Királyi család

Tudták, hogy szovjet kém, a brit uralkodó mégis lovaggá ütötte

II. Erzsébetnek mindenképpen tudnia kellett, hogy az udvarnak dolgozók közül egy valaki a szovjetek ügynöke

Nemrég kerültek elő Nagy-Britanniában azok a dokumentumok, amelyek szerint II. Erzsébet néhai brit uralkodó jóval az előtt, hogy a közvélemény értesült volna az ügyről, tudott arról, hogy közvetlen környezetében szovjet hírszerző van. A gyanúsítottnak azonban sikerült tisztára mosnia magát, így II. Erzsébet még lovaggá is ütötte. Végül is lebukás lett a vége, de a királynő a kémbotrányról soha egy szót sem szólt.

Tudták, hogy szovjet kém, a brit uralkodó mégis lovaggá ütötte
II. Erzsébet királynő később visszavonta a lovagi címet Anthony Blunttól
Fotó: JUSTIN TALLIS / AFP

A brit uralkodó család mindig is az érdeklődés középpontjában állt, a sajtó egy pillanatra sem vette le a róla a szemét. A buzgó igyekezet célja természetesen, a „sztorigyártás”, hiszen ezt „eszi” nagykanállal a kedves újságolvasó, netböngésző, tévénéző.

Az igazi sztorik azonban csak ritkán jutnak el az ínyencségekre vágyó nagyközönséghez. Nemrégiben azonban nyilvánosságra került, ha lehet azt mondani, egy igazi politikai „csemege” a néhai II. Erzsébet brit uralkodóval kapcsolatban.

A Declassified UK brit hírportál szerint a királynő már jóval a nyilvánosság előtt tudott a szigetország XX. századi legnagyobb kémbotrányáról, de hallgatott róla.

A Cambridge Ötökről van szó. Anthony Blunt, Guy Burgess, Donald Maclean, Kim Philby és John Cairncross az 1930-as évek elejétől a Szovjetunió javára hírszerző tevékenységet folytattak.

De miért volt ez akkora szenzáció?

A csoport tagjai beépültek a MI5-be, az Egyesült Királyság belföldi kémelhárító és biztonsági ügynökségbe, valamint testvérszervezetébe, az MI6-be, amelyik a külföldi hírszerzéssel volt megbízva. Az „Ötök” lebukásának sorozata 1950-ben kezdődött és a brit társadalomnak szembe kellett nézni azzal a nagyon szomorú ténnyel: a Cambridge-i Trinity Collegeban, ahol a legelőkelőbb családok sarjainak fejébe akarták a Brit Birodalom értékrendjét beleverni, egy szovjet kémhálózat működött. A csoport éppen azokat a birodalmi értékeket kérdőjelezte meg, amelyek fenntartásának érdekében kapták a képzést.

Az 1929-33-as nagy gazdasági világválság idején Cambridgebe is behatoltak a tőkés gazdaságot megkérdőjelező baloldali, néha egészen radikális nézetek. Mivel mindennek csak a szovjet úgymond, szocializmus volt az egyetlen lehetséges alternatívája, sok, eredetileg konzervatív világnézetet valló vezető értelmiségi is a baloldali eszmék hatása alá került.

Az igazi botrány kirobbanását a közelmúltig az akadályozta meg, hogy a különböző brit titkosszolgálatok meggátolták a legfontosabb információ nyilvánosságra kerülését.

A Cambridge Ötök egyike Anthony Blunt, aki II. Erzsébet művészeti tanácsadója volt, róla már jóval végleges lebukása előtt sokan tudni vélték az igazságot. Az is gyanúra adott okot, hogy Burgess-szel cambridge-i egyetemi éveik óta jó barátságban voltak. Többszöri kihallgatás után azonban az 1950-es években „tisztának” minősítették, 1956-ban II. Erzsébet királynő lovaggá is ütötte.

A közvélemény 1979-ben tudhatta meg, hogy Blunt is információkat adott át a szovjeteknek az 1930-as évek végétől 1956-ig. Erről maga az akkori brit miniszterelnök, Margaret Thatcher számolt be az alsóházban, miután egy – a szereplőket csak álnéven bemutató könyv kapcsán – Bluntra újra a gyanú árnyéka vetült. A bejelentésből az is kiderült, hogy Blunt 1964-ben, büntetlenségéért cserébe tett beismerő vallomást.

Viszont kiderült, hogy a brit uralkodó már az 1950-es évek elején gyanút fogott Blunttal kapcsolatban, jóval azelőtt, hogy a művészeti tanácsadó bevallotta kémtevékenységét az MI5 kihallgató tisztjeinek.

A Declassified UK azt állítja, hogy II. Erzsébetnek mindenképpen tudnia kellett, hogy az udvarnak dolgozók közül egy valaki a szovjetek ügynöke. Burk Trend kabinettitkár ugyanis Martin Charteristől, a királynő magántitkárától egy olyan levelet kapott, amelyben egyértelmű utalás volt arra, hogy ő már beszélt az uralkodónak a „Blunt ügyről”.

Charteris szerint: II. Erzsébet nagyon nyugodtan és meglepetés nélkül fogadta az egészet.

„Nyilvánvalóan valaki említett neki valamit az 1950-es évek elején, talán nem sokkal a trónra lépése után. Azt mondták neki, hogy Blunt halála után igen nagy lesz a veszélye annak, hogy az ügy nyilvánosságra kerül” - így írt Martin Charteris.

Tehát nagyon is valószínű, hogy II. Erzsébet, még 1964, Blunt beismerő vallomása előtt már tudott, vagy nagyon is gyaníthatta, hogy Blunt érintett a szovjetek javára történt valamilyen hírszerzési ügyben.

A megválaszolatlan kérdés mindmáig az, hogy II. Erzsébet miért nem tett semmit az ügyben, miért fedezett egy szovjet kémet a királyi palota berkein belül?