Sikert a nemzeti érdekképviselet hoz

Hörcsik Richárd: A tagállamok egyenlő elbírálásának elve mintha csorbát szenvedett volna néhányszor (Fotó: Hegedüs Róbert)

Hangsúlyozta, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség ma már a múlté, ez pedig azt jelenti, hogy az operatív programok tervezése és végrehajtása végre az egyes szakminisztériumok hatáskörébe került a Miniszterelnökség központi koordinációja mellett. Az Európai Unióban azonban többször szembesül azzal, hogy hazánkkal kapcsolatban az egyenlő elbírálás elve mintha csorbát szenvedett volna.

– Mennyire bánik hazánkkal bőkezűen az Európai Unió a Brüsszelből érkező pályázati pénzek osztásánál?

– Kerülném a pénzosztás kifejezést. Már csak azért is, mert az unió 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó költségvetéséről 2013 februárjában létrejött megállapodás kemény tárgyalások eredménye, amelyben az Orbán Viktor miniszterelnök vezette delegáció a lehetőségekhez képest a legmesszemenőbbig védte a magyar érdekeket.

– Mennyi pénzt hoz ez az „érdek-védés”?

– Az Európai Bizottság 2011. jú­niusi induló tervezetéhez képest húsz százalékkal több kohéziós forrás áll hazánk rendelkezésére 2020-ig. Ezzel az egy főre eső fejlesztési forrás elérheti a 712 ezer forintot, ami jelentősen meghaladja a 2007–2013-as ciklus hasonló adatait. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy Magyarország úgy ért el nagyon kedvező lehetőségeket, hogy az unió összköltségvetése közben csökkent. Összességében a 2020-ig Magyarországra érkező strukturális, kohéziós és agrártámogatások együttes értéke elérheti a tizenkétezermilliárd forintot.

– Még több operatív program jóváhagyásra vár. Melyek ezek, és mikor várható a jóváhagyás?

– Az Európai Bizottság és a magyar kormány között 2014 nyarán véglegesített partnerségi megállapodás rögzíti hazánk legfontosabb fejlesztési célkitűzéseit és kötelezettségeit a 2014 és 2020 közötti időszakban. A célkitűzéseket az új hazai intézményrendszer tíz operatív program keretében kívánja megvalósítani. A Brüsszel által elfogadott operatív programok jelentik egy-egy pályázat uniós támogathatóságának előfeltételeit. A kormány már az összes operatív programot benyújtotta az Európai Bizottságnak, amelyek közül eddig összesen nyolcat hagytak jóvá. Már csak a vidékfejlesztési program és a magyar halgazdálkodási operatív program jóváhagyása áll előttünk. Ezen két program esetében is bízhatunk abban, hogy a közeljövőben a végleges brüsszeli egyetértést megkaphatja hazánk.

– Brüsszeli taktika lenne az időhúzás?

– Elhúzódott a jóváhagyás, kétségtelen, ám nem hinném, hogy különösebb taktika lenne a háttérben. Az új Európai Bizottság is az év végén állt fel, és ahogy ilyenkor az lenni szokott, az összes tagállam igyekezett közel azonos időben benyújtani az operatív programjait.

– Az elmúlt pénzügyi időszakban melyek voltak a legnagyobb hibák?

– Hiába van most 2015, még egyszerre állunk szemben a korábbi fejlesztési ciklus zárásának sürgetésével és az új ciklus programjainak felfuttatásával. A támogatások felhasználása tekintetében az uniós szabályok is a korábbiaknál nagyobb hangsúlyt fektetnek a célzottságra és eredményességre, valamint a beruházások fenntarthatóságára. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség ma már a múlté, ez pedig azt jelenti, hogy az operatív programok tervezése és végrehajtása végre az egyes szakminisztériumok hatáskörébe került a Miniszterelnökség központi koordinációja mellett. Biztosított a szakmai érdekek megjelenítése az egyes tárcák esetében, egyúttal a politikai kontroll és felelősség menete is világos és egyértelmű. Másrészt meg kell említeni azt is, hogy a pályáztatás rendszere a korábbiaknál sokkal egyszerűbb és átláthatóbb.

– Hol tart a pénzek elosztása?

– A 2007–2013-as fejlesztési ciklus forrásainak nyolcvanhét százalékát hívta le eddig Magyarország, ami regionális összehasonlításban azt jelenti, hogy a második a 2004-ben csatlakozott tíz uniós tagállam közül. A kormány egyértelmű célja, hogy ez év végéig a teljes keret száz százalékát fel tudjuk használni.

– Erre mekkora az esély?

– Minden feltétel adott, hiszen ha megnézzük, hogyan alakultak a legutóbbi évek kifizetési adatai, akkor egyértelmű, hogy mind 2013-ban, mind 2014-ben is sikerült az év elején kitűzött ütemtervet nemcsak tartani, de meghaladni is, ezzel az utóbbi két évben, éves szinten ezerkilencszázmilliárd forint uniós támogatás kifizetése történt meg, ami rekordnak számít. A hazai intézményrendszer jól vizsgázott, és a felmerült vitákat is képes volt rendezni Brüsszellel.

– Úgy tűnik, a tagállamok nem mindig részesülnek egyenlő elbírálásban.

– Magyarország már több mint tizenegy éve az Európai Unió teljes jogú tagja, és a huszonhét másik tagállamhoz hasonlóan a kormány elsődleges szempontnak tekinti a nemzeti érdekek melletti határozott kiállást. A hatékony érdekképviselet és a kompromisszumkészség a tagországi létünk nélkülözhetetlen elemeit jelenti. Az persze vitathatatlan, hogy az utóbbi években többször is azzal szembesültünk Magyarországon, hogy a tagállamok egyenlő elbírálásának elve mintha csorbát szenvedett volna. A kettős mérce elfogadhatatlan számunkra. Amennyiben a menekültek kérdésében hazánktól elvárják a szigorú határőrizetet, akkor ezen elvárásnak minden érintett tagállam irányába fenn kellene állnia, hiszen a legtöbb menekült nem Magyarországon lép be az unió területére, csak a mi hatóságaink tesznek eleget ellenőrzési és regisztrálási kötelezettségüknek. De emlékezhetünk még arra is, hogy Magyarország esetében néhány évvel ezelőtt még az uniós források felfüggesztésének lehetőségéről is született tanácsi határozat, ugyanakkor más országok nyugodtan kapnak – akár többedszerre is – újabb derogációt a három százalék alatti költségvetési hiány elérésére. A tények persze igazolják, hogy hazánk esetében a költségvetési hiány az utóbbi években folyamatosan és tartósan három százalék alatt van.

– Melyek a legkényesebb, a legtöbb vitát generáló pontok?

– A vitáktól nem kell félni, hiszen egy sokszínű unióban élünk, amelyben bizonyos kérdésekben a tagállamok eltérő álláspontot képviselnek. Hazánk esetében az alaptörvény megalkotása számos vitát gerjesztett, de a lezajlott, sokszor megalapozatlan politikai vádaktól túlfűtött vizsgálat után kijelenthető, hogy az alaptörvény európai mércével is megállta a helyét. Többek között biztosítja a demokratikus államberendezkedést, az önálló alapjogi katalógusban kiemelten védi az emberi méltóságot és a család intézményét, továbbá deklarálja a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy az alaptörvény hatálybalépését követően elfogadott nagyszámú sarkalatos és egyéb törvények közül is volt néhány, amely vitákat indított el, de mára ezek jó része is nyugvópontra jutott. A viták másik pontja álláspontom szerint a fokozott állami szerepvállaláshoz kapcsolódik.

– Konkrétan mire gondol?

– Például a közműszolgáltatások esetében szükséges volt az állami szabályozásra, mivel a rezsiköltségek megfizetése mind az egyedül élők, mind a családok számára aránytalanul magas terhet jelentett a korábbi időszakban. Ezen lépések végig vitele nagyon komoly, profitéhes multinacionális cég érdekének a sérelmével járt, de egyértelműen a választók érdekeit és jobb életkörülményeit szolgálta. Emlékszem, kezdetben a közmunkaprogram is nagyon sok kritikát kapott, pedig itt a munka világába való visszavezetésre teszünk kísérletet, a munka kultúrájának újra meghonosítására olyan honfitársaink számára is, akik az elmúlt években, évtizedekben segélyeken tengődtek. Ez egy hosszabb folyamat, de elsődleges célunk a meglévő hazai munkaerő-potenciál aktivizálása.

– Az egyik legnagyobb botrányt az Altus brüsszeli megbízása kavarta. Erről mi a véleménye?

– Ez mindenképpen kiemelkedik. Az ügy kapcsán napirend előtt is felszólaltam az Országgyűlésben, mivel elfogadhatatlan az ilyen bújtatott pártfinanszírozás, hogy egy korábbi magyar miniszterelnök, jelenlegi parlamenti képviselő tulajdonában álló cég részére eurómilliók jussanak a 2014 és 2020 közötti uniós pályázatok értékelésével összefüggésben. Itt egyelőre nem közeledett az Európai Bizottság és a kormány álláspontja, ez még egy nyitott kérdés.

– Az Európai Unióban mennyire fogadják el hazánkat?

– Az elmúlt évek magyarországi gazdasági adatai imponálók, ezt elismerik külföldi partnereink is, és most már az Európai Bizottság gazdasági előrejelzései is egyre pozitívabbak. Az elmúlt évek sikeres fiskális konszolidációja, a tavalyi év kiugró, egyúttal fenntartható gazdasági növekedési eredménye, a csökkenő munkanélküliség mind-mind büszkeségre adhat okot. Korábban voltak persze kétkedők az intézkedéseink hatását tekintve, de mára elmondható, hogy a rendszerváltozás óta soha nem volt ilyen magas a foglalkoztatottak aránya. A közteherviselés rendszerét méltányossá tettük, abban mindenkinek ki kell vennie a részét, a bankoknak is, miközben a gyermeket nevelő családok részére folyamatosan bővülő adó-, illetve járulékkedvezményeket tudunk nyújtani. Jó úton járunk, és célunk, hogy a lakosság megélhetési körülményei folyamatosan javuljanak. S azt sem kell titkolni, hogy a devizahitelesek érdekében tett intézkedéseink után számos tagállam érdeklődött, elismerve annak jelentőségét és eredményességét.

– Hogyan vélekednek a magyar gazdaság fejlődéséről Brüsszelben?

– Az Európai Bizottság 2011-ben indította útjára az úgynevezett euró­pai szemesztert, amely a tagállami gazdaságpolitikák uniós koordinálását szolgálja. Ennek keretében a bizottság évente értékeli az úgynevezett országspecifikus ajánlások formájában a tervezett tagállami intézkedéseket. A korábbi évekkel összehasonlítva az idei évben lecsökkent a Magyarországnak címzett ajánlások száma, továbbá a bizottság is elismerte országunk gazdasági eredményeit. Természetesen továbbra is fennállnak nyitott kérdések, ugyanakkor ezek száma folyamatosan csökken, ami jelzi, hogy a magyar út nem szokványos eszközöket jelent, de mára az eredményei magukért beszélnek.

– Az Országgyűlés európai ügyek bizottságának elnökeként mit tart elsődleges szempontnak Brüsszel és Magyarország között?

– Hazánk számára az unióban sikert csak a hatékony nemzeti érdekképviselet hozhat, a megfelelő szövetségesekkel együttműködve. A legutóbbi európai tanácsi ülésen éppen a menekültek kérdésében a visegrádi négyek együttes fellépése is hozzájárult, hogy a menekültek befogadására önkéntes alapon kerül majd sor, és nem a tagállamokra kényszerített kötelező kvótarendszer szerint. A figyelem most már nemcsak a Földközi-tengerre, hanem a nyugat-balkáni migrációs útvonalra is kiterjed. Végre, a menekültkérdésről uniós szinten tudunk nem könnyű, de megkerülhetetlen és őszinte vitákat folytatni. A menekültek mellett további sarkalatos pont a génmódosított élelmiszerek (GMO) ügye. A GMO-mentesség érdekében tett magyar kezdeményezések eredményesek. Mára a tagállamok jogosultak dönteni a GMO-mentesség kérdésében. További fontos ügyet jelent a termőföld védelme, a tavaly hatályba lépett jogszabályok megfelelő végrehajtása és a spekuláns tőke visszaszorítása.

– Ha már élelmiszer-biztonságról beszélünk, a Transzatlanti Szabad Kereskedelmi Megállapodás kérdése sarkalatos pont.

– Az európai ügyek bizottságában rendszeresen napirendre tűzzük ezt a kérdést, hiszen az unió jövőjét alapvetően határozná meg egy megállapodás. E tekintetben az álláspontunk konzekvens, mi nem a tárgyalások mielőbbi lezárásában vagyunk érdekeltek, hanem a magyar állampolgárok számára garanciális elemek meglétében. Gondolok itt a tárgyalások nagyobb átláthatóságára, a GMO-mentesség megőrzésére, a befektető és állam közti választottbírósági vitarendezés helyett a tagállami bíróságok eljárása és az esetleges megállapodás tagállami parlamenti ratifikációjának kérdéskörére. Mindebből látszik, sok még a tennivalónk.