„Nagyobb sebességet Phenjannak!”

Határozattan elítélte Észak-Korea legutóbbi rakétakilövéseit az ENSZ Biztonsági Tanácsa a minap. Észak-Korea hétfőn lőtt ki három ballisztikus rakétát, amelyek mintegy ezer kilométert tettek meg a levegőben, majd a Japán-tengerbe zuhantak. Miközben Dél-Korea szerint nyomást kell gyakorolni, hogy Észak-Korea feladja nukleáris programját, Kína ellenzi az amerikai THAAD rakétavédelmi rendszer Dél-Koreába telepítését. Putyin orosz elnök pedig azt mondta: el kell kerülnie minden olyan lépést, amely tovább növelné a feszültséget Phenjannal.

Észak-Koreáról a rakétakilövéseken, a szocialista diktatúrán, a kivégzéseken, a munkatáborokon, a fantomvárosokon, a vezér gaztettein kívül nem sokat hallani. Pedig a 23 millió lakosú, a világtól egyik legjobban elzárt ország, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) gazdasága ismételten fejlődésnek indult, igaz, ennek módja és mértéke vitatott. Az egy évtizede még szürkének látszó főváros, a 2,5 millió lakosú Phenjan mára kiszínesedett. A nők öltözete élénkebb és változatosabb lett. Az új épületek már nem az egykori szovjet stílust utánozzák, és a régiek egyhangú külseje is megváltozott – olvasható a The Economist riportjában.

A 2011 decemberében hatalomra került és egy csapásra a Koreai Néphadsereg főparancsnokává, a Koreai Munkáspárt Központi Bizottságának főtitkárává, elnökévé avanzsált Kim Dzsongun jelszava: Sebességet Phenjannak.

Kim megszállottan támogatja a grandiózus projekteket: aquapark, korcsolyapálya, delfinárium, a Masik-hegyen épült sípálya luxusszállodával. Ezeket építés közben is gyakran felkereste, és „tanácsokat” adott a kivitelezőknek. A munkák dandárját a hadsereg végzi, s ez jelentős anyagi megtakarítást jelent. Nemrég adták át a phenjani repülőtér impozáns új terminálját, amelyet a hazai Air Koryón kívül csak az Air China használ.

A menetrend szerinti forgalom azonban alig heti másfél tucat járatot jelent. A diplomatanegyed közelében modern városrész létesült, amelyet a külföldiek csak „Pyonghattannak” neveznek. A rohamos fejlesztést mutatja, hogy a főváros központjában új föld alatti bevásárlóközpont épült, ahol a tehetősek szűk rétege hazai és importcikket egyaránt vásárolhat.

A kép azonban árnyaltabb, mert az utcán járva vagy a metrón utazva gyakran lehet rosszul öltözött emberekkel találkozni. Ott van például a Kim Csek Egyetem: ez a tudomány és az új technológia legfontosabb intézménye.

A tantermekben internetkapcsolattal is rendelkező számítógépek vannak. A mesterképzés hallgatói cenzúrával kapcsolódhatnak a világhálóra, de senkinek sem lehet saját e-mail címe.

A gazdasági szaklap újságírója megnézte a híres rizsföldeket is: a parasztok főleg kézi szerszámokkal, ásóval és kapával dolgoztak. A földeken diákok is tevékenykedtek, akiknek évenként kétszer kötelezően 10-15 napig a mezőgazdaságban kell segíteniük. A falvak elmaradott infrastruktúrája és a főleg emberi erővel végzett munka éles kontrasztban van a Phenjanban, valamint egy-két más városban történt kirakatszerű változással. A parasztok 2012 májusa óta az egykori magyar háztájikhoz hasonlóan egy általuk megművelt kis földterület termését piacon is értékesíthetik, s ez elősegíti az ellátás javítását. A műtrágya beszerzése némileg könnyebbé vált. Külföldi szakértők szerint a KNDK-ban megszűnt az éhínség, de az ENSZ egy korábbi jelentése a lakosság egyharmadának krónikus alultápláltságát jelezte.

Egy másik ENSZ-dokumentum szerint a KNDK több mint ötvenezer lakosát küldi külföldre dolgozni, de civil szervezetek szerint számuk elérheti a százezret is. A külföldön bérrabszolgáskodók fizetésének elkobzásával az állam becslések szerint több mint háromszázmillió dollárhoz jut évente. Ez egy normális gazdaságú, 23 milliós országban nem lenne hatalmas pénz, Észak-Koreában viszont a kereskedelmi hiány harmadát ellensúlyozza. A vállalatok nagyobb önállóságot kaptak, 26 különleges zónát jelöltek ki a külföldi befektetések érdekében, amelyeket az idegenforgalom, az elektronika, a gép- és élelmiszeripar ágazatokban várnak.

Hivatalos adatot nem könnyű találni. Több helyen olvasni, a külkereskedelmi forgalom három évvel ezelőtt 7,3 milliárd dollár értékű volt. A befektetésektől és a reformoktól azt várják Phenjanban, hogy azok javítják majd a gazdaság hatékonyságát, ami az eddigi merev tervgazdasági rendszer után nem lesz nagyon nehéz.

---

Osztrák cukrászda, leállított ipari park, cirkuláló dollár, erődemonstráció

Ha Észak-Koreában nem lenne korrupció, mindenki éhen halna, dollárért, jüanért, de még euróért is bármi megvehető. Voltak ígéretes nemzetközi beruházások, ám az ipari parkokból nem sok maradt, a cégek kivonultak - mondta el lapunknak Csoma Mózes, az ELTE Koreai Tanszékének vezetője.

5 perces interjú: Csoma Mózes tanszékvezető, ELTE

– Mibe érdemes Észak-Koreában befektetni?

– Koreában a kettészakadással megbomlott az északi és a déli szimbiózis. Észak gazdag bányászati termékekben, színesfémben, míg délen a mezőgazdaság kínál nagy lehetőséget. Mivel az északiak önellátásra törekednek, mindent maguknak akarnak kitermelni, ez a szétválás miatt nem sikerül. Az ötvenes évektől lassan fejlődésnek indult a gazdaság a nyolcvanas évek végéig. A törést az egykori szocialista blokk megszűnése okozta.

-   Miért?

-   Miután észak államformája szocialista lett, értelemszerűen ezekkel az országokkal épített ki kapcsolatokat. Ez mind a kereskedelemben, mind a politikában megmutatkozott. A nehézipari kapacitásukat egyoldalúan fejlesztették, a kelet-európai szövetségesek rendszerváltozásai krízishez vezettek. Tetézve természeti katasztrófával, áradásokkal. Ekkor az éhínség már hatalmas méretűvé duzzadt. Az akkori vezető felismerte: változás kell. A Dél-Koreával való gazdasági együttműködésnek köszönhetően 2008-ig minimálisan, de megindult a gazdasági fejlődés, sokfelől érkeztek élelmiszersegélyek. Két cikluson át baloldali volt a vezetés Dél-Koreában, ahol úgy döntöttek, hogy a politikai ügyeket és a gazdasági kapcsolatokat külön kell választani. Két csúcstalálkozóra is sor került ebben az időszakban, egyszer 2000-ben, egyszer 2007-ben. Ez nagy szó volt. Létre is hoztak egy különleges gazdasági övezetet. Keszongban ipari parkok épültek, több összeszerelő üzem is ide települt. Száztíz dél-koreai cég volt itt, ötvenötezer északi munkásnak adtak munkát. Ez 2016-ig működött.

-   Mi történt?

-   Rengeteg politikai feszültség halmozódott fel, és erődemonstráció zajlott az elmúlt években. Eleve visszás érzéseket vált ki, hogy az észak-koreai dolgozók 90 millió dollárnyi éves fizetését közvetlenül a phenjani kormányzatnak utalták át. Ám Észak folyamatos rakétaprogramja is állandó konfliktust okozott és okoz Déllel, illetve a világgal. Az idén február 10-én az észak-koreai műholdfellövés elleni tiltakozás jeléül a dél-koreai kormány ideiglenesen leállította az ipari parkot, másnap szigorú biztonsági intézkedések mellett az ott dolgozó összes dél-koreai dolgozót evakuálták a területről. Észak-Korea válaszul bejelentette, hogy az iparvidéknél húzódó demarkációs vonalat február 11-én blokád alá vonták, és katonai egységeket telepítettek a területre. Kevés az esélye, hogy az ipari park ismét működik majd. A KNDK továbbra is várja a befektetőket, de a külföldi üzletembereknek érdemes megfontolniuk több szempontot.

-   Például?

-   Azt tudni kell, hogy a sorozatos erődemonstrációk mindenkit elriasztanak. Az országgal szemben a nemzetközi közösség számtalan gazdasági büntetőintézkedést foganatosított, s ez szintén elgondolkodásra inti azokat, akik korábban még fantáziát láttak a KNDK-val való együttműködésben. Az elmúlt évtizedekben külföldi befektetésként épültek fővárosi szállodák, de az eredeti befektetők előbb-utóbb arra kényszerültek, hogy kihátráljanak az üzletből. Érdekes megemlíteni, hogy pár évvel ezelőtt egy osztrák vállalkozás cukrászdát nyitott Phenjanban, egyértelműen a helyi pártelit és hozzátartozói számára. A tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy a rezsim bármikor elküldi a befektetőt, ha nem tetszik valami.

-   A gazdaság mégis bővül. Mitől?

-   A GDP összetételéhez hozzájárul a nyersanyagkivitel, a színesfémek exportja. Ezenkívül hatalmas számú olcsó munkaerőt küldenek Kínába, Oroszországba, a Közel-Keletre építkezésekre, az unióba pedig hajógyári munkásokat és varrónőket. Nevetséges fizetésért dolgoztatják őket. A fizetésüket közvetlenül az észak-koreai közvetítőcégek kapják, a dolgozók pedig havi fizetésként jó, ha kétszáz euró körüli összeget kapnak. A turizmus is fontos bevételi forrás a KNDK számára. Meg kell említeni a szabadtéri piacok jelentőségét, amelyek a kilencvenes évek vége óta működnek. Ezeken a piacokon a kínai jüan, a dollár és az euró egyaránt cirkulál, és bármilyen élelmiszer, gyógyszer is elérhető. A rezsim szemet huny a piacok működése felett, ugyanis tudja, hogy azok nélkül ismét kritikussá válhatna a lakosság ellátása.