Tudatos, felkészült piaccal kell rendelkeznünk, mire hatályba lép a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség – véli Kecskés András. A Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető docense az egyezmény körüli jogi aggályokról, a várható előnyökről és hátrányokról, valamint Magyarország lehetőségeiről beszélt a lapunknak adott interjúban.
Kecskés András: A választott bíráskodási rendszer irreálisan széles mozgásteret ad a vállalatoknak (Fotó: Varga Imre)
– Hogyan képzeljük el a TTIP, azaz a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség megszületése utáni gazdasági helyzetet? Olyan, mintha az Egyesült Államok az Európai Unió egyik tagállama lenne?
– A hasonlat jó: az áruk és szolgáltatások áramlása tekintetében a konstrukció hasonlítana az unió belső piacára, már ami a jogi és adminisztratív akadályok elhárítását illeti. Onnantól, hogy az áru vagy szolgáltatás a TTIP hatálya alatt bejutott Európába, ugyanolyan feltételekkel jut be a magyar piacra, mint mondjuk a Németországban előállított cikk.
– Ehhez milyen akadályokat kell elhárítani?
– Alapvetően a vámokról, és nem vámjellegű akadályokról van szó. A vámkorlátozások lebontása miatt szabadabban és olcsóbban áramolhatnának a termékek a két piac között. Érdemes megjegyezni, hogy az unió magasabb vámokat vet ki az amerikai termékekre, mint fordítva, így a TTIP nagyobb részben az amerikai termékek piaci pozícióit erősítené Európában, és csak kisebb részben az európai termékekét a tengeren túl. Azt is hozzá kell tenni, hogy az európai termékeknek és szolgáltatásoknak csak kisebb része alkalmas arra, hogy a gyakorlatban éljen az egységes piac nyújtotta lehetőségekkel.
– A nem vámjellegű akadályok mik lehetnek?
– Ilyenek például az előállítási és értékesítési szabványok és a fogyasztóvédelmi sztenderdek. A TTIP kiszivárogtatott tervezete alapján az amerikai fél nem akar engedni az unió fogyasztóvédelmi szabályai javára.
A két gazdasági térség eltérő megközelítést alkalmaz ezen a területen: az Egyesült Államokban a termékek piacon tarthatók, amíg be nem bizonyosodik, hogy károsak a fogyasztóra. Európa viszont fordított megközelítést alkalmaz: a piacra bocsátáshoz bizonyítani kell, hogy a termék nem káros. Érdekes a TTIP szempontjából az amerikai bankrendszer. Az ezredfordulót követő pénzügyi válságok után a pénzügyi szolgáltatásokat szigorúbb szabályok alá vonták Amerikában, mint Európában. A Wall Street számára igen kedvező lenne, ha a TTIP égisze alatt mentesülhetnének e garanciális szabályok egy része alól. Félő, hogy ez globális viszonylatban elősegítheti ugyanazon rendszerek kiépülését, amelyek hozzájárultak a 2008-as pénzügyi válság kialakulásához.
– Az egyezmény az európai és különösen a magyar gazdaságra gyakorolt hatásai szempontjából megoszlanak a vélemények. Számunkra előnyös lesz a TTIP?
– Attól függ, hogy valaki exportőri vagy importőri oldalról szemléli a kérdést, illetve hogy exportál vagy importál. Például az olívaolajat az unióban csaknem harmincszázalékos vámtarifa védi, ennek hiányában az európai termelő akár ki is szorulhat tradicionális európai piacairól. A magyar gazdák szempontjából lényegesebb napraforgó- és kukoricaolajat mindössze 6,4 százalékos vámtarifa védi, így ebben az esetben a TTIP csak lényeges, de nem megsemmisítő csapást mérne az árháborúban. A német export autóipari szegmensének előnyös lehet a TTIP, és ez a magyar beszállítói kört is kedvezően érintheti. Ugyanakkor ha az egyezmény hatására az amerikai termékek a magyar termékekkel szemben nyernek piacot Németországban, az a magyar gazdaságra nézve katasztrofális következményekkel járhat.
– A leghevesebb viták a jogviták rendezése kapcsán merülnek fel. Tényleg ekkora baj az ISDS-nek nevezett, titkos választott bíráskodási rendszer?
– Igen, mert irreálisan széles teret ad a vállalatok számára az államokkal szembeni keresetek indítására, amennyiben azok jogalkotása vagy jogalkalmazása hátrányos helyzetbe hozná őket. Amennyiben az állam alulmarad az eljárásban, úgy a vállalatok jelentős kártérítést remélhetnek. Másik részről az államok nem indíthatnak keresetet a vállalatok ellen az ISDS hatálya alatt, mert a cégek nem szerződő felek az egyezményben. Az Európai Bizottság kidolgozott egy alternatívát Befektetővédelmi Bírósági Rendszer néven. Ez azonban csak finomít az ISDS-eljáráson, de nem szünteti meg az azzal kapcsolatos lényegi aggályokat: megmaradna a vállalatok túlzottan széles mozgástere.
– Van lehetősége az EU-nak vagy a tagállamoknak akadályozni a folyamatot?
– Igen, mert ahhoz, hogy a bizottság a szerződést megkösse, szükséges az Európai Tanács meghatalmazása, amelyet még nem kapott meg. Szintén útját állhatja a folyamatnak az Európai Parlament elutasítása is. Érdekes kérdés, hogy ha a tagállamok parlamentjeinek egyenként ratifikálniuk kell az egyezményt, akkor elméletileg meggátolható a hatályba lépés. De ha elvileg így is van, mégis valószínűtlen, hogy Brüsszel politikai erőterében a kis államok megakadályozhatnák a megállapodás elfogadását.
– Mit tehet a folyamatban Magyarország?
– Mivel a tárgyalási folyamatokra kis ráhatásunk van, fontosnak tartom a felkészülést és az állampolgárok tájékoztatását. Az osztrák minta követése ebben a tekintetben előremutató lehet, ott ugyanis a szervezetek is jelentős részt vállalnak a TTIP-vel kapcsolatos tájékoztatásban. A cél az lehet, hogy a megkötött szerződés már egy tudatos és felkészült belső piacot érjen el, amely számol a hátrányos következményekkel, és képes élni a kínálkozó lehetőségekkel is.
Átláthatóságra lenne szükség
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) szerint a TTIP-tárgyalásokat átláthatóvá, nyilvánossá kell tenni, hogy az iparágak szereplői képviselni tudják érdekeiket és felkészülhessenek a változásokra. „A transzatlanti szabadkereskedelmi megállapodás a gazdaság szereplőinek szabályozási rendszerét érinti, a piaci árakat befolyásolja és új gazdasági környezetet eredményez, ezért az érintettek háta mögött zajló egyeztetés nem tisztességes és nem demokratikus” – hangsúlyozta a kamara. Hozzátették: minden eddigi szabadkereskedelmi konstrukcióban az erős gazdaságok, a centrum országok lettek a győztesek, a periférián lévők pedig a vesztesek.
