A híd, aminek utolsó szegecsét Ferenc József helyezte el

A híd építését – az Erzsébet híddal együtt – az 1893. évi XIV. törvénycikk rendelte el.

A törvény végrehajtásával megbízott Kereskedelmi Minisztérium nemzetközi tervpályázatot hirdetett. Hetvennégy pályaterv érkezett be: ötvenhárom az eskütéri, tehát a későbbi Erzsébet hídra, huszonegy pedig a fővám téri, vagyis a Ferenc József hídra. Utóbbi építése kezdődött előbb, 1894. szep­tember 1-jén, Feketeházy János tervei alapján. A kiviteli terveket Gállik István, Beke József és Jurkinyi Jenő készítette, az esztétikai kialakítás Nagy Virgil építész műve volt.

Az ünnepélyes átadás 1896. október 4-én történt, ezen Ferenc József is részt vett, s ő ütötte be az utolsó, ezüst szegecset a kész szerkezetbe, amelyet F. J. monogrammal is elláttak. Budapest első folytacélból készült nagyobb hídjának jellegzetes része a pillérek feletti díszes kapuzat, amely a vas anyagszerűségét érzékelteti, az oszlopok tetején hegyes gúlák, azok csúcsán turulmadarak ülnek.

A második világháború alatt, 1945. január 16-án a németek felrobbantották a hidat, a befüggesztett tartó a Dunába esett, a budai parti nyílás is tönkrement. Március 15-én, pontonhíddal kiegészítve ideiglenesen forgalomba helyezték, ám azt 1946. január 10-én elvitte a jégzajlás, így a főváros nyolc napig, a Kossuth-híd átadásáig ismét híd nélkül maradt. (A Kossuth-híd volt Budapest történetének legjelentősebb félállandó hídja, mely a Kossuth tér és a budai Batthyány tér között állt 1956-ig.)

Az újjáépített átkelőt – immár Szabadság híd néven – 1946. augusztus 20-án adták át ismét a forgalomnak. A Szabadság híd 331,2 méteres hosszával Budapest legrövidebb Duna-hídja. Rekorder abban is, hogy ez az első olyan dunai átkelőnk, amely teljesen a magyar ipar által előállított alkatrészekből épült fel. Teljes szélessége 20,1 méter, a hídpálya szélessége mindössze 10,5 méter.