Porlepte táj gigászi kincsekkel a mélyben

Afganisztán a világ egyik legértékesebb, becslések szerint akár 3,2 billió dolláros ásványkincsvagyont rejtő országa, amely nem csak az alap-, de értékes ritkaföldfémekben és drágakövekben is dúskál. Ha ennek a tételnek akár csak a tizedét ki lehetne termelni és a népesség boldogulására fordítani, akkor borítékolhatóan más irányt venne az amúgy ultraszegény régió történelme.

A sorban érdemes előre venni a manapság oly sokat emlegetett lítiumot, amely kulcsfontosságú az elektromos autók és okostelefonok akkumulátoraiban. Ha a felmérések helytállóak, akkor a tálibok birtokolta készletek a világ legnagyobbjai közé tartoznak. Olyannyira így lehet, hogy az Egyesült Államok kormányának három évvel ezelőtti becslései szerint azok meghaladják a bolíviait, ami azért megdöbbentő, mert (elvileg) ott van a világ legnagyobb mennyisége. (Az amúgy nem is olyan) Ritkaföldfémek afféle speciális anyagok, mint a sajtóban kevéssé futtatott cérium, a lantán és neodímium Ezeket a fejlett csúcstechnológiában, a szélturbinákban és a hadiiparban, utóbbin belül leginkább a drónokban használják.

A sorból botorság lenne kihagyni a vasércet és a rezet. Utóbbi kapcsán a miheztartás végett érdemes leírni, a Mesz-Aynak lelőhely például a világ egyik legnagyobb forrása. A listáról még a cikkbe kívánkozik a kobalt is, amely az akkumulátorok gyártása és a fémötvözetek nélkülözhetetlen eleme. Ezekből dettó jól feltárt készletek találhatóak az országban.

Az arany szintúgy szép számú, melyet jól jelez, hogy néhány vidéken szó szerint bőven megéri mosni a folyók partjait.

A vagyon tehát jelentős, csak éppen a hozzáféréssel akadnak némi gondok. A hadurak és ilyen-olyan rangú kiskirályok által uralt vidéki körzetek és a központban ülők érdekei a legritkább esetben találkoznak, s ez eleve lehetetlenné teszi a klasszikus üzletvitelt. A korrupció gigászi, s ha a vállalkozó esetleg azt hiszi, már mindenkit lefizetett, még mindig lesz két-három lokális hatalmasság, aki tartja a markát. A munkaerő sem túl acélos, s itt nem csak a képzettség totális hiányára, hanem hozzáállás minőségére is érdemes gondolni.

A közbiztonság ugyancsak roppant sok kívánnivalót hagy maga után. Egyrészt a vidék nem Kabul, másrészt maguknak a táliboknak is akad egy (náluk is mérföldekkel rettenetesebb) ellenzéke, akik előszeretettel rabolják el, gyilkolják meg a külföldieket.

A passzívumokat leltározó sort természetesen még hosszan lehetne folytatni, de talán már ez is érzékelteti, hogy a befektetőknek nem lenne fáklyásmenet egyetlen projekt sem. Figyelemre méltó, hogy a nyugatiak távozása után kínai és orosz tőkések jelentek meg Kabulban, de eddig ők sem értek el múlhatatlan sikereket. Pedig ők közelebb vannak, mint azok, akik szégyenteljesen elpockoltak onnét.