
1868-ban, az ideiglenes pesti vízmű üzembe helyezésével vette kezdetét – akkor még Pest-Budán – az intézményes fővárosi vízellátás. A szivattyúház a mai Kossuth téren, az ellennyomó víztároló medencéje pedig a kőbányai Ihász utcában épült ki. A kőbányai telep felszínén parkos zöld terület helyezkedik el, alatta azonban ott húzódik a hazai vízellátási rendszer legrégibb, ma is működő műtárgya, az 1868–71-ben, téglából épült, kétszer tizenegyezer köbméteres medence. A földalatti „vízkatedrális" téglafalában helyenként a dualizmus kori ipari fejlődés másik emléke, “Tatai Uradalmi Téglagyár” nyomás is látható.