Elszakadt a peronon a cérna, Románia „MÁV-pillanata”

Január elején, Romániában pontosan ez történt. A CFR Călători közleménye szerint a Bukarest környéki Periș–Buftea szakaszon egy biztosítóberendezési/forgalomirányítási műszaki hiba miatt a szerda esti vonatok összesen 6 525 perc késést szedtek össze.

Volt, ahol 3 és fél óránál is több csúszás jött össze és több szerelvény utasokkal együtt állt hosszasan állomáson vagy akár „kint a pályán”. Pár nappal korábban a bukaresti Gara de Nord környékén a hírek arról szóltak, hogy jelző- és biztosítóberendezési kábelek elvágása okozott órás késéseket.

Ezt a történetet Magyarországról olvasva nem az az érzésünk, hogy „na, náluk bezzeg”. Inkább az, hogy ismerős a mondat, csak más nyelven: „nem a késés a legrosszabb, hanem hogy nem tudod, meddig tart.” És a régió néha még rá is tesz egy lapáttal. A HotNews beszámolója szerint januárban a Budapest–Bukarest „Muntenia” egy alkalommal több mint 26 órát ment a tervezett 16 helyett, részben fagy miatti műszaki problémák és mozdonyhibák miatt.

Innen jön a két nézőpont. Az egyik a vállvonás-életfilozófia, hát „ilyen a vasút errefelé”, a késés már nem hír, hanem szeszélyes, mint az időjárás. A másik, józanabb olvasat viszont azt mondja, hogy ez nem sorscsapás, hanem rendszerkérdés. Ha a forgalomirányítás egy hibától összeomlik, ha a kábelek sérülékenyek, ha a pályát az időjárás szélsőségei (hőség, fagy) újra és újra térdre kényszerítik, akkor a végén nem a mozdony „késik”, hanem a 21. századba való megérkezés.

A vasút nem romantikus közlekedési eszköz, hanem versenyképességi kérdés.

Mert a végén a késés nem perceket visz el, hanem türelmet és abból mindig kevesebb van, mint menetrendi tartalékból.