Vagonokat bárhová

Miként lesz alaktalan vas- és alumíniumtömbökből, hullámzó lemezekből és szokatlan alakú zártszelvényekből hosszú és precíz munka nyomán vasúti vagon, motorkocsiváz? A válaszért Szolnokig kell menni, a Stadler Zrt. telephelyére. Kevesen tudják, de az alföldi gyáregységből a világ számos pontjára, az Egyesült Államoktól Fehéroroszországig exportálják a termékeket. Persze a festéktől csillogó, esetleg gondosan becsomagolt végeredmény sem megvetendő látvány, de sokkal izgalmasabb az, ahogy lépésről lépésre kialakul egy kötött pályás közlekedési eszköz. A tömböket számítógép-vezérelt CNC-marógépek veszik munkába, a lemezeket tizedmilliméter pontossággal szabdalják föl. A félkész, de már így is több tonnás kocsikat a munkafolyamatok egyik részében úgy forgatják a hatalmas, de mégis finoman járó fogók, mint ahogy a gyerekek a modellvasutakat veszik kézbe.
A Stadler története egyébként minden, csak nem átlagos. Az 1942-ben Ernst Stadler által Zürichben indított vállalkozás mára globális – így magyarországi – sikertörténettel büszkélkedhet, amelyet napjainkban innovatív megoldások biztosítanak. Fontos megjegyezni, Szolnokon nagy hagyománya van a pályavasúti iparnak.
A nyitó esemény 1858-hoz köthető, ekkor adták át ugyanis a hajdani – 1880-ban államosított – Tiszavidéki Vaspálya Társaság, azaz a mai Járműjavító első épületeit. Kezdetben a kis műhelyekben mindössze száz munkás dolgozott, de az idő múlásával a foglalkoztatottak száma jócskán bővült. Ugyanebben az évben adták át a Szolnok–Arad-, egy évvel előtte (1857) pedig a Szolnok–Debrecen vonalakat. Mivel a vaspálya már egy évtizeddel korábban összekötötte a fővárost Szolnokkal, a hálózat fejlődésével már korán a Dunán inneni területek egyik jelentős közlekedési csomópontja alakult ki a településen.