Az építőipar a 2013-2014-ben kötött nagy értékű szerződéseket valósítja meg, ez mutatja leginkább a szektor lendületét. Ebből adódóan viszont jelentősen csökken a szerződésállomány – nyilatkozta lapunknak Koji László, az Építőipari Vállalkozások Országos Szakszövetségének elnöke. Közölte: a lakásépítések jelentenének tartós fellendülést, ugyanakkor itt még mindig jellemző a számlaadás elmulasztása. A munkahelyek számának emelkedése viszont leginkább erre a szektorra jellemző.
Koji László: A hitelezési piac élénkülésére is szükség lenne
– A válság utáni hosszú kihagyást követően tartósnak mutatkozik az építőipar lendülete. Ugyanakkor a növekedési dinamika kissé alábbhagyott az első fél évben. Hogyan értékeli a szektor helyzetét?
– Az előző európai uniós költségvetési ciklus utolsó éveiben a kormány sok pénzt tudott lehívni Brüsszelből, s ennek jelentős az építőipari vonzata. Az ipar a 2013-2014-ben kötött nagy értékű szerződéseket valósítja meg, ez látszik a mostani számokban. Az első fél évben valóban nagyobb a növekedési ütem, mint ami 2014 hasonló időszakában volt, ugyanakkor csökken a megrendelésállomány. Az első öt hónapot tekintve negyvenegy százalékkal kevesebb az építőipar rendelésállománya, mint a tavalyi.
– Mire számítanak az új pénzügyi ciklusban?
– Sajnos az új pénzügyi ciklus meglehetősen nyögvenyelősen indul, különösen a magasépítési ágazatban. Arra számítunk, hogy az év második felében kisebb lesz a teljesítés, mint az elsőben, így 2015-ben összességében kétezeregyszázmilliárd forint értékű munka valósulhat meg.
– Mi jelentene előrelépést?
– Sok mindenben lehetne változtatni ezen a helyzeten. Például ha minél hamarabb ki lehetne írni a 2014–2020-as időszakra vonatkozó pályázatokat. Előrelépést jelentene, ha a kormány beindítaná az általa meghirdetett épületenergetikai programot. A legnagyobb lendületet azonban az adná, ha megkezdődnének a lakásépítések és felújítások, amelyeket a lakosság leginkább a pénzügyi és hitelválság miatt halasztott el. Ehhez viszont a hitelezési piac élénkülésére lenne szükség. A mostani, ténylegesen hat-tíz százalékos, lakáscélú hitelkamatokkal erre nincs sok esély. Véleményem szerint három százalék lenne az ideális szint. Ugyanakkor úgy gondolom, két-három éven belül biztos, hogy nem érjük el a válság előtti szintet. Ezzel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy 2008-ban 36 ezer új lakás épült és 240 ezer újult meg, ezzel szemben 2013-ban mindössze hétezer-háromszáz lakás épült, az idén kilencezerre számítunk. Véleményem szerint 2018–2020-ban érhetjük el azt a szintet, hogy tizenötezer lakás épüljön évente. Az Európai Unióban az építőipar megrendelésállományának harminchat százalékát teszik ki a lakásépítések, hazánkban ez az arány hét százalék.
– A kormány éppen a napokban ismertette az Otthon Melege Program eddigi eredményeit, továbbá közölte, hogy a családi házak épületgépészeti felújításának támogatására 150 milliárd forintot szán.
– Ez így van, de még nem tisztázott, hogy milyen feltételek mellett jutna támogatáshoz a lakosság. Az igazi probléma az önerő biztosítása, így minimálisan ötvenszázalékos támogatási arány szükséges ahhoz, hogy a program elérje a célját. Emellett a már előbb említett hitelezési szint is kell a sikerhez.
– A kormány továbbra is előtérbe helyezi a közút-, autópálya- és vasútépítéseket, amelyek jelenleg is lendületet adnak a szektornak. Mire számítanak?
– Rengeteg programot hirdetne meg a kormány ebben az uniós ciklusban, várjuk a megrendeléseket. Emellett az új közbeszerzési törvény sokat segíthet és könnyebbséget jelent az eddigiekhez képest a vállalkozásoknak.
– A foglalkoztatás bővülésében ez a szektor jár az élen, ami azt is mutatja, hogy néhány év nélkülözés után kikerültek a gödörből.
– Kétségtelen, ugyanakkor azt is megjegyezném, hogy 2008-at követően nyolcvanezer fővel csökkent a munkavállalói létszám az építőiparban. A változás 2013-ban kezdődött csak meg, mindeddig húszezerrel növekedett a foglalkoztatotti létszám. Így 2008-hoz képest még mindig hatvanezerrel dolgoznak kevesebben a szektorban.
– Az első fél évben harmincnégy százalékra csökkent a feketén foglalkoztatottak aránya, ugyanakkor még mindig az építőiparban dolgoznak a legtöbben a szabályokat kijátszva. Mit tudnak ez ellen tenni?
– Ez valóban gond, s arra törekszünk, hogy ez az arány tovább csökkenjen. Emellett a szürkegazdaságot az is erősíti, hogy a lakásépítések és felújítások egy része számlaadás és írásos szerződés nélkül történik.
– Jelentős előrelépés, hogy az elmúlt három évben felére csökkent a körbetartozások értéke.
– A szövetség négyszáz vállalkozás körében végzett felmérést, ami azt mutatta, hogy a cégek által kiállított számlák húsz százalékát fizetik ki késve a megrendelők. Ezzel együtt a számlák öt-hét százalékának ellenértékét egyáltalán nem kapják meg a vállalkozások.
– Az árakban mennyire tudják ezt a kiesést érvényesíteni?
– Alig-alig, mindezt a piac határozza meg. Az építőipari vállalkozások éves szinten két százalék körül tudják a saját áraikat emelni, emellett tavaly ötszázalékos béremelés valósult meg.
– Ezzel együtt még mindig jellemző a szektorban a gyakori cégmegszűnés.
– Sok következtetést nem lehet a számokból levonni, mivel az sem egyértelmű, hogy hány cég működik Magyarországon. A Központi Statisztikai Hivatal 96 ezret tart nyilván, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal szerint 82 ezer működik, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarától pedig 58 ezren kértek regisztrációs számot. Az iparban a túlélés egyik eszköze lett, hogy a csőd szélén lévő cég megszűnik, és másik alakul helyette. Kedvező esetben a tönkrement cég vezetője újonnan alakult társaságnál nem vállalhat vezető tisztséget. Ez a piac tisztulásához is vezethet.
