Rendkívül rossz állapotban vette át 2010-ben az Orbán-kormány hazánkat a baloldaltól
Rendkívül rossz állapotban vette át a gazdaságot 2010-ben az Orbán-kormány a baloldaltól, a katasztrófa elkerülése érdekében gyors és hatékony intézkedésekre volt szükség, különösen a munkavállalás ösztönzése és a foglalkoztatás bővítése, valamint a hosszú távú gazdasági növekedés megteremtése érdekében. Ezeket a lépéseket az előző kormányok sorra elmulasztották, így nem voltak képesek kitörni az alacsony növekedés, a magas államadósság jelentette csapdából, sőt egyre inkább elvesztek benne. Hat év alatt sikerült hazánkat kivezetni az adósságcsapdából és a lakosságnak is kiszámíthatóbb életet teremteni. Ehhez az adópolitika, a foglalkoztatás, a családok támogatási rendszerének átreformálása, a rezsicsökkentés mind-mind hozzájárult.
A 2010-ben alakult Orbán-kormány gazdasági csapdahelyzetet örökölt. A 2002-ben elkezdődött felelőtlen gazdaságpolitika hatására az államadósság a GDP (bruttó hazai termék) 53 százalékáról nyolcvan százalék fölé emelkedett. A kezdeti költségvetési lazítás, majd az azt követő megszorítások olyan szerkezetben valósultak meg, amelyek a gazdaság növekedését rontották. Ennek eredményeképpen az elmúlt évtizedben Magyarországon a felzárkózás megtorpant, gazdasági lemaradásunk a fejlett országokhoz képest nem csökkent, sőt régiós versenytársaink leelőztek minket – olvasható a kormány 2011–2015-ös konvergenciaprogramjában. A növekvő pénzügyi kockázatok miatt az ország külső adósságának devizaszerkezete is igen kedvezőtlenül változott. A háztartásokat a magas hazai kamatok a svájci frank alapú hitelek felé terelték, ami rendkívül kiszolgáltatottá tette őket a 2008-ban kitört globális pénzügyi válsággal szemben. E hitelállomány megnövekedett kockázata pedig tovább gátolta a belső kereslet fellendülését.
A 2010. májusban megalakuló új kormány számtalan előre nem látható nehézséggel szembesült. Az
az évi államháztartási folyamatok kontrollálásához komoly lépéseket kellett tenni, ugyanis a költségvetésben tetemes lyukak tátongtak. Számos, az előző kabinet által a költségvetésből kihagyott kiadás (például a soros EU-elnökséghez kapcsolódó költségek, egyházak támogatása, természeti katasztrófák, belvíz), és az előző kormány által betervezett, de végül elmaradó bevételek (például az Alkotmánybíróság döntése az ingatlanadó eltörléséről) jelentősen rontották a 2010-es államháztartási pozíciót. A kormányzat későbbi intézkedései és a vártnál jobb gazdasági növekedés nélkül a hiány így a GDP hét százaléka körül alakult volna. Mindeközben a kormány elkezdte megvalósítani a kínálatoldali növekedési stratégiáját, ami a hosszú távú adósságcsökkentési programjának fontos elemét képezte. A társasági nyereségadó csökkentése és számos kisadó eltörlése támogatta a kilábalási folyamatot azáltal, hogy a régiós átlag közelébe csökkentette az adóterhelést, így versenyképesebbé tette a magyar vállalkozásokat.
A gazdasági döntéseket leginkább torzító és visszafogó adók (személyi jövedelemadó és vállalati nyereségadó) csökkentése azonnali bevételkiesést eredményezett a költségvetésben.
Ugyanakkor ezek a lépések elengedhetetlenek voltak a munkavállalás ösztönzése és foglalkoztatás bővítése, a hosszú távú gazdasági növekedés megteremtése érdekében. E növekedésbarát intézkedéseket az előző kormányok sorra elmulasztották megtenni, így nem voltak képesek kitörni az alacsony növekedés–magas államadósság jelentette csapdából, sőt egyre inkább elvesztek benne. Azért, hogy az akut költségvetési problémákat kezelje a kormány, 2010-ben bejelentette az első, majd a második Akciótervét, amelyek nem ortodox, tehát nem megszorításokon alapuló stabilizációs eszközökre támaszkodtak. E két akcióterv és a kapcsolódó kormányzati intézkedések fontos kiadáscsökkentő lépéseket tartalmaztak, többek között a javadalmazási rendszer átalakítását a közszférában, költségcsökkentést és hatékonyságnövelést az állami tulajdonú vállalatoknál. A második akciótervvel elindított nyugdíjrendszerreform már részben 2010-ben is, de főképp 2011-ben jelentős, egyszeri bevétellel járt, amely az államadósság csökkentését ösztönözte, azonban az immár a társadalombiztosítási pillérbe történő befizetések hosszabb távon is támogatták az állami nyugdíjrendszer egyensúlyát. Az egyensúly átmeneti megteremtése időt adott az államháztartást hosszabb távon rendbe tevő strukturális reformok megtervezésére.
Megoldást jelentett a pár éve meghirdetett Széll Kálmán Terv is. Hatására a nagyobbrészt bevételnövelő intézkedések helyét strukturális, kiadásoldali intézkedések vették át, amelyek már középtávon érezhető növekedési többletet eredményeztek. A terv sikerének köszönhetően csökkent az államadósság, a gazdaság pedig lassan, de növekedésnek indult. Sikerült kiszabadulni az adósságcsapdából.
Itt tartunk ma, tehát bevált a pár év alatt kijelölt három fő csapásirány: a versenyképesség erősítése, a foglalkoztatás bővítése, különösen a képzett munkaerőt igénylő területeken, illetve a hazai cégek megerősítése. Ami biztos, hogy további szemléletváltás kell, mivel hat év alatt véget ért a gazdaságban az extenzív növekedés időszaka, mostantól a hozzáadott érték növelésére, a hatékonyság és a termelékenység javítására kell a hangsúlyt helyezni – hangoztatta a közelmúltban Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter.
Makrogazdaság
A 2013-as gazdasági fordulatot követően minden évben három százalék körül bővült a bruttó hazai termék, idén is jó lesz az adat, sőt, minden adott, hogy a korábban várt 3,1 százalékos, 2017-es bővülési ütemet jövőre számottevően felül lehessen múlni. Hat év alatt az ország külkereskedelmi forgalma is jelentősen bővült, például az év vége felé 4,4 százalékkal nőtt az export, az import 3,9 százalékkal. Sőt, úgy tudott bővülni a gazdaság, hogy közben a szerkezet stabil, folyamatosan mérséklődnek az országot esetlegesen fenyegető kockázatok.
A tavaly bevezetett Irinyi Tervvel, az újraiparosítás programjával a kormány azt kívánta, illetve kívánja elérni, hogy most, amikor a feltételek már megengedik, megteremtsék a magyar gazdaság hosszú távú növekedésének hajtóerejét. A terv megvalósításához a szükséges pénzeszközöket is hozzárendelték, emellett segítik azt az uniós programok, valamint a tavaly óta létező nemzeti forrású nagyvállalati beruházási támogatás. Idén novembertől pedig elindult az Irinyi Terv iparstratégiai támogatási programja is, amely a kis- és középvállalkozások fejlődését támogatja.
2013–2015-ben a javuló makrogazdasági kilátások, a strukturális reformok hatásainak kiteljesedése és a továbbra is fennmaradó költségvetési takarékosság határozza meg a mostani államháztartási előrejelzés kereteit. A konvergenciaprogram a Széll Kálmán Tervvel összhangban azzal számolt, hogy az egyes ágazatokat terhelő különadókat kivezetik.
Adópolitika
Az eltelt hat év alatt hatalmas változások történtek e területen is. Az eddigi adóadminisztrációs intézkedések közül kiemelendő az általános forgalmi adó (áfa) kiutalási határidejének növelése, a belföldi áfaösszesítő bevezetése, a havi és negyedéves áfabevallási kötelezettség előírása, a fordított áfa és a megbízható-kockázatos adózói minősítés kialakítása. Ez utóbbi tovább erősíti a megbízható adózók kedvező helyzetét. Az adópolitikában a legnagyobb hatása az online pénztárgépek 2013-as bevezetésének, a második legnagyobb hatása pedig a 2015-től működő elektronikus közúti áruforgalmi ellenőrző rendszer (ekáer) bevezetésének volt. Az áfabevételek 2014-ben 11,8, 2015-ben 9,8 százalékkal nőttek, nominálisan 320 milliárd, illetve 270 milliárd forint többletet eredményezve. Az áfanövekmény a gazdaság fehéredésének köszönhetően 2014-ben a GDP 0,6 százalékát, 2015-ben pedig a GDP további 0,2-0,3 százalékát tette ki.
A múlt év január elsejével csökkent a megbízható adózók adminisztrációja, az szja-bevallásokat a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) készíti el, a kisadózó vállalkozások tételes adója (kata) bevételi összeghatára hatról tizenkétmillió forintra, az áfa alanyi adómentességi értékhatár pedig hatról nyolcmillió forintra emelkedett, a kisvállalati adó (kiva) szabályai pedig egyszerűsödtek.
Évek alatt a NAV az ellenőrzéseit is erősítette: elkezdődött például a Magyar Államkincstár, a Magyar Nemzeti Bank, a Gazdasági Versenyhivatal ellenőrzése is. Másrészt a korábban nem vizsgált területeket – például nemzetiségi önkormányzatokat, egyetemeket, kórházakat – is vizsgálta a hatóság.
Béremelés
A 2010-es évhez viszonyított nettó reálkereset 2015-ben a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint közel tíz százalékkal magasabb volt. Nemrégiben nyilvánosságot kapott, hogy hazánkban volt 2007–2015 között a tizedik legmagasabb reálbér-emelkedés az OECD országok között. E tények nagyon impozánsak, főként akkor, ha visszagondolunk arra, hogy 2006–2010 között jelentős, több mint ötszázalékos reálkereset-csökkenést kellett elszenvednie a magyar foglalkoztatottaknak. Ezt az esést kompenzáltuk 2010 és 2014 között, s a gazdaság növekedésével meg is haladtuk 2015-ben – nyilatkozta Szalai Piroska, a Nemzetgazdasági Minisztérium miniszteri tanácsadója lapunknak. Hozzátette: kalkulációja szerint a családi adókedvezmény figyelembevételével számított nettó reálkereset-növekmény 2010–2015 között közel tizenöt százalékra rúg. Ha pedig a nettó reálkereseteket a közfoglalkoztatottak nélküli szegmensre külön is kiszámítjuk, akkor azt látjuk, hogy e szegmens húsz százalék feletti növekedést ért el. Ennél magasabb reálkereset-változást az OECD országok között csupán Lengyelországban mértek.
Idén a bérek rendezésében is áttörés következett be novemberben. Évek óta a mostani jelenti a „legnagyobb kormányzati dobást”. A kötelező minimálbér havi összege 2017-től tizenöt százalékos emeléssel 127 500, 2018 januárjától 138 000 forintra nő. A garantált bérminimum havi összege 2017-től huszonöt százalékkal 161 000, 2018-tól tizenkét százalékkal 180 500 forintra emelkedik.
A társaságiadó-kulcs mértéke 2017. január elsejétől egységesen kilenc százalék lesz. A munkáltatók által fizetett szociális hozzájárulási adó mértéke 2017-től öt százalékponttal 22, 2018 januárjától két százalékponttal húsz százalékra csökken. Fontos, hogy 2018-ban további 0,5 százalékponttal mérséklődik a munkáltatói járulék, ha a bruttó átlagkereset tizenegy százalékkal növekszik 2017 első három negyedévében a megelőző év azonos időszakához képest. Négy alkalommal, 2019-től minden évben tovább csökkenhet a szociális hozzájárulás (szocho) két százalékponttal, ha megvalósul egy hatszázalékos reálbér-emelkedés. A kötelező béremeléseknek van bevételnövelő hatásuk is, a bruttó bérek emelkednek, ezzel pedig az szja- és járulékbefizetések is nőnek. Az Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) ettől elkülönítve számol azzal a további hatással, hogy a munkáltatók a járulékok csökkentését átadják a munkavállalóknak. Vagyis a változás nem csupán a minimumbérekben, hanem a bérskála magasabb szintjein is lecsapódik a magasabb adóbevételekben. A magasabb bérek a fogyasztás bővüléséhez is hozzájárulnak: a lakossági kiadásokban megfigyelhető élénkülést jól tükrözi, hogy míg 2014-ben a gazdasági növekedés megközelítőleg negyedét, addig a 2015-ös év egészében a 2,9 százalékos bővülésnek már több mint felét tették ki.
Foglalkoztatás
Az Európai Unió tagállamai között a foglalkoztatási ráta rangsorban Magyarország sereghajtó volt 2010-ben. Tavaly a legnagyobb javulást elérve a 14. helyre léptünk előre, 2016 végére várhatóan megelőzzük az uniós átlagot – mondta Szalai Piroska. Az ezredforduló után, az uniós csatlakozás és a 2008-as válság között mindenhol komoly munkaerőpiaci javulás volt kimutatható, miközben mi már 2003-tól stagnáltunk, majd csökkentünk. Ezt a zuhanást állította meg a 2010-es kormányváltás, kezdve a 2012-ben megalkotott új munka törvénykönyvével, majd a 2013-tól induló munkahelyvédelmi akcióval, illetve a 2014-től igénybe vehető gyed extrával.
A munka törvénykönyve számos ponton rugalmasabb foglalkoztatást tett lehetővé. A munkahelyvédelmi akcióterv a munkaerőpiacon legkiszolgáltatottabb csoportok munkaadói számára biztosított jelentős járulékkedvezményt, amit több mint kilencszázezer ember után vesznek igénybe már a versenyszférában a munkáltatók. A gyed extra hatására pedig két év alatt megtízszereződött a gyed és a gyes mellett munkát vállalók száma, illetve jelentősen megnőtt a foglalkoztatott anyák szüléseinek száma. Egyre több megyénkben apadt a munkanélküliségi ráta három-öt százalék alá 2015-től, azaz az ország egyre nagyobb területén értük el a teljes foglalkoztatottságot. Ahol a munkanélküliekből nem lehet kielégíteni a gazdaság munkaerőigényét, a 15-64 éves inaktívak bevonására kell koncentrálni. A 2010-2015 közti foglalkoztatásbővülés harmadát adta a munkanélküliség csökkenése és kétharmadát az inaktívak számának jelentős csökkenése. Mindezek mellett jelentősen hozzájárult a hazai munkaerőpiac fehéredése is.
Az erre az évtizedre megfogalmazott EU 2020 stratégia teljesítésében is jobban áll hazánk az időarányos elvárásokhoz képest. Köztudott, hogy az Európai Unió és hazánk is 2010 februárjában célul tűzte ki, hogy a 20-64 évesek foglalkoztatási rátája 2020-ra érje el a 75 százalékot. Ebből Brüsszelnek félidőre 1,5 százalékpontot sikerült csupán megvalósítani, azaz komoly lemaradása van az időarányoshoz viszonyítva, hiszen még 4,9 százalékot kellene bővülni a következő években. Hazánkban azonban a 15,1-es növekedési célunkból kilenc százalékpontot megvalósítottunk 2015-re, és hatot kell még fél évtized alatt növekednünk. Biztató, hogy az idei esztendő első fél évében 2,6 százalékpontos növekedés történt.
Otthonteremtés
A családi támogatások esetében a családi pótlék, az anyasági támogatás, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az életkezdési támogatás, továbbá a pénzbeli gyermekvédelmi támogatások összege a 2011. évi költségvetés alapján nem emelkedett. Az évek során elengedhetetlen lett a drasztikus változtatás. A lakáspiac jelenlegi állapotát megvizsgálva megállapítható, hogy szükség volt valamilyen katalizátorra, amely beindította az ingatlanpiaci folyamatokat. A bevezetett intézkedések azért is különösen kedvezőek, mert míg a családi otthonteremtési kedvezmény (csok) a lakáspiac keresleti oldalát stimulálja, addig a lakásáfa öt százalékra csökkentése a kínálati oldalnak adhat erőteljes lökést, miközben fehérítő hatása is számottevő lehet az adóbevételek esetében. Az építőipar fellendítése lényeges, mert jellemzően a munkaintenzív ágazatok közé sorolható. Éppen ezért a kedvezőtlen demográfiai trend megfordítása és a szakképzett munkaerő itthon tartása érdekében a kormány nagyszabású otthonteremtési programot hirdetett meg, amely a társadalompolitikai célok megvalósítása mellett a gazdasági fellendülést is ösztönzi. A program része az új lakásértékesítés áfakulcsának 27 százalékról öt százalékra csökkentése, az önállóan építkező családok számára bevezetett adó-visszatérítési támogatás, a családi otthonteremtési kedvezmény (vissza nem térítendő támogatás és a hozzá kapcsolódó kamattámogatott hitel), valamint a Nemzeti Otthonteremtési Közösség konstrukcióhoz nyújtott állami támogatás. A lakásépítési támogatásokra fordított összeg százmilliárd forinttal több lehet az eredetileg tervezettnél, 2015-höz képest idén már csaknem a duplájára emelkedhet.
A csokra előirányzott költségvetési források a válság következtében leépült kapacitások helyreállítását gyorsítják annak érdekében, hogy az építőipar teljesítménye tartósan támogathassa az elkövetkező időszak gazdasági növekedését. A lakásépítési támogatásokra tervezett összeg lehetővé teszi az otthonteremtési program folytatását, a jelentősen megemelt 2016. évi kiadáshoz képest közel négy százalékkal tovább növekszik.
A csok alapján mostanáig huszonkétezer támogatási kérelmet fogadtak be, tizennyolcezer szerződést pedig már megkötöttek csaknem 49 milliárd forint értékben. Az ötmillió forintig igényelhető adó-visszatérítési támogatásra több mint négyezer kérelmet nyújtottak be több mint 17 milliárd forint értékben. Sőt, 2015 első háromnegyed évéhez képest 2016 ugyanezen időszakában 14 százalékkal több új lakás épült.
Rezsicsökkentés
A második Orbán-kormány első lépései között 2010-ben már szerepelt a rezsiköltségek befagyasztása, ezt követően 2013 januárjától tíz százalékkal mérsékelték a földgáz, az áram és a távhő árát, 2013 novemberében pedig újabb 11,1 százalékkal lettek alacsonyabbak a díjak. A kormány 2014-ben ismét csökkentette a rezsiköltségeket: 6,5 százalékkal mérsékelte a gáz, 5,7 százalékkal az áram és 3,3 százalékkal a távhő árát. A rezsicsökkentés révén a vállalkozásoknak, családoknak, magánszemélyeknek kiszámíthatóbb lett a gazdasági környezete, a nemzeti közműszolgáltatási rendszer létrehozásával javult a felhasználók fogyasztóvédelmi helyzete. Mint ismert, 2010 előtt a szocialisták a kormányzásuk alatt háromszorosára emelték a gáz és duplájára az áram árát. Ebben az időszakban fizették Magyarországon a keresetekhez képest a legmagasabb díjat az energiahordozókért.
A rezsicsökkentésnek köszönhetően a magyar családok átlagosan évente 110 000, az idén összesen 179 milliárd forintot takarítottak meg, a rezsicsökkentés kezdete óta a megtakarításuk értéke elérte a 821 milliárd forintot.
Devizahitelek
Végigkísérte az elmúlt éveket a devizahitelek forintosításának előkészítése majd végrehajtása. Azokra a devizahitelekre és lízingszerződésekre vonatkozott a forintosítás, amelyeket 2004. május elseje és 2015. február elseje között kötöttek, és jelzálogfedezetűek voltak. A bankoknak az elszámolás közlésével együtt 2015. március–április folyamán tértivevényes levélben kellett értesíteniük a forintosításról az ügyfeleket. A forintosítás jogilag az ügyfél-tájékoztatást követő 31. napon ment végbe, kivéve, ha az ügyfél nem kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A lakáshiteleknél nem lehetett több a kamatfelár 5,5, szabad felhasználású hitelek esetében pedig hét százalékpontnál. A kamatfelárakat az esetleges kezelési költséggel csökkentett mértékben kellett meghatározni. A kamatemeléseket és -csökkentéseket kizárólag a Magyar Nemzeti Bank által jóváhagyott kamat- és kamatfelár-változtatási mutatóknak megfelelően lehetett végrehajtani, a „fair” banki törvénynek megfelelően. A díjak csak évente egyszer (legelőször 2016. április 1-jén), a KSH által meghatározott előző évi inflációnak megfelelően emelhetők. A forinthitelek és nem jelzálog fedezetű devizahitelek kamatszintje és kamatfelára nem haladhatta meg az eredeti kamatszintet és kamatfelárat. Ahhoz, hogy az autósok is jól járjanak, a devizában ragadt gépjárműhiteleket is forintosították.
A pénzintézetek elengedték a még nem esedékes követeléseik egy részét, azokat, amelyek esetében a 2015. augusztus 19-i devizaárfolyam magasabb, mint a devizaalapú jelzáloghitelek forintosításánál alkalmazott devizaárfolyam. Így a gyakorlatban az érintett hitelesek a jelzáloghitelesekkel azonos helyzetbe kerültek, amely egy tipikus svájci frankhitel esetén svájci frankonként 31 forint tehercsökkenést jelentett. Az elengedett összeget a hitelező és az állam fele-fele arányban viseli úgy, hogy utóbbi 2016-ban kompenzálja a hitel egy részének elengedéséért a hitelezőt azzal, hogy elengedi a 2016-ban kezdődő adóévére fizetendő társasági adót, pénzügyi szervezetek különadóját, hitelintézeti különadót, pénzügyi tranzakciós illetéket az elengedett tartozás összegének feléig. Így az árfolyamváltozás több százezer családot érintett. Mintegy harmincezer olyan deviza-gépjárműhiteles volt, aki jelzáloghitellel is rendelkezett.
