Gazdaság
Ha nyerünk, tőzsdére menne az olimpia
Újra kellett tanulni járni, túléltük Gyurcsányékat, most már várjuk a felminősítést – mondta a Budapesti Olimpiai Mozgalom elnöke
– Ön több megszólalásában is optimistán ítélte meg a magyar olimpiarendezés esélyeit. Hisz benne?
– Hiszem, hogy Magyarország képes megrendezni egy olimpiát. A NOB, azaz a Nemzetközi Olimpiai Bizottság irányt váltott már, a lakosságnak is, az intézményeknek is szemléletváltásra van szükségük. Nem esélytelenül indulhatunk. Budapest esélyét a NOB reformja, a gazdaságos olimpia koncepciója teremti meg. Az Agenda 2020-at Magyarországra szabták, a magyar olimpia lehet az első a gazdaságos, kisebb, észszerűbb, olcsóbb és nyereséges olimpiák sorában.
– Azért álljunk meg egy pillanatra! A büdzsé hétszázhetvennégymilliárd forintot igényelne. Ezt hogyan lehet összeszedni?
– Valóban ennyibe kerülne az olimpia nekünk. De! A költségek nem egyszerre, a felkészülés elején jelentkeznek. Persze, indulótőkére mindenképp szükség lesz, de a támogatás jelentős részét a NOB adná. Így a napokban a legnagyobb hazai tőzsdei forgalmazók, a Concorde, az Erste, az Equilor és az UniCredit képviselőivel, valamint a Budapesti Értéktőzsde, a BÉT korábbi irányítóival egyetértésben véglegesítette a BOM azt a tervet, miszerint a 2024-es budapesti olimpia szervezésére majdan alapítandó nyilvános társaság részvényeiből magánszemélyek is jegyezhetnének, és azt bevezetnék a BÉT-re
– Leegyszerűsítve: tőzsdére menne a magyar olimpia?
– Úgy. Tehát, ha a NOB 2017 szeptemberében Budapestnek ítéli a 2024-es nyári játékok rendezési jogát, akkor a szervezési munkálatokra létrehozandó cég tízmilliárd forintos alaptőkéjét új részvények nyilvános értékesítésével lehetne összegyűjteni. Ez esetben egy magánszemély maximum százezer forint értékben jegyezhetne a projekttársaság által a lakosságnak felajánlott negyven-negyvenöt százalékos pakettből, a többi az államhoz és az önkormányzatokhoz kerülne.
– Az üzleti szemlélet került előtérbe?
– Pontosan. Az ösztönözhetne az olimpiarészvények lejegyzésére, hogy a korábbi olimpiák szervezőbizottságai tisztes haszonnal zárták a játékokat. Tehát felejtsük el azt a szemléletet, hogy a magyarországi olimpiát az adófizetők szponzorálják. Apropó, szponzorok: nagyon-nagyon fontos, hogy a vállalatok észrevegyék, mekkora üzleti lehetőség van a magyar olimpiában.
– Tételesen hogy jön ki a 774 milliárd forint?
– A Price-waterhouseCoopers megvalósíthatósági tanulmánya szerint az olimpia hétszázhetvennégy-milliárd forintos költségvetésű rendezvény lehet. Ebből ötszázmilliárdot a NOB ad, kétszázhetvenmilliárd jöhet össze a jegyértékesítésekből, az ajándéktárgyak és egyéb kereskedelmi termékek eladásából, valamint a helyi szponzoroktól és adományokból. A maradékot adnák a magánszemélyek. Mivel nem hagyományos cégről van szó, nem folyamatosan fizetnének osztalékot, hanem a cég küldetésének végén, nyolc év után. A 2004-es athéni példa alapján a futamidő végén a jegyzők megnégyszerezhetnék a befektetésüket. A görög olimpia szervezőbizottsága 121,6 millió eurós nyereséget termelt. Nem megéri?
– Mi van, ha bukik a terv?
– Erre az esetre fontos lenne, ha a részvények tőkejegyzésére az állam garanciát vállalna. A befektetés így lenne biztonságos, miközben az államnak csak akkor kellene beszállnia a szervezésbe, ha gond van. Tehát látszik, egy fillér költségvetési pénz nem kell. Sőt: átláthatóságot biztosítana a tőzsdei bevezetés.
– Mindenkinek az infrastruktúra jut eszébe a pénzen kívül. Hogyan nézne ki mindez a gyakorlatban?
– Tételezzük fel, hogy megnyerjük a lehetőséget. A főváros, a vidéki önkormányzatok és az állam közösen létrehozná a szervezőbizottságot, amely a lakosság bevonásával nyilvánosan működő részvénytársasággá alakulna. Ezekkel a részvényekkel lehetne kereskedni a pesti börzén a már említett módon. Az útépítések pedig végre úgy indulnának el, ahogy kell. A mai napig mosolygok azon, hogy hazánk legfőbb repterére nem lehet idejében kijutni, de most az úthálózat is tovább bővülne, nem beszélve az egyéb beruházási lehetőségekről. Szállodák, kiszolgáló komplexumok épülnének. Ezek a játékok után is megmaradnak. A régiónkban remek a pozíciónk, az a baj, hogy az emberek a kishitűek, acsarkodnak, egymás ellen támadnak. Egy valami hozza őket össze, és az a sport.
– Térjünk vissza a tőzsdére. Mi a véleménye arról, hogy a jegybank beszállt az értéktőzsdébe?
– Szimbolikus államosítás. Érdekes a hír, a BÉT valahogy mostohagyerek volt korábban. Ebből is látszik, hogy a kormány és az MNB komoly, a mostaninál sokkal nagyobb szerepet szán a pesti börzének. Persze hosszú távon majd szét kell választani a szabályozó és a végrehajtó szerepet. Ez lehet a jövő. A piac viszont elvárja, hogy tőzsdére kell vinni a tőzsdét.
– Ezalatt mit ért?
– A kisrészvényesek „bennragadtak”. A pesti börze igenis statuáljon példát, változtatni kell a tőzsdekultúrán. Ha ez megtörténik, akkor jöhetnek majd a vállalatok. Ráadásul bizalommal. Ugyanis úgy látom, mintha ez most hiányozna némileg. Szufla az van, ám ne felejtsük el, újra kellett tanulni járnunk. Újra kellett tanulni járni a 2008-as válság után, túléltük Gyurcsányékat is, most meg várjuk a felminősítést, hiszen jó a gazdaságunk. Adjunk a tőkepiacnak és a pesti börzének is egy kis időt. Addig az olimpiaügy is kiderül.