Mindkét „hátralévő” hitelminősítőtől remélhető, hogy még az idén feljavítja adósságbesorolásunkat a befektetésre ajánlott kategóriába – nyilatkozta lapunknak Csaba László akadémikus. A Közép-európai Egyetem közgazdászprofesszora szerint a külgazdasági környezet – az iszlám forradalomtól az olaj árának ingadozásáig – számos kockázatot rejt magában.
– Alacsony növekedési ütem mellett visszaestek a beruházások az év első részében. Mi kell ahhoz, hogy összejöjjön a kormány által tervezett 2,5 százalékos GDP-növekedés?
– Úgy gondolnám – a piaci elemzői konszenzushoz csatlakozva –, hogy részint a még meglévő lendület, másrészt a megélénkülő lakáspiac, harmadrészt a német gazdaság növekedése, valamint a már érezhetően élénkülő idegenforgalom együttesen két százalék körüli növekedést ebben az évben lehetővé tesz. Külön intézkedések nélkül is.
– Állítólag kormányzati válságstáb is alakult a gazdaság felpörgetésére. Várható-e újabb költségvetési, gazdaságpolitikai lazítás?
– Igen, ez már megindult. Bár a kamatcsökkentés inkább jelképes, mégis egyértelmű jelzés a tekintetben, hogy az amerikai kamatemelést nem tartják közelinek. Hasonlóképp a kezdeti tervezetekhez képest az államháztartás legkülönbözőbb területein „csurran-cseppen” mindenkinek. Vagyis nagy, látványos nekibuzdulás nélkül is folyik a kiadások emelése. Eközben az európai uniós pénzeket előfinanszírozzák, nem is csekély mértékben, amely nyilván az államadósságot emeli.
– Úgy tűnik, rákaptunk az EU-forrásokra. De függünk-e már tőlük a friss makroszámok tükrében?
– Igen, a korábbi időszakban lehívott pénzekből, ha fejlesztések valósultak meg, azok most fordulnak termőre. Hasonlóképp az agrárágazatban is a működéshez szükséges támogatások jó része uniós forrás. És a magánberuházások hosszabb ideje megfigyelt visszaesése arra utal, hogy magától nem jön létre a kieső felhajtóerő pótlása. Ehhez a megtakarításokat kellene növelni, amely a nullához közelítő betéti kamatszint és a tőzsdebotrányok közepette nem kézenfekvő.
– Egy százalék alatt van a jegybanki alapkamat. Hogyan látja, itt az ideje kihasználni ezt az alacsony kamatszintet, vagy még nem elég kamatérzékeny a gazdaság?
– Az lenne a helyes, ha a Magyar Nemzeti Bank nem amerikai módra, vagyis a rövid távú folyamatok befolyása alatt, hanem az Európai Központi Bank alapelveit követve, azaz a hosszú távú trendek figyelembevételével alakítaná a kamatszintet. A legutóbbi csökkentések kelthetnek olyan benyomást, mintha az alacsony forrásköltség ideje bármeddig eltarthatna, miközben a világgazdaságban a feszültségek szemmel láthatóak, és az amerikai monetáris politika szigorításáról éppen a napokban nyilatkozott Janet Yellen asszony, a Federal Reserve elnöke.
– Felminősítette adósságbesorolásunkat a Fitch. Remélhető-e hasonló lépés a másik két nagy hitelminősítőtől az idén?
– Igen, annál is inkább, mert mostanra érlelődhet meg a szokásos másfél év körüli átfutás mellett a 2013–15 közti kedvező adatok beépítése. Ugyanakkor a rövid táv kedvezőtlen adatai, valamint a minőségi és az előreláthatósági elemek gyengesége előbb-utóbb a minősítők szemhatá-rára is fölkerül majd. A felminősítésnek lélektani hatása lesz, ami a külső finanszírozás szigorodása idején válhat igazán fontossá, utóbbi pedig az év utolsó negyedére várható.
– A svájci IMD két fokozattal javította versenyképességi helyezésünket. De mi kell ahhoz, hogy még jobbak legyünk? Mint például a csehek vagy a lengyelek?
– Erről régóta egyhangúlag nyilatkoznak a gazdaság szereplői, szinte ki sem merem mondani. Kiszámítható szabályozási környezet, alacsonyabb közterhek, jobban képzett munkavállalók, bizonyos hiányszakmák – például az informatika és a szakmunkásképzés – terén megvalósuló fejlesztések, és természetesen a tovább csökkenő adósságráta, a fegyelmezett gazdaságpolitika.
– Visszatérve a kamatokra: emelés jöhet az Egyesült Államokban, és a Brexit is napirenden van. Mennyire befolyásolhatják ezek a tényezők a mi gazdasági folyamatainkat?
– Az amerikai kamatemelés hatására sok befektetés, amely jelenleg a hozzánk hasonló feltörekvő piacokon van, átáramolhat az Egyesült Államokba, ahol kamat-, árfolyam- és biztonsági okokból is javuló lesz a helyzet. A britek kilépése hosszú válságot indítana el az unióban, hiszen sokszor mondták, hogy érdemben nincs B terv. Olvashatjuk, hogy most kezdenek ezen dolgozni a németek és a franciák, de a brit kilépés valódi sokkot jelentene, lelassítva az unió eddig sem túlságosan gyors döntéshozatalát. Minden mellényt újra kell gombolni, szó szerint értve, ámde a korábbi időszakot jellemző összetartás nélkül.
– A fentiek mellett lát-e még a külső környezet változásából adódó rizikófaktort?
– Feltétlenül. Az iszlám forradalom – Nigériától a Fülöp-szigetekig – tovább folyik, a menekültáradat Afrikából még erősödik is. Ukrajnában háború dúl, több ezer halottal. Az olaj ára kiszámíthatatlanul ingadozik. A számunkra fontos orosz, ukrán és kínai gazdaság – más-más okokból és mértékben – válságban van. És az európai bénultság sem a mi malmunkra hajtja a vizet.
