Nekünk tilos – másnak nem

A lőpor őshazája Kína. Arrafelé nem tilos a petárda, sőt, talán magát a kommunista pártot is elsöpörné a népharag, ha az efféle korlátozó ötlettel hozakodna elő

India népe sem megy a szomszédba ötletekért, ha a hangoskodásról van szó. Itt éppen valamelyik istenség ünnepe alkalmából durrogtatnak lelkesen a gépkocsik között

Indonéziai életkép rendőrökkel és tüntetőkkel. A demonstrálók vélhetően úgy vannak vele, ha már legálisan beszerezhető, akkor miért csak szilveszterkor és a helyi sátáros ünnepek alkalmával vessék be ezeket a termékeket?!

Kalkuttai piac szerényke kínálata. Európában ennek az erzedrészéért is begyűjtenék a honpolgárt a hatóságok. Az érv – úgymond – egyértelmű: a petrádázás (elavult/primitív, no meg) életveszélyes szórakozás. Igaz, az autóvezetés szintúgy ide sorol, de arra legalább jogosítványt is szerezhet az ember

Nem nyári fagyi készül a kisüzemben, lévén a tölcsérekbe édességek helyett mindenféle lő- és egyéb éghető por kerül. Amúgy a házilagos petárdagyártás Kelet-Ázsiában számos családnak biztosít elfogadható megélhetést, esetleg tisztességes kereset- vagy nyugdíjkiegészítést

Első pillantásra tán azt hihetnénk, tészta vagy valamiféle speciális élelmiszer szárad a rúdon, ám a valóság sokkal prózaibb: petárdákhoz való gyújtózsinórok készülnek egy üzemben

Lőporgyártás. A terméket a tűzveszély csökkentése érdekében némi vízzel vegyítve méz-állagúra keverik, majd fokozatosan és porciózva e híg masszát eresztik bele az előre elkészített tasakokba. S eztán jön a szárítás, ami koránt sem veszélytelen mutatvány

Arab feliratos tiltótáblák egy német városban. Hamarosan kiderül, mennyit értek