Úgy tűnik, az OECD továbbra is jobban bízik a magyar gazdaságban, mint az Európai Bizottság – véli Cséfalvay Zoltán, a nemzetközi szervezet magyar állandó képviseletének vezetője, aki a jövőre nézve az új uniós ciklus egyik legfontosabb feladatának a források mielőbbi hasznosítását tartja.
– Szembetűnően optimistább a magyar gazdaságra vonatkozó prognózisában az OECD, mint az Európai Bizottság. Vajon miért?
– Az eltérésnek két oka is van. Az OECD egyrészt erősebb magyar külkereskedelmi dinamikával számol, mint Brüsszel, másrészt pedig az uniós forrásoknál most van a ciklusváltás a 2007-tól 2013-ig tartó időszak és a 2014-től 2020-ig tartó periódus között, ami apróbb zökkenőket hozhat.
– A ciklusváltás mindig hoz némi visszaesést, nem?
– Éppen ezért kiemelten figyelni kell arra, hogy az új ciklus forrásai minél hamarabb eljussanak a jelöltekhez, és beinduljanak a nagy infrastrukturális beruházások.
– Brüsszelnek esetleg az is csípheti a szemét, hogy míg nálunk gyorsul a gazdasági növekedés, az EU-ban lassul?
– Az alacsony olajár, a gyengülő euró miatti növekvő exportképesség és az Európai Központi Bank kötvényvásárlási programja sem hozta lendületbe az uniót. Talán azért, mert több országban, például a franciáknál, az olaszoknál még nem tették meg azokat a reformlépéseket, amelyeket a spanyolok és mi is megtettünk.
– Nem túl biztatók a világgazdaság lassulására kiadott prognózisok sem. Az OECD a globális gazdasági kilátásokat ismét negatívan módosította. Mi lesz például Kínával?
– A kínai növekedés lassulása nem lesz ugyan drámai, de a világ legnépesebb országának és gazdaságának jelentős szerkezetátalakítással kell szembenéznie. Miközben a második legnépesebb ország, India, egyre erősebb és mind figyelemreméltóbb eredményeket produkál. Akár az oktatás, akár a számítástechnikai fejlesztések terén, amelyekhez, már csak a történelmi gyökerekből eredően is, széles körű, használható angol nyelvtudás társul. Könnyen elképzelhető, hogy a következő évtizedben már nem Kínára, hanem Indiára figyel a világ.
