Ma van 215 éve, hogy Joseph Louis Gay-Lussac és Jean-Baptiste Biot francia tudósok egy hidrogénnel töltött léggömb segítségével négyezer méter magasra emelkedtek, hogy a Föld mágneses térerősségét tanulmányozzák.
Gay-Lussac vegyész és fizikus a gázok viselkedésének és a kémiai analízis technikáinak kutatója, a meteorológia egyik megalapítója volt. Fiatal korában mérnöki – híd- és útépítési – tanulmányokba kezdett, de 1801-ben, amikor asszisztensének hívta a kitűnő vegyész, Claude-Louis Berthollet, abbahagyta tanulmányait. Gay-Lussac első fontosabb kutatásai a gázok hőmérsékleti tágulására irányultak, 1802-ben kimutatta, hogy azonos hőmérséklet-emelkedés hatására minden gáz a térfogatának ugyanakkora hányadával tágul.
Gay-Lussac és Jean-Baptiste Biot 1804. augusztus 24-én egy hidrogéntöltésű léggömbbel négyezer méter magasságba emelkedett, hogy a Föld mágneses térerősségének a magasság szerint esetleges változását tanulmányozza. Gay-Lussac szeptember 16-án egyedül szállt fel, 7016 m-es magasságot ért el, ezt a magassági rekordot fél évszázadon át nem döntötték meg. Ekkor megismételte a mágneses méréseket, tanulmányozta a nyomás és a hőmérséklet változásait, több mint hatezer méter magasságban levegőmintákat gyűjtött. Megfigyelései alapján arra következtetett, hogy a Föld mágneses terének erőssége és a légkör kémiai összetétele az általa elért magasságig nem változik.
Röviddel a léggömbrepülések után Gay-Lussac Alexander von Humboldttal kezdett együttműködni. Kísérleteik vezettek el 1805-ben a vizet alkotó hidrogén és oxigén arányának pontos meghatározásához. Gay-Lussac 1808. december 31-én közzétette azt a törvényt, amely ma a nevét viseli, miszerint az állandó nyomású gáz térfogata egyenesen arányos a gáz (abszolút) hőmérsékletével, azaz hányadosuk állandó. További munkái közül fontosak a növényi és állati anyagok elemzései, a sók oldhatóságának vizsgálata a hőmérséklet függvényében, valamint a térfogatos analízis terén elért eredményei. Gay-Lussacot 1831-ben, 1834-ben és 1837-ben a Nemzetgyűlés tagjává választották. Lajos Fülöptől 1839-ben elfogadta a főnemesi rangot – ezt évekkel korában visszautasította, amikor még X. Károly ajánlotta fel neki.
