Negyvenegy gyanúsított már van, két cégvezető letartóztatásban, a valódi szervezők és végső haszonhúzók kiléte azonban továbbra sem ismert. Az ügyben megszólaló energiapiaci szakértők szerint a művelet nagysága, tőkeigénye és nemzetközi háttere azt valószínűsíti, hogy a látható strómanok mögött lényegesen erősebb szereplők állhattak.
Az előző cikkünkben bemutattuk, hogyan működhetett Magyarország egyik legnagyobb áfacsalási konstrukciója. A történet azonban itt kezd igazán érdekessé válni. Mert miközben a hatóságok feltérképeztek egy száznál is több társaságból álló céghálót, megtaláltak strómanokat, könyvelőket, ügyvezetőket és közreműködőket, a legfontosabb kérdésre egyelőre nincs nyilvános válasz:
Ki találta ki és ki finanszírozta az egészet?
A Fővárosi Főügyészség júniusi tájékoztatása szerint az ügynek 41 gyanúsítottja van. Öt személyt különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalással, további 36 embert közokirat-hamisítással gyanúsítanak. A hatóság azt is közölte, hogy a nyomozást kifejezetten folytatják „a további elkövetők kilétének azonosítása”, a külföldi szálak feltárása és a vagyoni hátrány visszaszerzése érdekében.
Ez önmagában arra utal, hogy a történet még korántsem ért véget.
A stróman nem feltétlenül a főnök
Az ilyen típusú gazdasági bűncselekmények egyik alapszabálya, hogy a cégjegyzékben szereplő név és a tényleges döntéshozó személye nem feltétlenül ugyanaz. A mostani ügyben a sajtó olyan cégeket is feltárt, amelyek minimális jegyzett tőkével alakultak, majd rövid időn belül több tízmilliárdos forgalmat bonyolítottak.
A vállalkozások egy részének névleges tulajdonosai és vezetői olyan emberek voltak, akik gazdasági hátterük alapján aligha rendelkezhettek volna saját erőből az ehhez szükséges tőkével, szaktudással és nemzetközi kapcsolatrendszerrel.
A Telex által ismertetett nyomozati anyagokban olyan gyanúsítottak is megjelentek, akik a beszámoló szerint írni-olvasni sem tudtak. A lap szerint ezért nehezen képzelhető el, hogy ők irányították volna a Franciaországtól Romániáig nyúló nemzetközi céghálót.
A 444 október 15-i tényfeltárása ugyanezt a problémát veti fel. Miközben a strómanok beszervezésében és az engedélyeztetésben szerepet játszó emberek egy részét már azonosították, a végső haszonhúzókhoz a nyomozás a lap forrásai szerint nem került közelebb.
Ehhez nem elég néhány „dobható” Kft.
A valódi szervezők kilétével kapcsolatos kérdéseket elsősorban az ügy nagyságrendje teszi indokolttá. Földgázzal kereskedni ugyanis nem olyan, mint néhány raklap mobiltelefont adni-venni.
A gázkereskedőnek engedélyekre, komoly finanszírozásra, banki kapcsolatokra, szállítási kapacitásra, kiegyenlítési és tőzsdei ismeretekre, nemzetközi üzleti partnerekre van szüksége.
A Válasz Online által megszólaltatott szakértők szerint egy ilyen hálózat elindításához akár ötven-száz különböző területen jártas ember munkája is szükséges lehetett.
A rendszerben ráadásul valódi földgáz mozgott.
A sajtó által feltárt adatok szerint 2024-ben újonnan megjelenő kereskedők százmilliárdos nagyságrendben vásároltak külföldről gázt, majd azt Magyarországon értékesítették. A csalási elem a gyanú szerint csak ezután következett. A fizetendő áfát fiktív elektronikai kereskedelemmel ellensúlyozták. Ehhez viszont előbb ki kellett fizetni a gázt, vagyis valakinek hatalmas indulótőkét kellett biztosítania.
Több százmillió euró nem terem a semmiből
A 444 szerint az ügyben érintett kereskedési láncok működéséhez több százmillió eurós nagyságrendű finanszírozási képesség kellett. Ez az egyik legerősebb érv amellett, hogy a hálózat tetején nem néhány alkalmi gazdasági bűnöző állhatott.
A gázért jellemzően előre vagy nagyon rövid fizetési határidővel kell fizetni. Egy frissen alapított, hárommillió forintos jegyzett tőkéjű vállalkozás nem tud önmagában tízmilliárdos energiaszállítmányokat finanszírozni.
Valakinek pénzt kellett adnia, valakinek a garanciát kellett biztosítania és valakinek pedig el kellett érnie, hogy a nemzetközi gázpiac komoly szereplői hajlandók legyenek üzletet kötni a frissen megjelent cégekkel.
Ezért ma talán nem az a legfontosabb kérdés, ki volt egy-egy Kft. bejegyzett ügyvezetője, hanem az, hogy honnan érkezett a pénz.
Szlovákián keresztül Nagy-Britanniába
A történet másik kulcsa maga a pénzmozgás.
A 444 által ismertetett nyomozati iratok szerint az egész konstrukcióban több mint 300 milliárd forint áramolhatott ki Magyarországról, előbb szlovák, majd brit bankszámlákra. A lap szerint ennek a pénznek a további útját a hatóságok eddig nem tudták teljes körűen feltárni.
Még egyszer fontos hangsúlyozni, hogy a 300 milliárd nem azonos a magyar állam veszteségével.
A költségvetési kárt sajtóértesülések mintegy 67 milliárd forintra teszik. A 300 milliárd azt a teljes pénzmennyiséget jelenti, amely a rendszer működése közben külföldre kerülhetett. De ha a végső haszonhúzókat akarjuk megtalálni, éppen ennek a pénznek az útját kellene végigkövetni.
És itt kerül elő Oroszország
A történet legérzékenyebb része az esetleges orosz kapcsolat. A Válasz Online már 2025 novemberében arról írt, hogy több, a nemzetközi energiakereskedelmet ismerő forrása orosz titkosszolgálati vagy ahhoz kapcsolódó háttér lehetőségét vetette fel.
A feltételezés mellett több körülményt soroltak fel. Az egyik a pénz, a másik a nemzetközi gázkereskedelmi szakértelem, a harmadik az, hogy a konstrukcióban részt vevő társaságok valódi, nagy mennyiségű földgázhoz jutottak, jelentős részben az osztrák irányból, abban az időszakban, amikor az orosz Gazprom még komoly szereplője volt a közép-európai ellátásnak.
A Válasz Online forrásai arra is hivatkoztak, hogy más európai országokban korábban szintén megjelentek hasonló, nehezen átlátható gázkereskedelmi konstrukciók. Mindez azonban közvetett következtetés. A cikk által megszólaltatott egyik szakértő maga is elismerte, hogy nincs közvetlen bizonyítéka az orosz titkosszolgálatok részvételére.
A NAV és az ügyészség pedig nyilvánosan nem állította, hogy az FSZB, az SZVR, a Gazprom vagy bármely más orosz állami szervezet állna a magyar áfacsalási ügy mögött.
Ezért jelenleg ezt csak vizsgálandó hipotézisként lehet kezelni.
Volt már hasonló Magyarországon
Az orosz elméletnél talán még érdekesebb egy másik körülmény.
Nem először történt hasonló gázos áfacsalás Magyarországon.
A Válasz Online forrásai szerint már 2017–2018-ban működött egy kisebb léptékű, hasonló rendszer. Külföldi kereskedők hoztak be gázt, amelynek áfáját nem fizették meg és a végső haszonhúzókat akkor sem sikerült megtalálni.
A lap szerint az akkori ügyek után szakmai körökben már felmerült, hogy a földgázkereskedelemnél is be kellene vezetni a fordított áfát, mert ez nagyrészt ellehetetlenítené ezt a csalási formát.
Erre azonban csak évekkel később került sor. 2025.január 1-jétől a belföldi adóalany gázkereskedők közötti értékesítés fordított adózás alá került. A szabály jelenleg 2026. december 31-ig hatályos.
Ez már önmagában is fontos kérdést vet fel: Ha korábban ismert volt a rendszer sérülékenysége, miért csak 2025-ben zárták be a kiskaput?
Erre jelenleg nincs teljes körű nyilvános válasz.
Hatósági mulasztás vagy egyszerűen rendkívül profi bűnszervezet?
Ugyanez vonatkozik arra is, hogyan működhetett a rendszer ilyen sokáig.
A NAV nyomozása 2024 augusztusában indult. A hatóság 2025 januárjában hajtotta végre a nagyszabású akciót, 220 pénzügyi nyomozó és hatvan pénzügyőr egyszerre hetven helyszínen tartott kutatást és több mint 23 milliárd forintnyi vagyont biztosított.
Ez jelentős hatósági művelet volt.
Ugyanakkor a Telex által megismert nyomozati anyagok szerint már 2024 szeptemberében ismert lehetett több, közvetlenül érintett cég neve, miközben egyes társaságok hónapokkal később is folytatták a gázkereskedelmet.
A lap további késedelmekről és elmulasztott adatbeszerzésekről is beszámolt. Ezek komoly kérdéseket vetnek fel a nyomozás hatékonyságával kapcsolatban. De itt is érdemes világos határt húzni.
A lassú vagy hibás nyomozás önmagában nem bizonyít politikai védelmet.
Ahhoz bizonyíték kellene. Ilyet jelenleg nem hoztak nyilvánosságra.
A valódi kérdés, hogy ki volt a piramis tetején?
A mostani helyzetben három dolgot tudunk viszonylag biztosan.
Az első: egy rendkívül professzionális és nemzetközi rendszer működött.
A második: ehhez jelentős indulótőke, energiapiaci szakértelem és nemzetközi kapcsolatrendszer kellett.
A harmadik: az eddig nyilvánosságra került gyanúsítottak mögött a hatóság maga is további elkövetőket keres.
Amit viszont nem tudunk:
Ki adta a pénzt?
Ki találta ki a konstrukciót?
Ki szervezte össze a céghálót?
és végül: Kinél kötött ki a haszon?
Az esetleges orosz titkosszolgálati háttér érdekes, szakértők által felvetett hipotézis, de jelenleg nem bizonyított tény. Ugyanígy nem bizonyított az sem, hogy magyar politikai vagy állami szereplő szándékosan segítette volna a rendszert. Ezeket csak akkor lehet kijelenteni, ha erre bizonyíték kerül elő.
Egy nemzeti költségvetésből eltűnt 67 milliárd nem lehet mellékes ügy
A történetnek azonban akkor is van súlyos tanulsága, ha a végén sem titkosszolgálati, sem politikai szál nem bizonyosodik be. Ha valóban mintegy 67 milliárd forinttal rövidítették meg a magyar költségvetést, miközben egy több százmilliárdos nemzetközi pénzügyi konstrukció működött az országban, akkor a magyar állam alapvető érdeke a teljes hálózat feltárása.
Nem csak a strómanoké, nem csak az ügyvezetőké és nem csak azoké, akik aláírták a számlákat. A hálózat tetejéig kell eljutni. Mert a 300 milliárdos ügy legnagyobb rejtélye ma már nem az, hogyan lehetett földgázzal és fiktív okosórákkal áfát csalni.
Hanem az, hogy: Ki rendelkezett annyi pénzzel, szakértelemmel és befolyással, hogy az egész gépezetet egyáltalán elindítsa és hol van most az a pénz, amelyet két éve keresnek?
