
Még havasak a hegytetők, de a völgyekben már olykor megindul egy-egy apró patak. Éjjel még minden lefagy, de a macskabaglyok (Strix aluco) már ott huhognak az ágakon - vagy éppen menedéket keresnek a kertünkben. Az erdei talaj kőkemény, de ásónyom mélységben már elindult a hóvirág gyökere. S ahogy a régi mondás is tartja; január, február, itt a nyár.
Az ember felnéz, s csak a csupasz fákat látja. Az év(ek) elején ez megszokott - de mégsem megszokható. A hangulat pont úgy törhet le, mint az ágak a jég súlya alatt, azonban reményre adhat okot, hogy az idő előrehaladtával egyre tovább lesz világos s a kékség is gyakrabban mutatja meg magát...
Fényjáték kora reggel valahol Németországban. Szokás mondani, hogy a január és a február dög unalmas hónapok, s csak azért van rájuk szükség a naptárban, hogy az idő valahogy elmenjen. Azonban az erdőt járó ember ilyenkor is képes fölfedezni a természet csodáit - azokat az apró jeleket, melyekből erőt meríthet a mindennapokhoz
A hírekkel ellentéltben a medve nem mindig alszik téli álmot. Néha - mint esetünkben ez a finnországi barna „kivitel" olykor fölkel és körbejár, leellenőrzi, mi változott a környéken
Az olaszországi Mont Civetta februárban. A táj a fagytól mozdulatlannak és mozdíthatatlannak tűnik - pedig itt sem sokat kell már várni az olvadásra
Akadály a kétéltűeknek egy francia erdőben. A „korlát" persze sokkal inkább a hüllőknek szól, mint az autósoknak - nekik legfeljebb arra kell ügyelniük, hogy a korán ébredő jószágokat ne lapítsák ki az aszfalton...
Keleti jávorszarvas (Alces americanus) napi betevője. Amit elér, megeszi - s közben arra vár, hogy a tűlevelűekre alapozott étrendet fölváltsa némi változatosság
Korai „feltűnésű" hóvirág (Leucojum vernum) egy német erdőben
Több százezer éves koponya rejtette az arcot, amelyben magunkra ismerhetünk
Találkozásunk úgy zajlott, ahogy egy kisfiú és egy nagy ló ismerkedésének első pillanatai voltak mindig is