A gazdasági növekedés terén elvégezzük a „házi feladatunkat”, ugyanakkor a három százalék körüli éves növekedés elérését a lazább költségvetési politika is nagyban segítheti – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Nagy Márton, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke, egyben a Budapesti Értéktőzsde vezetője is. A szakember nyomatékosította: a 0,9 százalékos alapkamat tartósan fennmaradhat, és a bankrendszer egészségesebb működése révén megfelelően támogatni képes a gazdasági bővülést. Szerinte az az állítás, hogy „leértékelődött, olcsó országgá váltunk”, erős csúsztatás.
– A várttól elmaradó mértékben nőtt a magyar gazdaság az első negyedévben. Mit vár a jegybank az év egészére?
– Az idei évet erős kettősség jellemezheti. A gyengébb első fél évet követően az év második részében a növekedés újra gyorsul, és így tartható a jelenlegi előrejelzésünk, a három százalékhoz közeli GDP-növekedés. Az idei bővülésnek három kulcstényezője van: a kis- és közepes vállalkozások (kkv) hitelezésének megfelelő ösztönzése, a lakáspiac felpörgetése és az uniós források kifizetésének felgyorsítása. A jegybank két oldalról segít ebben. Egyrészt a jelenlegi 0,9 százalékos alapkamatot tartósan fenntartja, másrészt a kkv-hitelek nagyobb, öt-tíz százalék közötti éves növekedésének elérését is aktívan támogatja. Mi el fogjuk végezni a házi feladatunkat. A három százalék körüli éves növekedés elérését a lazább költségvetési politika is nagyban segítheti. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy az uniós források 1500-1700 milliárd forint körüli, hatékony elosztása nélkül idén nem fogjuk elérni a három százalék körüli növekedést.
– Meddig maradhat fenn a 0,9 százalékos alapkamat?
– A monetáris tanács szerint tartósan. Ez azt jelenti, hogy a jegybank minél hosszabb távon szeretné biztosítani a kamatkondíciók stabilitását és kiszámíthatóságát. Az MNB tehát arra törekszik, hogy a kamatcsökkentési ciklus végét egy olyan kamatszint jelentse, ami kellően alacsony, de hosszabb távon fenntartható. A piac egy jelentős része alacsonyabb szintre várta a kamatcsökkentési ciklus végét, ugyanakkor kiemelendő, hogy a kamatok lehetséges túllövése, gyakori változtatása helyett a stabilitás és a kiszámíthatóság nagyobb érték. Ilyen tartósan alacsony hitelkamatokra még nem volt példa, így ez a környezet mindenki számára új kihívást jelent. Ideje, hogy a gazdaság minden szereplője felismerje és kihasználja az ebből adódó lehetőségeket, ideértve a lakosság, a vállalatok, az állam és a bankrendszer fogyasztási, beruházási, valamint finanszírozási döntéseinek átgondolását és megváltoztatását.
– Úgy tűnik, mintha a jegybank felszólítaná a pénzintézeteket a hitelezésre, közben pedig szigorúbb környezetet teremtenek számukra. Nem ellentmondásos ez?
– A magyarországi bankok 2010-ben rengeteg toxikus devizaalapú lakossági és kereskedelmi ingatlanhitellel rendelkeztek, miközben a felesleges pénzüket a jegybanknál tartották. Aktivitásukat külföldről finanszírozták, jelentős részben rövid forrás formájában. Ma már a devizahitelek helyett forinthitel van a mérlegükben, elkezdték leépíteni a kereskedelmi ingatlanhitel–portfólióikat, és hitelkihelyezéseikben a kkv szegmensre összpontosítanak. Likviditásuk nagyobb részét jegybanki betét helyett magyar állampapírokban tartják, miközben a finanszírozási oldalon jelentősen csökkentették a rövid külső forrásaik arányát. Mindezt a jegybank a monetáris politikai és pénzügyi szabályozási eszközök aktív és célzott használata révén érte el. Nem egy szigorúbb környezetet teremtettünk, hanem egy olyan keretrendszert állítottunk fel, ahol a bankok már egészségesebben tudnak működni. Persze a szabályozást a bankok sokszor az üzletpolitikájukba való beleszólásnak tekintik, mi pedig a válság tanulságaként átíródó játékszabályoknak. De pont ez az egészségesebb működés az alapja annak, hogy a bankrendszer a hitelezésével megfelelően támogassa a gazdasági növekedést.
– Bár a friss banki számok lenyűgözők, ilyen alacsony kamatszint mellett mégis hogyan javulhat a bankrendszer jövedelmezősége?
– Az igaz, hogy az egy százalékkal alacsonyabb kamat éves szinten húsz–harminc milliárd forinttal rontja a bankrendszer jövedelmezőségét. Ennek ellensúlyozására viszont a bankoknak elsősorban hitelezniük kellene, de további portfóliótisztítások és megfelelő költséghatékonysági lépések is szükségesek. A jelenlegi, átmenetileg jobb jövedelmezőséget egyelőre csak a céltartalékok felszabadítása okozza. Hosszabb távon a korábban említett stratégiai irányváltás mellett elérhető egy öt–hét százalékos tőkearányos megtérülés, ami a mostani alacsony kamatkörnyezetben a tulajdonosok számára vonzó befektetésnek számít. A tízszázalékos megtérülés elérésére viszont igen kicsi az esély.
– Meglepte az MNB-t a Fitch lépése? És mire számítanak a többi hitelminősítő részéről, mennyit nyertünk a felminősítéssel?
– Nem lepett meg minket, meggyőződésünk, hogy már korábban indokolt lett volna a magyar adósság felminősítése a befektetésre ajánlott kategóriába. A Fitch a felminősítést elsődlegesen a külső sérülékenység csökkenésére alapozta, amit öt tényezővel magyarázott: a folyó fizetési mérleg többletével, az európai uniós források beáramlásával, a jegybank önfinanszírozási programjával, a bankrendszer külső adósságának csökkenésével és a devizahitelek forintosításával. Az első két tényező strukturális adottságnak tekinthető, az utóbbi három azonban nagyrészt a jegybankhoz köthető. Önmagában a felminősítés hosszú folyamat eredménye, és segít abban, hogy a többi hitelminősítő is elismerje: Magyarország befektetésre ajánlott. Számszerűsítve, a sérülékenységünk csökkentése, amely az állampapírhozamok és a hitelkamatok mérséklődésében csapódott le, a gazdaság minden szereplőjének évente több százmilliárdos költségcsökkenést eredményezett.
– Mellár Tamás közgazdászprofesszor a Magyar Nemzetben megjelent cikkében kritizálta a monetáris politikát, miszerint „nekünk drágább, a külföldieknek pedig olcsóbb az ország”. Így senki sem nyert az előző évek monetáris enyhítéséből, amellett, hogy az államadósságot sem sikerült valóban csökkenteni. Mi a véleménye erről?
– A cikk erős csúsztatásokat tartalmaz. A jegybank monetáris politikájának eredményeként az államháztartás kamatkiadásai 2012 és 2015 között önmagukban már közel a GDP egy százalékával lettek alacsonyabbak, mint 2012-ben voltak. Fontos hozzátenni, hogy ezek a kamatmegtakarítások, Mellár Tamás állításával szemben, évről évre jelentkeznek és az állomány átárazódásával folyamatosan nőnek, így a kamatkiadások a jövőben akár évente a GDP 1,7 százalékával is alacsonyabbak lehetnek 2012-höz képest. Az államadósság árfolyam-érzékenysége tekintetében elmondható, hogy az államadósság devizaaránya jelentősen, a 2011-es 52 százalékos szintről mára harminc százalék alá csökkent, nagyrészt az MNB önfinanszírozási programjának köszönhetően. Mindez jelentősen mérsékelte az elmúlt években az árfolyam leértékelődése miatt megvalósult adósságnövekedés mértékét. A forint árfolyamának gyengülését Mellár Tamás az elmúlt három évben egyértelműen az MNB monetáris politikájához köti, ugyanakkor, ha régiós összehasonlításban nézzük a kérdést, azt látjuk, hogy 2013 óta a régiós devizák lényegében mind ugyanolyan mértékben gyengültek. Kiemelném azt is, hogy az árfolyam elmúlt három évben bekövetkezett leértékelődése nem csak az adósságmutató számlálójára (adósság), hanem annak nevezőjére (GDP) is hat, általánosan magasabb nominális GDP-t eredményezve.
– De a korábbi időszakhoz képest gyenge a forint!
– Az a megállapítás is félrevezető, hogy „leértékelődött, olcsó országgá váltunk, a külföldi itt könnyen tud vásárolni, nekünk viszont egyre nehezebb lesz ugyanezt megtenni külföldön”. Aki ezt mondja, két tényezővel biztosan nem számol: egyrészt az árfolyam gyengülése inflációt okoz, ez az infláció pedig a nominális bérek növekedésében is visszatükröződik. Másrészt a gyengülés a jelentős hazai exportszektor és beszállítói profitabilitásának növekedéséhez és a foglalkoztatás bővüléséhez is hozzájárult, ugyancsak a lakossági keresetek növekedését eredményezve. De nemcsak az exportbevételektől erősen függő szektorok helyzete javult számottevően, hanem az árfolyamérzékeny ágazatoké is, így a turizmusé vagy a vendéglátásé. Tehát lehet, hogy a külföld nekünk drágult, de az elkölthető bérünk is magasabb lett, amiből belföldön sokkal többet fogyaszthattunk. Így a jólét emelkedett.
– Másik pozíciója apropóján: lassan fél éve tulajdonosa az MNB a tőzsdének. Mit tudnak felmutatni a tőkepiac fejlesztése terén?
– Összesen kilenc lépés történt, amelyek a tőzsde üzletmenetének hatékonyságát növelik, valamint tőzsdebarátabbá teszik a szabályozást. Elkezdődött a tőzsdei kibocsátók segítségére életre hívott tőzsdei előszoba felállítása. Kialakítottuk a kis- és közepes vállalkozások (kkv) tőkebevonását elősegítő konstrukciót, a PPP-t (zártkörű finanszírozási lehetőség azon vállalatok számára, amelyek nyilvános működést egyelőre nem kívánnak vállalni, de olyan tőkebefektetőket keresnek, akik egyedi tranzakciókat köthetnek, és később akár a nyilvános piacok irányába terelhetők) és a közösségi finanszírozási platformot. Egyszerűsödtek a nyilvános forgalomba hozatali eljárás szabályai és a befektetők szja-bevallása, a kibocsátói tájékoztatási terhek enyhültek és egységesültek. Bízunk benne, hogy a tőzsdére lépő vállalatok addicionális adókedvezményekben részesülhetnek a jövőben, s megteremtettük a Szabályozott Ingatlanbefektetési Társaságok alapítását elősegítő törvényi környezetet is. Ezentúl a tőzsdei bevezetéshez megköveteljük a jó üzleti hírnév meglétét, és olyan tőkealapok létrehozását tervezzük, amelyek a kkv-k finanszírozását segítik elő.
– Hogyan tudják bevonni a cégeket a hazai tőkepiacra?
– Jelenleg még kevés a tőzsdeképes vállalat. A tőzsdei előszoba létrehozásával egy olyan klubot alapítottunk, amely a bevezetést fontolgató vállalatok számára csökkenti a felkészülési terheket és segítséget nyújt a befektetési piac szereplőinek megismeréséhez. Már azonosítottuk azon vállalkozásokat, amelyek a jövőben képesek lehetnek a tőzsdére lépni. A leíró statisztikák szerint ezen vállalatok életkora meghaladja a tizennyolc évet és árbevételük az elmúlt három évben átlagosan húsz százalékkal emelkedett. Tőkeerős és exportorientált cégekről beszélünk, amelyek főként Közép-Magyarországon találhatók.
fotó: varga imre
