A Föld északi területein teljes, Magyarországon pedig részleges napfogyatkozást figyelhettünk meg tegnap. Hazánkban 1999 augusztusában volt, és hatvanhat év múlva lesz újra tökéletes együttállás.
Itthon számos helyszínen szakemberek várták az érdeklődőket, elmagyarázták, kommentálták a folyamatot, előadásokon ismertették a természeti jelenség tudományos hátterét (Fotók: Hegedüs Róbert)
Csaknem hatvan százalékban kitakarta tegnap délelőtt a Hold a Nap korongját Magyarországon, ugyanakkor a Föld északi területeinek egy sávjában az égitestek együttállásakor teljes napfogyatkozást csodálhattak meg a szerencsésebbek. Ugyanakkor számos embernek kedvét szeghette, hogy több ezer kilométert utazott a Feröer-szigetekre, ahol azonban a sűrű felhőzet miatt nem láthatta tisztán a jelenséget. Hazánkban legközelebb öt év múlva, június 21-én látható majd napfogyatkozás, de az kisebb mértékű lesz a tegnapinál. Magyarországon 1999 augusztusában volt teljes napfogyatkozás, a következő pedig hatvanhat év múlva várható. A ritka égi jelenséget az okozza, hogy a Föld, a Hold és a Nap egy síkba kerül. Azokon a helyeken, amelyek erre a képzeletbeli egyenesre esnek, a Hold teljesen kitakarhatja a napkorongot, de csak abban az esetben, ha kísérőnk épp akkora távolságban jár tőlünk, hogy az égbolton látható időleges mérete épp akkora, mint csillagunké. Mivel a Hold kissé elliptikus pályán kering körülöttünk, vannak időszakok, amikor távolabb jár tőlünk. Ilyen esetekben is létrejön az együttállás, de a Hold látszólagos mérete ilyenkor kisebb, nem takarja ki teljesen a napkorongot, s az ilyen jelenséget nevezzük gyűrűs napfogyatkozásnak. Mivel a Föld légköre szétszórja a Napból érkező fényt, a teljes napfogyatkozás mindig csak egy sávban figyelhető meg bolygónkon, a többi, a napos oldalon lévő területen részlegesnek látszik a jelenség. Bár a napfogyatkozás nem ritka jelenség bolygónkon, a teljes együttálláshoz számos tényezőnek teljesülnie kell, mivel a Föld méretének körülbelül harmadát jelentő Hold négyszázszor kisebb és négyszázszor közelebb van hozzánk, mint a központi csillagunk.
A természeti jelenséget tegnap délelőtt fél tíztől délig lehetett megfigyelni hazánkban, s ez alkalomból a Magyar Tudományos Akadémia székházánál, a Magyar Csillagászati Egyesület óbudai Polaris Csillagvizsgálójánál és országszerte működő csoportjainál, társszervezeteinél különféle programokkal várták az érdeklődőket, akiknek szakemberek magyarázták el percről percre a napfogyatkozás tudományos hátterét.
