Az Európai Bíróság döntése nyomán a hazai bíróságok újra vizsgálhatják, hogy megfelelő volt-e a banki tájékoztatás a devizahitelek kockázatáról. Téglásy Balázs devizaperekre szakosodott ügyvéd lapunknak azt nyilatkozta, hogy folyamatban lévő pereknél is hivatkozhatnak a jogi képviselők erre a döntésre, akiknek pedig már lezárult a perük, új érvénytelenségi eljárást indíthatnak.
Számos esetben képviseltük már az adósokat a pénzügyi intézményekkel szembeni peres, illetve nem peres eljárásokban, végrehajtási eljárások, valamint banki egyeztetések során az elmúlt években, devizahitel miatt károsultak esetében is – mondta Téglásy Balázs, devizaperekre szakosodott ügyvéd. Hozzátette, hogy információja szerint jelenleg Magyarországon 8-10 ezer devizaperes ügy van még folyamatban, de az ezres nagyságrend alappal állítható. Hangsúlyozta, az ügyek nagy részét egyébként felfüggesztették, pontosan a jelen döntés bevárása érdekében. Felhívta a figyelmet, hogy a kérdést feltevő tagállami bíróságra a C–51/17-es számú luxembourgi döntés kötelező, és már a folyamatban levő perekben is hivatkozható, főként ha a per – ahogy a fentiekben említette – ezen eljárás miatt került felfüggesztésre. Megjegyezte, eddig is született olyan határozat az Európai Unió Bírósága előtt, amely fontos állásfoglalásokat tett a devizahitelesek vonatkozásában – akár a tájékoztatásra vonatkozóan is –, azonban ezeknek a határozatoknak az értelmezése és alkalmazása sohasem volt egységes.
Arra a kérdésünkre, hogy akiknek lezárult a perük, indíthatnak-e új érvénytelenségi eljárást, elmondta, hogy abban az esetben mindenképpen, ha valakinek a keresetét úgy utasították el, hogy az árfolyamkockázati tájékoztatás kérdését a bíróság nem találta vizsgálhatónak. Jogerősen lezárult ügyeket egyéb esetben azonban csak alapos indokkal, perújítást követően lehet újból tárgyalni – jegyezte meg.
Amikor a szerződés megtámadásáról érdeklődtünk a tisztességtelennek vélt pontok miatt, az ügyvéd hangsúlyozta, hogy ez igen bonyolult szakmai kérdés, és természetesen az adott szerződés tartalmától, akár a szerződéskötés körülményeitől is függhet. Általánosságban a polgári törvénykönyv szerint az a feltétel tisztességtelen, ami nem világos és érthető, illetőleg a feleknek a szerződésből eredő jogosultságait és kötelezettségeit egyoldalúan és indokolatlanul, a fogyasztó hátrányára állapítja meg. Azt is érdekes kérdésnek tartja, hogy ha a szerződés érvénytelenné válik, a felek hogyan számolnak el egymással, mi lesz annak a tényleges, számokban is megnyilvánuló következménye. A bíróságok eddig a szerződések „meggyógyítására” helyezték a hangsúlyt, ez azonban nem fogyasztóvédelem; remélhető, hogy a döntést megfelelően értelmezve a bíróságok felhagynak ezzel a gyakorlattal, s a fogyasztókat ténylegesen egyenlő helyzetbe hozzák még akkor is, ha ezzel a pénzügyi intézmény esetleg „szankciókat” szenved el. A bíróságok feladata itt éppen a fogyasztóvédelem helyén való kezelésével a fogyasztók – adósok – és a pénzintézet közötti egyensúly helyreállítása lenne – összegezte Téglásy Balázs.
Arról, hogy lehet-e még számítani egyéb, a témát érintő uniós bírósági határozatra, közölte, többről is tudnak. Kiemelte a C–621/17-es eljárást, amelyet például a kezelési költség vonatkozásában indították meg, de olyan előzetes döntéshozatali eljárás is van, amely a Kúria jogegységi határozatait is érinti.
