Nemcsak versengés, de együttműködés is kell a versenyképesség javulásához – mondta lapunknak Szabó Eszter. A Budapesti Gazdasági Egyetem címzetes egyetemi docensével a globalizációról, a közép-európai versenyképességről és hazánk lehetőségeiről beszélgettünk.

– Egy lengyel think-tank tagjaként a globalizációval foglalkozik, és azzal, hogyan hat a folyamat Közép-Európára. Pedig a nyugati társadalmakban érezni lehet a globalizáció- és elitellenességet.
– A globalizáció szó alatt sokan sokfélét értenek. Az én példám az a folyamat, amelynek során egy tőkeszegény régióba külföldi nagyvállalatok segítségével forrás érkezik, és jönnek vele tudás- és menedzsmentmódszerek, technológiák, vállalati know-how-k. Mindez csökkentette a gazdasági rendszerváltozás fájdalmát, óriási stimulációt jelentett a közép-európai régióban, és átalakította a gazdasági struktúrát. A 2015-ös adatok szerint Lengyelország GDP-jének 26, a szlováknak 25, Csehországban 32 százalékát, a hazainak 27 százalékát adja a főleg exportra termelő ipar. Ez az arány a régi uniós országok esetében kevesebb, Franciaországban csak 14, Angliában pedig 13 százalék, még Németországban is csak, hozzánk hasonlóan 25,9 százalék.
– A világgazdaság egyik kulcsfogalma a digitális átállás. Hazánk képes egyedül végigvinni a folyamatot, vagy szükségünk van külföldi segítségre?
– Inkább partneri részvételükre abban a gondolkodásban, hogy milyen helyet tölthetünk be a most folyó digitalizációs átállás miatt átrendeződő világgazdaságban. Érdemi konzultációkra van szükség, majd gyors és hatékony cselekvésre, amelynek eredményéről újra szót kell érteni, hogy pontosíthassuk gazdasági fejlődésünk következő lépését. E módszer haszna a közös jövőkép és csökkenő kockázat a helyszín gazdasága és a cégek számára. Az elmúlt évben kétszáz interjút készítettem innovációval foglalkozó felső vezetőkkel a közép-európai régióban. A nagy szereplőkön kívül örömmel láttam a pezsgést az innovatív vállalkozások kialakulását segítő terekben. Akiknek sikerül egy globális kitörés, azok sokszor otthon visszaforgatják a pénz egy részét újabb innovatív cégekbe. Ezt látjuk Bulgáriában, Magyarországon és Csehországban. A folyamat élen járói Észtország és Lengyelország, tőlük van mit tanulnunk.
– És mikor mondhatjuk, hogy végeztünk, sikerrel átállt a gazdaság?
– A digitális gazdaság nem egyik napról a másikra jön majd létre, hanem hosszú folyamat során, ahol a szereplők együttműködnek. A tétova, várakozó szereplőkre a vesztes szerepe vár. Annyi bizonyos, hogy az átalakulási folyamat minden pontját szemmel kell tartanunk. Vegyük példának az oktatást, vagyis azt, hogy a változás holnapi motorjait a legjobban felkészítsük. A tanulás mellett a vállalkozás mint egy lehetséges út bemutatása is nagy szerepet játszik.
– A régió egyéb országai versenytársaink is a globális piacon. Hogyan lehet egyszerre versenyezni és együttműködni?
– A befektetési torta növeléséhez hasznos lenne, ha a régió új, horizontális gazdasági kapcsolatokat alakítana ki. Ezek magas szintű vezetők közötti találkozókon születhetnek meg. Ugyanis nemcsak felosztani lehet a piacot. Ennél sokkal jobb, ha a kulcsszereplőkkel együttműködve minél nagyobb részt vonzunk a térségbe egy téma mentén a globális befektetői piacból. A régió nagy lehetősége például, hogy a digitális kor egyik mobilitási pilotjaként működjön. E téren az Nemzetgazdasági Minisztérium által novemberben szervezett regionális digitalizációs konferenciája jó irány lehet, amelyet kitartóan és folyamatosan lehetne fejleszteni. Hosszú távon mindegyik fél nyerhet, és csökkentheti kockázatát, az itt lakók pedig hamarabb lehetnének hatékonyan és biztonságosan mobilisak. Ma a világgazdaságában életben maradni csak a versenyképesség javulásával lehet. Emögött pedig kétféle cselekvés van: versengés és együttműködés.
– És mit látnak, hazánknak merre kellene elindulnia?
– Érdemes minél jobban megismernünk, mi mozgatja a jövedelemtermelő képesség szempontjából újra rendeződő világgazdaság nagy szereplőit a negyedik ipari forradalom idején és miként jönnek létre a sikeres gazdasági térségek a világban. Ezért hívtam meg a TEDxDanubia most induló Vezérigazgatói Szalon első vitájára Nani Beccallit, a General Electric volt „külügyminiszterét”, aki ma többek között a New-York-i Foreign Policy Associations és a brüsszeli Center For European Policy Studies igazgatóságának tagja. Beccalli cselekvésben edzett, globális céges játékos. Az ilyen, sokat látott vezetők tapasztalataira érdemes figyelni.



