség mérete óriási, a globális eloszlás miatt pedig alapvetően mindenhol jelen van a bolygón.
Ez viszont sokkal több lehetőséget ad a vírusoknak arra, hogy sikeresen átkerüljenek a nem emberi gazdatestek nagyobb változatosságába, mint a más fajokból származó vírusok, amelyeknek általában sokkal korlátozottabbak a lehetőségei.
Mi több, a viselkedésünkkel még nagyobb esélyt adunk a kórokozóknak arra, hogy ezt az átmenetet megtegyék.
Azáltal, hogy élőhelyünk megváltoztatásával vagy elpusztításával (beleértve a környezetszennyezést és még a hangunk hangját is) stresszeljük a körülöttünk élő élőlényeket, azok fogékonyabbá válnak a vírusokra.
A vírusok végtelenül cserélődnek
Mindez azonban nemcsak komoly környezeti aggály, hanem a saját fajunk számára is jelentős globális egészségügyi problémát jelent.
Ha egy ember által hordozott vírus megfertőz egy új állatfajt, a kórokozó tovább fejlődhet még akkor is, ha az emberek között kiirtották, vagy akár új variánsokat is kifejleszthet, mielőtt újra megfertőzné az embert – mutatott rá Tan.
A világjárvány során több ilyen, oda-vissza terjedő vírusos eseményeknek lehettünk tanúi, többek között a vadszarvasokban és a nyércekben. Eközben az antroponózis hatalmas veszélyt jelent a veszélyeztetett fajokra, ami a vadon élő állatok oltásának etikai kérdéseit veti fel.
A szakemberek szerint az ember csak egy csomópont a gazdaszervezetek nagy és összetett hálózatában, amelyben a vírusok végtelenül cserélődnek.
A most publikált tanulmányban azonosított feltételezett gazdaszervezet-ugrások 81 százaléka nem érinti az embert.
Jelenleg több mint 1,6 millió állati vírust ismerünk, más fajokból származó vírusok kevesebb mint 0,1 százaléka okozott emberi fertőzést.
