Elkezdődött a jövő az amerikai haditengerészetnél: a hadnem régóta fejlesztett lézerfegyvere ugyanis, amelyet az év elején szereltek fel a Perzsa-öbölben állomásozó, Ponce nevű hadihajóra, várakozáson felül teljesít – jelentette ki szerdán Matthew Klunder ellentengernagy, a haditengerészet kutatási parancsnoka.
A negyvenmillió dolláros lézerágyúval a nyáron egyéves tesztidőszakot kezdtek, de a haditengerészet úgy gondolja, hogy négy hónap is elég volt erre: a fegyver bevetésre kész, nap mint nap lehet használni.
A tábornok sajtóértekezletén bemutatott videón látszott, amint a fegyver két másodperc alatt tönkreteszi egy kis drón elektronikáját, és a szerkezet a tengerbe esik. Egy másik kísérletben a lézert egy kis naszádra erősített rakétagránátra irányították, és az ettől felrobbant.
A harminc kilowattos lézerágyú sikeres tesztje felkelti a reményt az amerikai katonai vezetésben, hogy egy 2017-ben rendszerbe állítandó száz-százötven kilowattos ágyúval több millió dolláros rakétát is meg tudnak majd semmisíteni néhány dolláros költségen, mert ennyibe kerül az elektromos energia, amelyet a berendezés használ.
A lézerágyú nem sokban tér el a tudományos-fantasztikus filmekben szereplő fegyverektől, bár a lézersugár, a moziban látottakkal ellentétben, a valóságban nem érzékelhető szabad szemmel. A futurisztikus fegyverrendszereknek hátrányai is vannak: a lézerágyúk rossz időjárási körülmények között – például heves esőben vagy sűrű ködben – jelentősen vesztenek hatótávolságukból, és csak „egyenes vonalú láthatóság” esetén vethetők be, vagyis nem alkalmasak a fedésben vagy a horizonton túl lévő célpontok megsemmisítésére. A kilőtt lézernyaláb különleges, fotonokból álló nagy energiasűrűségű fénysugár, amely elérve a céltárgyat, azon rövid idő alatt hővé alakul át, és gyakorlatilag megolvasztja a célpontot.
Az Egyesült Államok mellett több ország is dolgozik lézerfegyver kifejlesztésén, de az amerikai haditengerészet jár az élen. Új ágyúja rendszerbe állítása állítólag az iráni iszlám köztársaságnak szóló figyelmeztetés.
