Határon túl
Székelyföld fellázadt az adóemelés ellen
A kormány többletbevételt vár, az emberek viszont csak a csekket látják
Brassóban január közepén nem a hóesés állította meg a várost, hanem a kígyózó sorok hossza. Az emberek egymás mögött várakoztak, hogy többlet adót fizessenek azután, ami már a saját tulajdonukban van: lakás, telek, autó.
A várakozás közben a leggyakoribb mondat nem az volt, hogy „drága minden”, hanem hogy most aztán „ez hogy jött ki?”. Egyes helyeken a lakás- és autóterhek két-háromszorosára is növekedtek 2025-höz képest, legalábbis a helyi beszámolók szerint.
A háttérben egy régóta szakmai és politikai vita tárgyát képező került ismét terítékre. A bukaresti kormány magyarázata szerint a helyi adók és illetékek emelkedése átlagosan 70–80% körüli, és azzal érveltek, hogy évekig nem igazították az adók mértékét megfelelően az inflációhoz. Ráadásul a kivetett adók beszedése sem volt túl hatékony, emiatt az önkormányzatok pedig költségvetési hiánnyal küzdenek.
A kormány arra is hivatkozott, hogy Románia az EU-ban az egyik legalacsonyabb ingatlanadó-bevételi arányt produkálta (0,55% GDP-arányosan, szemben az EU 1,85%-os átlagával), miközben a befizetetlen tételek aránya is magas.
Látnunk kell, hogy ez már nem csak „bukaresti matek”. A reform hatása településenként nagyon eltérő, mert a helyi tanácsok a törvényi kereteken belül még tovább tudják növelni az adókulcsokat vagy akár csökkenteni is tudják.
A kormányzati kommunikációban az is elhangzott, hogy ez az új intézkedés 2026-ban mintegy 3,7 milliárd lej többletbevételt hozhat a helyi költségvetéseknek.
A legerősebb „erdélyi szál” pedig az, hogy Székelyföldön mindebből utcai ügy lett. Sepsiszentgyörgyön több százan tüntettek és a nyomás hatására a városvezetés végül visszalépett bizonyos tételeknél bevezetendő adóktól. A beszámolók szerint a magánszemélyek lakás- és telekadóját a törvényes minimumon hagyták, a járműadót pedig nem emelték a tavalyi szint fölé. A hullám átterjedt Kézdivásárhelyre is.
Két nézőpont feszül egymásnak és mindkettő veszélyes, ha kizárólagossá válik. Az egyik szerint ez „megélhetési pofon”, a rezsi és az árak után most a tulajdonra vetnek ki adót még, rátesznek egy lapáttal és a középosztálytól várják, hogy mindezt csendben lenyelje. A másik, józanabb olvasat viszont azt mondja, ha a helyi szolgáltatások (utak, közvilágítás, szemétszállítás, tömegközlekedés) pénzbe kerülnek, akkor valahonnan be kell szedni ennek költségét, csak nem mindegy, hogyan.
Mert adót emelni lehet. Csak a bizalmat sokkal nehezebb visszaépíteni, mint egy költségvetési sort.
