Gazdasági válsággá terebélyesedhet az olasz politikai krízis. A hétvégi népszavazás nemcsak az ország kormányfőjének pozíciójába, de az olasz bankrendszer pillanatnyi stabilitásába is kerülhet.
Matteo Renzi olasz kormányfő posztjába kerülhet a vasárnapi népszavazás, a bankrendszer válsága pedig újra akut probléma lehet. A referendum politikai jellegű, arról szól, hogy az eddigi kétkamarás parlament egykamarássá alakul a szenátus mint felsőház megszüntetésével, a kormányfő a törvényhozás gyorsítását és a politikai rendszer stabilitását várja tőle. A politikai bizonytalanságnál viszont szinte semmi sem tesz rosszabbat a gazdasági stabilitásnak. Ahogy Pálffy Gergely, a Raiffeisen Bank elemzője fogalmazott: az olasz válság komoly kockázat 2017-re, pedig akkorra már van pár komoly kockázati tényező.
A bankválság lényege, hogy nyolc olasz nagybank portfóliója nagyon gyenge, a nem teljesítő hitelek aránya átlagosan tizennyolc százalék fölött van: a rossz hitelállomány csaknem négyszázmilliárd euró. A tőkeemelést az instabil politikai közegben is meg lehet ejteni ugyan, de ha kitör a parlamenti válság, a piac a bizonytalanságot beárazhatja az állampapírokba, a kockázati felár pedig begyűrűzhet a bankpapírok vagy a vállalati kötvények piacára is – magyarázta Pálffy Gergely.
A mentőcsomag készen van, amelynek összege nevetséges a rossz portfólió méretéhez képest – vélekedett az elemző, majd hozzátette: mindez azért van, mert a csomagot nem a rossz portfólió megvételére alkották meg, hanem azért, hogy amelyik bank nem tud önerőből tőkét emelni – mondjuk részvény- vagy kötvénykibocsátással –, annak a válságalap nyújt pénzügyi segítséget.
Ha pedig az olasz bankok dominószerűen csődöt jelentenek, és pánikolni kezd a piac, az olasz állam is csak drágábban tud forrást bevonni – hangsúlyozta a szakértő. Rámutatott: az európai bankfelügyelet is régóta problémának látja, hogy egyes országokban a bankszektor kitettsége az államadósság-piac felé hatalmas.
Gondot jelenthet ugyanis a banki mérlegekben, ha az adott ország nem teljesít jól, és esik az állampapírok ára. A bankszektor és az államadósság egymásra utaltsága az eurózóna perifériáján megfigyelhető – magyarázta az elemző. Az olasz, a spanyol, a portugál, a görög gazdaságban is jelen van, ellentétben a Németországgal vagy Ausztriával, amelyet Pálffy más pénzügyi kultúrával és egyfajta pénzügyi fegyelmezetlenséggel magyarázott. Elmondta: a periféria országaiban nemcsak a bankok, hanem a lakosság és a vállalati szféra adósságállománya is jóval nagyobb, mint az euróövezet centrumországaiban.
A problémák kezeléshez határozott vezetés kell
5 perces interjú: Rácz Gábor, egyetemi tanár, válságkommunikációs szakértő
– Amikor kitör egy pénzügyi válság, mi a jó kommunikációs stratégia?
– Amikor bedőlt a Postabank, hosszú sorokban álltak a befektetők, hogy kivegyék ki a pénzüket. Én beállítottam volna embereket a sorba, hogy tegyenek be pénzt, hogy a sor lássa: bízni is lehet a bankban. A pánikkal szemben nem lehet józan érveket használni: demonstratív lépéseket kell tenni.
– Tehát nem elég önmagában jól kommunikálni?
– Ha ég a ház, először el kell oltani, csak utána kell magyarázkodni. És csak azt lehet kommunikálni, amit meg is tudunk lépni. Ehhez határozott, erős vezetés kell, világos tervek.
– Hogyan lehet jól kommunikálni, amikor a lakosság a saját bőrén érzi a válságot?
– Muszáj tenni ellene, de aztán világosan el kell mondani, hogy a válság mindig ciklikus folyamat: jön, de aztán el is megy.
– A magyar kormány befelé hangsúlyosan kommunikálja a sikereket: az államadósság és a munkanélküliség csökkenését, a növekedést és a költségvetési egyensúlyt. Kifelé tudja ugyanezt a képet adni?
– Magyarország igazából háromszor volt címlapon: 1956-ban, 1989-ben és a tévészékház felgyújtásakor. Nem tőlünk függ, milyen a sajtónk. Festünk egy képet magunkról, mondjuk a Nobel-díjasainkról, de a befogadó közeg árnyalja ezt. Az országimázst nem tudjuk irányítani: ha érdekesek vagyunk, akkor lesznek ránk figyelemmel. Az érdekesség pedig nem biztos, hogy a csökkenő munkanélküliség.
– Kommunikálhat egyáltalán egy kormány befelé máshogy, mint kifelé?
– Nem. A kommunikáció üzeneteinek konzisztensnek kell lenniük: hangsúlyozhatok mást, de ellentétes nem lehet a kettő.
– És lehet-e egyáltalán jó brand, jó márkanév egy kormányzat?
– Persze. Minden kormánynak az a célja, hogy jó képet fessen magáról, és ez sikerülhet is. Nyilván befelé nehezebb, a mindenkori kormánynak mindig vannak népszerűtlen intézkedései. Egy normális társadalomban négyévente kerül elő, hogy kire szavazunk, a köztes időben pedig szidjuk azt, aki felemelte a buszjegy árát, de ezzel nincs is baj.
