Hatalmas fejlesztések adják a lendületet

– Sokat hallunk az uniós forrásokról, de nem mindenki tudja, hogyan érkezik a magyar kasszába a pénz.

– A rendszer úgy épül fel, hogy az Európai Uniónak közös fejlesztéspolitikával foglalkozó programja szabályozza a pénzügyi források elosztását. A közösség igen szigorúan felügyeli a finanszírozást azért, hogy ellenőrzést gyakoroljon a források felhasználása felett, hogy azok elköltése során érvényesüljön az átláthatóság és az elszámoltathatóság. Az uniós támogatások túlnyomó részével a kedvezményezett tagállamok gazdálkodnak, azok kormányai felelnek az ellenőrzések, köztük az éves ellenőrzés lefolytatásáért. Az uniós költségvetés több mint hetvenhat százalékával az EB, azaz az Európai Bizottság gazdálkodik, több nagy pénzalap felhasználásával. Ezek az alapok például a regionális és városfejlesztésre, gazdaságélénkítésre, vidékfejlesztésre vonatkoznak. A többi pénzt az unió közvetlenül kezeli. Ezekből támogatás révén, az uniós szakpolitikákkal kapcsolatos konkrét projektek megvalósítására ad. És számos olyan szerződés is van, amelyet az EU intézményei kötnek azért, hogy megvásárolják azokat a szolgáltatásokat, árukat és beruházásokat, amelyek a működésükhöz szükségesek. Példaként említhető a tanulmányok készítése, képzés, illetve konferenciaszervezés biztosítása, informatikai termékek beszerzése.

– Az unió milyen forrásból osztja szét a támogatásokat?

– Valamennyi uniós tagállam befizeti bruttó nemzeti jövedelmének kis hányadát – ez általában 0,7 százalék – az uniós költségvetésbe. Ezek a hozzájárulások jelentik a költségvetés legnagyobb forrását. Magyarország is befizet a közös büdzsébe, a csatlakozás első évében még kevesebb mint százmillió eurót, tavaly már nagyjából egymilliárdot. Viszont ennek a pénznek sokszorosát kapjuk meg különböző támogatások formájában, évről évre. Magyarország az uniós költségvetés haszonélvezője, míg például a németek, a franciák, a hollandok és az osztrákok nettó befizetők. A magyar fejlesztések tehát az uniós költségvetést nagyrészt finanszírozó nettó befizető országok költségvetéséből, ezen országok állampolgárainak adójából valósulnak meg. A magyar kormány azt az elvet képviseli: ez jár nekünk. Ez nem „nyugati” könyöradomány, noha nyomást és nemtetszést tapasztaltunk a nettó befizetői oldalról. Egészséges egyensúlyt kell találni. Ez azért is fontos, mert a világgazdaság mozgása olyan hihetetlenül gyors ütemben változik, hogy ehhez a ritmushoz kell igazodnunk, de azt is figyelembe véve, hogy az EU-ban olyan szociális ellátórendszert tartunk fent, amely nehezen finanszírozható.

– Ezt hogy érti?

– Egy példa: a Föld népességének nyolc százaléka él az unió területén. A világon megtermelt GDP huszonöt százalékát állítjuk elő az unión belül, ám szociális juttatásként a világ összes szociális juttatásának a hatvan százalékát itt fizetjük ki. Ez döbbenetes és fenntarthatatlan. A nettó befizető államok is azt látják, ahelyett, hogy a kohéziós alapból felzárkózás történne – hiszen ezt a célt szolgálja –, sok utólag csatlakozott tagállam munkavállalói megjelennek a fejlettebb országokban, ezzel kiszorítva azok saját munkavállalóit. Aztán ők maradnak munka nélkül és segélyen. A legtöbb befizetőt ez a konfliktus abba az irányba tolta el, hogy csökkentse az uniós keretköltségvetést. Álszerénység nélkül mondhatom, Magyarországnak sikerült ezt megfékeznie. Mi voltunk azok, akik a 2011-es uniós elnökségünk alatt komolyan megóvtuk a kohéziós politikát, és megpuhítottuk a nyomásgyakorló országokat. Hiszen amikor beléptünk, úgy szólt a megállapodás: mi a piacainkat megnyitjuk, cserébe fejlesztési támogatást kapunk. Jelentősen nem csökkentek a fejlesztési összegek, és lazultak a szabályok is. Ilyen például, hogy a nettó befizetőknek nem kellene fejlesztési hozzájárulás, mégis részesülhetnek belőle. Hiába támad az ellenzék, mi azt mondjuk, hazánk egyre erősebb, és az EU-n belül csak az erős tagállamok tudják képviselni a nemzetérdekeket. Így ez a számokból is látszik.

– Az elmélet után nézzük a gyakorlatot, és számszerűsítsünk: mennyi pénzt kapunk Brüsszelből?

– Az új pénzügyi ciklusban, amelyet 2014 és 2020 között számolunk, tíz nagy, úgynevezett operatív program keretében Magyarországra tizenkétezermilliárd forint érkezik az EU-tól. A tíz programból eddig az EB hatot fogadott el, amelynek a keretösszege 6700 milliárd forint. A legnagyobb rész gazdaságfejlesztésre megy. De több programmal is számolunk, így a korábbinál több pénz jut például vidékfejlesztésre, környezeti és energetikai beruházásokra, valamint közlekedésfejlesztésre. Ki kell emelni a már említett legnagyobb részt, a gazdaságfejlesztést. Az EB a napokban fogadta el a Nemzetgazdasági Minisztérium felügyelete alá tartozó mindhárom operatív programot, ezzel pedig megnyílt az út minden idők legnagyobb gazdaságélénkítő és fejlesztési programjának végrehajtására. Ez több mint négyezermilliárd forintot jelent a 6700 milliárdból. Ezek a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program, a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program és a Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program. A gazdaságfejlesztést támogató uniós programok zászlóshajója az első, 2733 milliárd forintos kerettel. A program célja a hozzáadott érték növekedése, a foglalkoztatás bővítése, az új vállalkozások számának növelése. A második program célja „kevésbé fejlett régiókra”, vagyis az ország Budapesten és Pest megyén kívüli területére vonatkozik. A program küldetése, hogy valamennyi megye, térség és település esetében megtalálja és erősítse azokat a fejlődési elemeket, amelyekkel erőforrásaik kibontakoztathatók és aktivizálhatók. A programnak várható hatásai között szerepel, hogy közel hétszázezer ember részesül a városrehabilitáció előnyeiből a kedvezőtlen helyzetű térségekben, valamint majd tizennyolcezer új bölcsődei, óvodai és családi napközi férőhely lesz elérhető a gyermekjóléti intézményekben. Elsődleges célja a közép-magyarországi régió, az EU-besorolás szerint fejlett régió, versenyképességének javítása, térségei és települései gazdaságfejlesztési elképzeléseinek támogatása. A programnak emellett egyszerre kell megoldást nyújtania a főváros fejlődésére és Pest megye térség specifikus kihívásaira, melyet 288 milliárd forintos keretösszeg szolgál.

– Melyek azok a programok, amelyeket az EB még nem fogadott el, és ezekből mennyi pénzt várunk?

– Idetartozik például az emberi erőforrások fejlesztésével foglalkozó program, a közigazgatást és közszolgáltatás fejlesztését célzó támogatás, de a halászati ágazattal és a vidékfejlesztési ágazattal foglalkozó terület is elfogadásra vár még. A tizenkétezer-milliárdos, 2020-ig tartó keretösszegből levonjuk az említett és már elfogadott programokra szánt összeget, azaz a 6700 milliárdot, könnyedén kiszámolható, hogy a maradék 5300 milliárd forint. Tehát ennyit várunk még Brüsszelből.

– Sokan összehasonlítják a korábbi évek uniós támogatásainak mértékét. Egyetért ennek helyességével, hiszen amikor például az előző, 2007-2013 ciklusról beszélünk, más makrogazdasági környezet volt itthon is, sőt 2008-ban gazdasági válság is jött.

– Úgy látom, nem minden esetben szabad a ciklusok finanszírozását összevetni. Most tizenkétezer, akkor 8200 milliárd forintról beszéltünk. Örülni kell tehát annak, hogy jelentősen megnőtt a támogatás mértéke, stabil forrásbővüléssel. Nem ez a legnagyobb eredmény, hanem az, hogy egy teljesen egyedi forrásfelhasználási rendszert tudtunk kiharcolni. Ennek a legfontosabb eleme, a hatvan–negyven százalékos elosztás. A teljes keret hatvan százaléka megy gazdaságfejlesztésre a már említett programokkal, a negyven pedig arányosan minden másra.

– A kormány mi alapján dönt a pénzelosztás mértékéről?

– Mögöttünk több pénzügyi ciklus tapasztalata van már. Pontosan láttuk, melyek az elmaradottabb részek, hová kell több pénzt csoportosítani. Ilyen egyszerű. Ám ha figyelembe vesszük azt a hatalmas fejlesztési igényt, amely az országban mutatkozik, akkor a tizenkétezermilliárd annak a töredéke. A ciklus végén akkor lehetünk még sikeresebbek, ha hatékonyabban határozzuk meg azokat az ágazatokat, amelyeket fejleszteni szeretnénk. Sőt, felállítunk egy negatív listát, és megnézzük, kik nem kaphatnak a forrásokból. Sokszor elhangzik, de nem véletlenül: legfontosabb célkitűzés, hogy hosszú távon fenntartható munkahelyek jöhessenek létre. Így az állam bevételei nőnek, működik a visszafelé is érvényes ellátórendszer, és megteremtődnek a további fejlesztések pénzügyi alapjai. A gazdaságot stabilizálni kell az uniós pénzek révén, hiszen nem biztos, hogy kapunk még valaha ekkora közösségi forrást. Fontos, hogy minél több magyar gazdasági szereplő részt vegyen ebben, de úgy, hogy több szállal is kötődjenek a világpiachoz, azaz exportképesek is legyenek. Rendelkezzenek ezek a kisvállalkozások vagy multicégek nagy beszállító háttérrel. Ebben erősek lehetünk, a gazdasági körforgás így beindulhat.

– Térjünk vissza az uniós forrásokhoz: állítólag szigorítanak a pályázati feltételeken.

– Így igaz. Jobban megszűrjük ki és hogyan kap, nem lesz könnyebb a pályáztatási rendszer sem. Ám az, aki megkapja, a korábbinál sokkal egyszerűbben, hatékonyabban használhatja fel a pénz.

– Mi lesz az előző ciklusból bennragadt pénzzel?

- A kormány határozata szerint a 2007–2013 közötti programozási időszak operatív programjai keretében pályázati kiírás idén február 15. után nem hirdethető meg. A határidőn túl a kormány vagy a Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottság előzetes hozzájárulásával lehet pályázatot kiírni. A kormány a 2007–2013-as európai uniós programok zárása során a százszázalékos kifizetésre, valamint a költségvetési kockázat kizárására, illetve minimalizálására törekszik. Már csak az idén lehet utoljára forrást lehívni a 2007-2013-as időszakra, másrészt megjelennek a 2014-2020-as pályázati ciklus tömeges kiírásai. A 2007-2013-as időszakban a kormány a 8200 milliárd forint keretösszeg helyett 9300 milliárdra vállalt pénzügyi kötelezettséget. A túlvállalás csökkentésének mértékével kapcsolatosan is döntés született, s ez az elvek szintjén úgy szól, hogy Magyarországnak fel kell használnia minden európai fejlesztési forrást, és a lehető legkisebb költségvetési támogatást kelljen a túlvállalás miatt fizetni. Mindenesetre, ha átgondoltan és tervezetten használjuk fel a forrásokat, soha nem látott fejlesztések jöhetnek.

---

Pályakép

Csepreghy Nándor diplomáit a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, történelem és kommunikáció szakon (PR szakirányon) szerezte 2008-ban.
– 2011 és 2012 között a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség kommunikációs főosztályvezetői és szóvivői feladatait látta el, majd a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium fejlesztési programokért felelős helyettes államtitkárává nevezték ki.
– 2013-tól a Miniszterelnökség fejlesztéspolitikai kommunikációért felelős helyettes államtitkára.