Az első világháború egyik legszörnyűbb hadszinterén, a doberdói fronton elesett hőseinkre emlékeztek ma Olaszországban – írta Facebook oldalán a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum.
A Doberdò del Lago községhez tartozó Visintini településen álló Magyar Kápolnánál (Cappella Ungherese) Maruzs Roland ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) parancsnoka beszédében rámutatott: „Van a magyar történelemnek néhány olyan szava, amely nem csupán földrajzi helyet jelöl, hanem égető sebet, kőbe vésett emléket és összetört emberi sorsokat. Doberdó nem csupán egy kopár, olaszországi fennsík az Isonzó völgye felett. Doberdó a magyar katonai erény, az észbontó szenvedés és a végsőkig tartó helytállás örök szimbóluma.”
Maruzs Roland hangsúlyozta: „Hajtsunk ma fejet a Doberdó névtelen és nevesített hősei előtt! Azok előtt, akik itt maradtak az idegen földben, és azok előtt is, akik lelki és testi nyomorékként tértek haza, de szívükben mindvégig megőrizték a kötelességtudat tisztaságát. Emlékük nem halványulhat el, tetteik nagysága pedig örökké világítson számunkra, mint a hűség és a hazaszeretet fáklyája.”
Peter Ferfoglia, Doberdo Del Lagó polgármestere beszédében kiemelte, ez a hely ma már nem megosztja, hanem összehozza, egyesíti nemzeteinket, és együtt hajtunk fejet a hősök előtt. Hozzátette, nagyon fontos, hogy a fiatal kadétok a jelenlétükkel megtisztelik az alkalmat, hiszen ők a jövő zálogai. Meg kell emlékeznünk a múltról, és a jövő felé kell tekintenünk, hiszen ez az út, amelyen, ha közösen járunk akkor a népeink közötti béke irányába visz – fogalmazott.
Az ünnepi eseményen részt vett Massimiliano Fioretti ezredes az Olasz Védelmi Minisztérium képviseletében és Gianfranco Simonit, olasz helytörténész, a Gruppo Speleologico Carsico elnöke, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány küldöttsége, valamint a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium kadétjainak egy része első világháborús hagyományőrző egyenruhában és korhű felszerelésben, társaik pedig növendéki formaruhában fejezték ki tiszteletüket az elesettek emléke előtt.
A hősi halott katonák emlékére Bálint Mihály Gábor őrnagy, katolikus és Sajtos Szilárd alezredes, protestáns tábori lelkész közösen mondott ökumenikus imát.
Az ünnepség koszorúzással, majd az Il Silenzio felcsendülésével zárult.
A Magyar Kápolna története
Az olasz–szlovén határ mentén húzódó Doberdó-fennsík védelmét ellátó osztrák–magyar csapatok állományát túlnyomórészben magyar katonák alkották. A szegedi 46. és a debreceni 39. gyalogezred védte a Visintini melletti dombokat. 1918 januárjában a hadszíntérre látogató IV. Károly osztrák császár és magyar király személyesen járt el a kegyeleti kápolna létrehozása érdekében. A magyar katonák megkezdték a kápolna építését, amely októberre szinte teljesen el is készült, azonban a front összeomlása miatt felszentelésére már nem kerülhetett sor.
Az igényes építészeti tervek alapján megépült kápolna évtizedekig méltatlan, elhanyagolt állapotban volt. Használták istállónak, lomtárnak, majd lassan omladozni kezdett. Az elhagyatottságában is megejtő szépségű építményt a pusztulástól az olasz goriziai Isonzó Baráti Társaság és magyar civil szervezetek összefogása mentette meg az ezredforduló környékén.
A Magyar Kápolna (Capella Ungherese) helyreállításának anyagi terheit végül a Széchenyi Tudományos Társaság vállalta magára 2008-ban, fontosnak tartván, hogy az emlékhely méltó legyen az Isonzó melletti csatákban elesett valamennyi hősi halott emlékének megörökítésére, egyúttal a kiengesztelődés és béke európai jelképévé váljon.
A felújított kápolnát a Magyar Hősök Emlékünnepén, 2009. május 29-én Nursiai Szent Benedek, Európa védőszentjének tiszteletére történő ökumenikus felszentelést követően Sólyom László köztársasági elnök avatta fel számos volt és hivatalban lévő magyar, szlovén és olasz állami és egyházi méltóság jelenlétében. Az avatást követően az emlékhely zarándokhellyé vált, állami vezetők, egyházi méltóságok, hozzátartozók, megemlékezők ezrei látogatják. Az egykor magyar katonák által bajtársaik emlékére épített kegyeleti emlékhely a magyar katonai áldozatvállalás szimbólumává vált.
