Az amerikai elnök NATO-val szembeni konfrontációja egyelőre nem vezetett jelentős amerikai csapatkivonáshoz. A Pentagon forrásai szerint azonban továbbra is napirenden van az amerikai erők jelentős csökkentése, miközben a szövetségesek már egy olyan jövőre készülnek, amely kevésbé függ Washingtontól.
A romániai Mihail Kogălniceanu légibázist úgy alakították ki, hogy az amerikai katonák otthon érezzék magukat, utcáit Alabamáról, Ohióról, Alaszkáról és George Washingtonról nevezték el. A bázis 1999 óta fogad amerikai csapatokat, és az iraki, illetve afganisztáni háborúkban is fontos szerepet játszott.
Tavaly a Romániában állomásozó mintegy 2000 amerikai katona fele távozott, amikor a Trump-adminisztráció átszervezte az amerikai katonai jelenlétet Európában. Ez aggodalmat keltett Romániában, amely Ukrajnával határos NATO-tagállam, és ahol az elmúlt időszakban többször is orosz drónok hatoltak be a NATO légterébe.
Amikor azonban a Reuters júliusban felkereste a bázist, a helyzet jóval összetettebbnek bizonyult. Kilenc amerikai KC-135 Stratotanker légi utántöltő repülőgép állomásozott ott, amelyek az iráni háború idején amerikai vadászgépeket és bombázókat láttak el üzemanyaggal. A gépek személyzete részben ellensúlyozta a korábbi csapatkivonást, jelezve, hogy Washington továbbra is nagymértékben támaszkodik európai támaszpontjaira. Több mint két hónappal később a tankergépek még mindig Romániában voltak.
Ez az ellentmondás áll Donald Trump NATO-politikájának középpontjában. Az amerikai elnök csapatkivonásokkal fenyegetőzik, bírálja a szövetségeseket a védelmi kiadások miatt, és az Irán elleni amerikai–izraeli háborúban tanúsított európai magatartást is kifogásolja. A Reuters vizsgálata szerint azonban az Egyesült Államok továbbra is jelentős összegeket fektet kulcsfontosságú európai NATO-létesítményekbe, és ezekre támaszkodik katonai erejének Európán, a Közel-Keleten és azon túl történő kivetítésében.
A Reuters több mint 50 jelenlegi és volt nyugati tisztviselővel, katonával, diplomatával és védelmi szakértővel beszélt. Megállapításai szerint a NATO komoly feszültség alatt áll, de egyelőre nem szakadt szét. Kilenc jelenlegi és volt amerikai tisztviselő szerint ugyanakkor az amerikai kongresszus mindkét pártjának, valamint a nagy európai piacokon érdekelt amerikai védelmi vállalatoknak megvan a politikai súlyuk ahhoz, hogy megakadályozzák az Egyesült Államok kilépését a szövetségből – amellyel Trump többször is fenyegetőzött.
Trump politikája azonban már így is megingatta a transzatlanti bizalmat. Európában egyre többen kérdőjelezik meg, hogy Washington hosszú távon megbízható biztonsági partner marad-e, ami a védelmi kiadásokat, a fegyverbeszerzéseket és a hosszú távú biztonsági terveket is befolyásolja.
„Az Európára nehezedő nyomás működött, de valódi bizonytalanságot teremtett” – mondta J. C. Lintzenich, az amerikai katonai hírszerzés korábbi magas rangú tisztviselője. Szerinte Európa többet költ védelemre és nagyobb felelősséget vállal, ugyanakkor egyre komolyabb az aggodalom amiatt, hogy az Egyesült Államok magára hagyhatja szövetségeseit.
A Fehér Ház ezzel szemben azt állítja, hogy Trump „többet tett a NATO-ért, mint bárki más”, és hogy politikája az amerikai érdekeket szolgálja.
Trump nyomására a NATO-tagállamok jelentősen növelték védelmi kiadásaikat. A Pentagon ugyanakkor júniusban hat hónapos felülvizsgálatot indított az Európában állomásozó amerikai erők helyzetéről, ami tovább növelte a bizonytalanságot. A Reuters szerint a vizsgálat egyik lehetséges kimenetele akár 25 ezer amerikai katona kivonása is lehet.
Az Egyesült Államoknak jelenleg mintegy 80 ezer katonája állomásozik Európában. A létszám a gyakorlatok és a műveletek miatt folyamatosan változik, de jóval magasabb, mint Trump első hivatalba lépése előtt.
A bizonytalanság ellenére Washington továbbra is jelentős összegeket költ európai katonai infrastruktúrára. Romániában több mint 100 millió dollárt fektetett a Mihail Kogălniceanu légibázis bővítésébe, miközben egy mintegy 2,7 milliárd dolláros, román finanszírozású beruházás célja, hogy 2040-re akár 20 ezer katonát befogadó NATO-légibázissá fejlessze a létesítményt. Spanyolországban pedig az Egyesült Államok több százmillió dollárt költ a Rota és Morón légibázisok fejlesztésére.
Ezek a támaszpontok nehezen pótolhatók, hozzáférést biztosítanak az Atlanti-óceánhoz és a Földközi-tengerhez, és lehetővé teszik az amerikai katonai erő gyors kivetítését a Közel-Kelet és Észak-Afrika felé.
Az iráni háború szintén megmutatta, mennyire függ Washington az európai bázisoktól. Bár Olaszország márciusban megtagadta néhány amerikai katonai repülőgép leszállását Szicíliában, június végéig több mint 500 amerikai katonai gép haladt át olaszországi támaszpontokon.
A NATO keleti szárnyán közben Oroszország is egyre nagyobb nyomást gyakorol a szövetségre. Romániában és más keleti tagállamokban az elmúlt hónapokban több orosznak tulajdonított drónincidens történt, miközben európai tisztviselők szerint Moszkva ezekkel az akciókkal a NATO egységét és reakcióképességét teszteli. Oroszország tagadja az érintettséget, és „piszkos provokációknak” nevezte az ilyen vádakat.
Európa egyre inkább a saját lábára állna
Az európai országok évtizedek óta nem látott ütemben növelik védelmi kiadásaikat, és egyre többen keresnek alternatívát az amerikai fegyverekre és katonai technológiára. A Reuters legalább nyolc NATO-tagállamot azonosított – köztük Kanadát, Lengyelországot, Dániát, Spanyolországot, Franciaországot és Németországot –, amelyek igyekeznek csökkenteni az amerikai védelmi ipartól való függőségüket.
Kanada például ausztrál radarrendszert választott egy amerikai konkurens helyett, és svéd korai előrejelző repülőgépek, valamint Gripen vadászgépek vásárlását is mérlegeli az amerikai rendszerek mellett. A Pentagonban emiatt már felmerült a kérdés, hogy Ottawa mennyire tekinthető megbízható partnernek.
Az európai leválás azonban lassú folyamat lenne, az új gyártókapacitások kiépítése és a fejlett fegyverrendszerek kifejlesztése évekig tarthat. Ennek ellenére több európai és észak-amerikai tisztviselő szerint egyre inkább stratégiai kockázatként tekintenek arra, hogy Európa az amerikai technológiától, ellátási láncoktól és politikai vezetéstől függ.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szerdán az Európai Unió helyzetéről szóló beszédében új partnerségek kialakítását sürgette, majd azt javasolta, hogy Kanada váljon az EU első „társult tagjává”. A kezdeményezés a védelemre, a kereskedelemre és más stratégiai területekre is kiterjedne.
Európai kétségek
Az európai kormányok nyilvánosan továbbra is a NATO egységét hangsúlyozzák, a bizalom azonban láthatóan megingott. Több közvélemény-kutatás szerint egyre több európai kételkedik abban, hogy az Egyesült Államok egy esetleges támadás esetén valóban megvédené európai szövetségeseit.
Trump Grönlanddal kapcsolatos tervei különösen erősen rontották a bizalmat – állította több jelenlegi és volt nyugati tisztviselő.
„Ez nem az az Egyesült Államok, amit ismertünk” – mondta Jody Thomas, Kanada korábbi nemzetbiztonsági főtanácsadója. „Amit tesznek, az már nem ésszerű, már nem racionális.”
A NATO továbbra is működik, az európai országok pedig egyre többet költenek a védelemre. Trump politikája azonban egyszerre ösztönzi őket nagyobb katonai szerepvállalásra és arra, hogy hosszú távon kevésbé függjenek Washingtontól – miközben maga az Egyesült Államok is továbbra is erősen támaszkodik az európai katonai infrastruktúrára - írja a Reuters.
