Az exportbővítés az agrártárca fő célja

– Csökken a tej, a baromfihús és a tojás általános forgalmi adója januártól. Több ágazatban felvetődött már korábban az áfamérséklés, például a hal esetében is, de szeretnék ezt a zöldség-gyümölcs termesztők, a pékek is. Milyen konkrét tervei vannak e tekintetben a minisztériumnak?

– Célunk, hogy az élelmiszerárak csökkenjenek, a gazdák olyan kiszámítható piacra termelhessenek, ahol jól látható értékesítési és árviszonyok vannak, visszaszorul a feketegazdaság. A kormány ezért támogatja az áfacsökkentést, ami több területen – például a sertéshúsnál – már megvalósult, januártól pedig a friss tejjel, a tojással és a baromfihússal folytatódik. A tárca célja, hogy az áfacsökkentés minél több termékkörre kiterjedjen, ezért természetesen vizsgáljuk a további lehetőségeket is. Az egyik legfontosabb ilyen termék a hal, mert ennek ára mára nagyon elszakadt a többi húsféleségétől. Szóba kerültek a feldolgozott húsféleségek is, a felvágottak, a kolbászféleségek és a pékáru-, a kenyér-áfa is, de én abban bízom, hogy az áfacsökkentés érintheti majd a zöldség-gyümölcs ágazatot is. Ez persze függ az állam, a költségvetés teherbíró képességétől is. Az áfacsökkentés jelentős megtakarítást jelent a családoknak, megvédi a munkahelyeket.

– Mikor derülhet ki, hogy mely termékek áfája csökken?

– A javaslatainkat február végén terjesztjük elő, a tervek szerint a 2018-as költségvetést 2017 nyarán fogadja el az Országgyűlés. Így tavaszra tudni fogjuk, milyen termékek áfája mérséklődik öt százalékra 2018-tól. Hozzáteszem, az éttermi vendéglátásban kétlépcsős csökkentés valósul meg: 2017 januárjától 17 százalékra, 2018-tól öt százalékra apad az áfa mértéke.

– Versenyképességi problémák sújtják a magyar gazdaságot, az agráriumot is, például a zöldség-gyümölcs ágazatot, az élelmiszeripart is. Miniszter úr, miként, milyen forrásokkal orvosolhatók ezek a gondok?

– A sertés-, a tejválság is megmutatta, hogy éles verseny van a piacokon, és ezt tetézte a túlkínálat; a gazdálkodók és a feldolgozók egyaránt nagyon nehéz helyzetbe kerültek. Technológiai fejlesztésekre van szükség ahhoz, hogy javítsunk a hazai versenyképességen. Például az itthoni, feldolgozott tejter­mékek arányát is növelni kellene, még az importáruk rovására is. Külföldről olyan ízesített joghurtok, sajtféleségek érkeznek, amelyeket technológiai fejlesztésekkel mi magunk is elő tudnánk állítani. Bízom abban, hogy az élelmiszeripari fejlesztési forrásokra sikeresen pályáznak majd a cégek, így a magyar termékek hozzáadott értéke növelhető.

– Jelenleg azért vannak gondok a hozzáadott értékkel. Általában terményt vagy alapanyagot exportálunk, és gyakran élő állatot, nem pedig feldolgozott terméket. Hogyan bővíthető a feldolgozás mértéke?

– A feldolgozott termékek aránya nőtt az elmúlt években, gondoljunk például a bioetanol-gyártásra. Korábban kukoricát adtunk el, most energiát tudunk termelni, komoly kapacitások épültek ki erre. Egyre több a magyar kézműves termék, gazdák százai kaptak támogatást vágópontra, minitejüzemre, gyümölcs-, lekvár-feldolgozásra, szörp készítésére, ez tükröződik a piacokon, az üzletek polcain is. A feldolgozott termékek aránya nőtt a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban is. Ez a tendencia meglátásom szerint a jövőben is folytatódni fog.

– Visszatérve a tejiparra, a válság még mindig gyötri a gazdákat, bár az utóbbi hónapokban valamelyest emelkedett a nyers tej felvásárlási ára itthon, igaz, nem olyan mértékben, mint Hollandiában vagy Olaszországban. Miként enyhíthetők a tejtermelők problémái?

– A Földművelésügyi Minisztérium elment a lehetőségei határáig: megadtuk azt a támogatást, amelyet az uniós előírások és a hazai szabályozás megenged. Uniós szinten az egyik legjobban támogatott terület a tejágazat. Tejiparunknak plusz európai uniós forrásokat is sikerült szereznünk. Bár itthon emelkedett a tej felvásárlási ára, még mindig alatta marad a környező országokénak. Jelenleg a tej egy részét Olaszországba adják el a magyar termelők, illetve az azonnali piacokon értékesítik. Szerintem 2017 első felében a piac kiegyenlítődhet. A magyar tejágazat talpon tudott maradni a nagyon nehéz körülmények ellenére is. A szarvasmarhalétszám nálunk nem csökkent, miközben az állatállomány apadt Németországban és Hollandiában.

– A magyar szarvasmarhák húsa Törökországban is kedvelt, a magyar bárányok Olaszország felé veszik az utat, a magyar mangalica Spanyolország után már az Egyesült Államok konyháit ostromolja. Hogyan értékeli a mezőgazdaság exportteljesítményét? Mire számít a jövő évben?

– Az export nyolcmilliárd eurós szinten stabilizálódott az elmúlt években. Arra számítok, hogy jövőre növekedés lesz, már csak azért is, mert az árak euróban kifejezve jelenleg alacsonyak. Idén a bioetanol, az olajos magvak, a friss zöldségek, a húsok és a húskészítmények kivitele nőtt. A mostani termelési struktúrában mintegy tizenöt–húsz százalékos exportbővülés lehetőség rejlik, feltéve, hogy magasabb szinten dolgozzuk fel termékeinket, illetve kedvezőbbek lesznek az árak. Örvendetes hír például, hogy a Közel-Keleten, ahová húsmarhát exportálunk, mára a feldolgozott termékek iránti érdeklődés is megnőtt. Egyébként itt, a Kárpát-medencében számos olyan különleges terméket is találhatunk, amely sikerre van ítélve; a magyar bárány szinte hungarikum, nagyon finom prémiumtermék, minél több ilyen árura lenne szükségünk.

– Növénytermesztésben a rekordok éve volt 2016, gondoljunk a napraforgó- vagy a repcetermésre, de nem panaszkodhatunk a búza- vagy a kukoricahozamra sem. Az extra termést azonban értékesíteni is kell. Miként állunk felvevőpiacok tekintetében?

– Szerintem értékesíteni tudunk mindent, ahogyan tettük ezt 2010-től minden egyes évben. A gondot az alacsony világpiaci árak jelentik, illetve hogy Egyiptom a jó minőségű magyar gabonát nem tudja megfizetni. Jó hír, hogy Olaszország viszont jelentős mennyiségben vásárol. Ígéretes piacok a szomszédos országok: Románia, Szlovákia, Ausztria, valamint Németország is. Izrael is olyan piac, amely szóba jöhet. Más piaci lehetőségekről is szót ejtve, Ukrajna a magyar prémium-élelmiszerek iránt érdeklődik. Japán a magyar élelmiszerek Európai Unión kívüli legnagyobb felvevőpia­ca, például a sertéshús, a mangalicahús, zamatos boraink igen nagy népszerűségnek örvendenek. Kína pedig már a magyar borok negyedik legnagyobb piaca.

– Tény, az agrárium kibocsátása nemcsak az idén nőtt, hanem az utóbbi hat esztendőben, méghozzá jelentősen. Mit prognosztizál a tárca az elkövetkezendő évekre?

– A magyar mezőgazdaság történetében példa nélküli, hogy hat év alatt 55 százalékkal növekedjen a kibocsátás. Ráadásul az időjárás sem volt mindig kegyes a gazdákhoz, miközben még az árak is csökkentek. A nyomott világpiaci, termelői árak emelkedésére számítunk, és arra, hogy ennek a változásnak idehaza is jól érezhető lesz a húzóereje, így tovább növekszik majd a magyar agrárium teljesítménye. Ebben segíthet az új amerikai külügyi irányvonal, a feszültség csökkentése Oroszországgal, a háborús gócok felszámolása. Mindezek keresletnövekedést eredményezhetnek, újabb piacok megnyitását teszik lehetővé a magyar termékeknek.

– Magyarország elkötelezett a GMO-mentes élelmiszer előállítása mellett. Miként befolyásolhatják ezt a szabadkereskedelmi megállapodások, például a CETA, amelyet az EU és Kanada már megkötött?

– A CETA nem nyitja meg automatikusan az európai piacot. Egyébként a GMO-s termékekre, vetőmagokra van egy külön engedélyezési hatósága az EU-nak. Mindenki éberen figyel, mind a tizenegy tagállam, amely csatlakozott a GMO-mentes Európáért magyar kezdeményezéshez. Az unióban nagyon komoly ellenőrzési és jelölési, feliratozási előírások vannak a GMO-t tartalmazó termékekre.

– Kanada jelentős tételben exportálhat szarvasmarhát az EU-ba, s az ottani takarmány tartalmaz GMO-t, ahogyan az Amerikában termesztett szója is, amelyet Magyarországra is importálnak...

– Ha GMO-s vetőmag kerül a köztermesztésbe, és ilyen növények megjelennek a vidéken, akkor a hatások kiszámíthatatlanok. Nyilván súlyos probléma az is, hogy GMO-s szóját használ takarmányozásra gyakorlatilag az egész uniós mezőgazdaság. Mi ennek kiváltására GMO-mentes szójaprogramot indítottunk, amit támogatunk, így a vetésterület két éven belül a duplájára nőtt. A szója fehérjetartalma magas, nem könnyű helyettesíteni más takarmánnyal. Kanadánál maradva, azt azért ne felejtsük el, hogy a kockázatok mellett előnyökkel is jár a CETA, hiszen ott félmillió magyar él, akik szeretnek, szeretnének jó minőségű magyar élelmiszert, borokat, pálinkákat venni, tehát itt is jelentős a kereslet a magyar termékek iránt.

– Az EU-ban már most kemény tárgyalások folynak arról, hogy a 2020 utáni költségvetési időszakban mekkora támogatást kapjanak a gazdák, a mezőgazdaság. Mi amellett kardoskodunk, több más országgal együtt, hogy megmaradjon a mostani nagyságrend, nem osztják azonban ezt az álláspontot sem a skandináv országok, sem Hollandia. Ön szerint milyen érvek hathatnak rájuk?

– Alig hiszem, hogy ezeknek az országoknak a vezetőit meg lehetne győzni, kárba veszett erőfeszítés, mert teljesen más a filozófiai megközelítésük. Vannak olyan államok, például Svédország, ahol a mezőgazdaság szerepe elhanyagolható. Több északi országban nincsen olyan konyha, mint a dél-európai államokban, az élelmiszerekhez való kötődés nem olyan erős, eleve importra rendezkedtek be, ők nem akarnak a mezőgazdasági termelésre annyit költeni. Azok az országok, amelyek gasztronómiai nagyhatalmak – én Magyarországot is ide sorolom –, érdekeltek abban, hogy saját termelői bázissal rendelkezzenek, egy gulyásleves mégse készüljön importalapanyagokból.

– S Hollandia?

– A holland mezőgazdaság jelentős, de már iparszerű, a versenyképesség a meghatározó. Nekünk Franciaországgal, a többi visegrádi országgal, a balti és a balkáni államokkal kell összefognunk az uniós támogatások szinten tartásáért.

– Több uniós országhoz hasonlóan itthon is jelentős károkat okoz a madárinfluenza az állatállomány elvesztése, a bevételkiesések miatt. A tárca miben tud segíteni az érintett gazdálkodóknak?

– Ez egy agresszív, hihetetlenül nagy károkat okozó európai járvány. Legfontosabb a járvány elleni védekezés, a hatóságok azt teszik, amit ilyenkor tenniük kell. A termelői kártalanítás automatikus, az állatállományban keletkezett kárt az állam megtéríti. Vannak közvetett károk. Ha egy telep bezár, elveszítik a munkájukat az ott dolgozók, vagy például ha a már feldolgozott húst nem tudják értékesíteni. A kárfelmérés zajlik, a segítségnyújtás módozatairól egyeztetünk, a bajban nem hagyjuk magukra a baromfitartókat.

– Az idén fagyok, jégverések is megkeserítették a gazdák életét. Felvetődött, hogy nagyobb arányú legyen a kárenyhítés mértéke. Van-e erre esély? Jövőre mekkora összeg lesz a kárenyhítési alapban?

– A kárenyhítési alapban több mint húszmilliárd forint lesz jövőre. Reméljük, nem kell mindent felhasználni. Az eddigi tapasztalatok kiértékelése alapján folynak az egyeztetések arról, hogy például, miként lehet rugalmasabbá tenni a rendszert. Elemezzük a hozzánk eljuttatott elképzeléseket is. Hadd tegyem hozzá, hogy az idei rendkívül küzdelmes esztendő volt. Szeretnék gratulálni a gazdáknak, akiknek sok-sok munkájuk van abban, hogy a magyar mezőgazdaság talpon maradt, a nehéz helyzetben lévő ágazatok is állták a versenyt. Eredményes gazdálkodást kívánok az új esztendőre is!