Gazdaság

Azonos jogok, azonos kötelezettségek

Csökkenteni kellett a pályázók adminisztratív terheit, valós pénzügyi segítséget nyújtva azoknak, akik fejleszteni szeretnének

Parlamenti vitanapot tartottak a héten a 2007–2013 közötti európai uniós pénzügyi időszakról. Lezárul egy sok ezer milliárd forintos korszak a tanulságaival együtt. Ennek apropóján számoltunk, majd kérdezte lapunk a Miniszterelnökség államtitkárát, Csepreghy Nándort a tapasztalatokról.

Csepreghy Nándor 20160505
Csepreghy Nándor: Nem vagyunk másodrangú polgárai az uniónak (Fotó: Varga Imre)

– Hogyan értékeli a 2007–2013-as fejlesztési ciklust?

– Az időszak mérlege kettős, hiszen sikerült az alapvető célunkat teljesíteni: lehívtuk az összes Magyarországnak járó fejlesztési forrást. Ám lehetett volna eredményesebb is, ha valóban olyan irányba terelték volna a forrásokat 2007-ben, amit a gazdaság helyzete akkor és most is megkíván. Több pénz munkahelyteremtésre, kevesebb állami kiadásokra.

– Miként lett az eredeti, a rendelkezésünkre álló 8200 milliárd forintos keretből a ciklus végére még több forrás?

– Egyrészt az árfolyamnyereségen kerestünk négyszázmilliárd forintot, másrészt a magyar gazdaság évről évre jobban működik, ami ezermilliárd forint értékben „engedte” túljegyezni az uniótól érkező pénzeket.

– Miből adódik a különbség a 9560 milliárd forint és a 9220 milliárd forint között?

– A kifizetés és a teljes szerződési állomány különbsége az elmaradt projektekre félretett pénzből és azokból a fejlesztésekből származik, amiket részben 2020-ig valósítunk majd meg.

– Az Orbán-kormány 2010-ben és 2013-ban meghozott intézkedéseinek köszönhetően sikerült megakadályozni a forrásvesztést?

– Röviden igen, hosszabban válaszolva számtalan helyen kellett beavatkozni, csökkentve a pályázók adminisztratív terheit és valós pénzügyi segítséget nyújtva azoknak, akik fejlesztenek. A pályázók és a kormány együttműködésének eredménye a 108 százalékos kifizetés.

– Lázár János miniszter szerint túl sok önkormányzat nyert 2007–013 között.

– Pontosítsunk. Azt hangsúlyozta, hogy az állam a lehívható keretből túl sokat fordított magára és a kelleténél kevesebbet a vállalkozásokra, amelyektől valóban függ, hogy gazdaságilag hogyan teljesít az ország. Ezen változtattunk, hiszen a mi döntéseinknek köszönhetően 16-ról hatvan százalékra nő a cégek által megpályázható források aránya, míg 84-ről negyvenre csökken az a forrás, amit az állam költ el. Ráadásul ezt is úgy, hogy a gazdasági növekedést támogatjuk, például azzal, hogy a közlekedésfejlesztéssel egyre több lemaradó régiót kapcsolunk be a gazdasági vérkeringésbe.

– Mikorra zárulhat le a korábbi ciklus elszámolása, avagy inkább leszámolás lesz egy letűnt korszakkal?

– Ez még legalább egy évet igénybe vesz, 2017 nyarára becsülhető, amire az Európai Bizottság befejezi ezt a munkát.

– A parlamentben ön a héten azt mondta, fel kell tenni a kérdést, követtek-e el hibát azok, akik Magyarország csatlakozási szerződését megtárgyalták. Mire gondolt?

– Abban politikai konszenzus van, hogy Magyarországnak az Európai Unió asztalánál a helye, abban azonban nem értünk egyet a baloldallal, hogy mi másodrangú polgárai lennénk ennek a közösségnek. Mi úgy gondoljuk, hogy azonos jogaink és kötelezettségeink vannak, más államokhoz képest nem vagyunk másodrangúak. Az ellenzék ezzel szemben azt nézi, hogy hogyan lehetünk kiszolgálói idegen érdekeknek. Mi a magyarok érdekeit szolgáljuk, és a fejlesztési forrással a hazai vállalkozókat, akik pedig fenntartják ezt az országot, munkahelyeket teremtenek.