Európai Unió
Ki fizeti a számlát?
Magyarország választ vár Brüsszeltől az ukrán újjáépítés százmilliárdos terveiről
„Az úgynevezett prosperitási ütemterv olyan irreális feltételezésekre épül, amelyek szerint a háborúban súlyosan károsodott ukrán gazdaság termelékenysége 300%-kal nőne, miközben több millió, már uniós útlevéllel rendelkező migráns térne vissza az országba.” – erősítette meg a tanulmányban foglaltakat Philip Pilkington az MKI vezető kutatója a Magyar Külügyi Intézet „Mennyi az annyi? Az ukrán állam finanszírozásának hosszútávú következményei” című panelbeszélgetésén. Hozzátette: a terv 800 milliárd euró mozgósítását irányozza elő, azonban nem világos, hogy ez a forrás pontosan honnan érkezne. A szakértő szerint megdöbbentő, hogy egy háborúban álló ország esetében befektetési ajánlatokra emlékeztető tervek jelenhetnek meg „újjáépítési stratégiaként”, miközben a finanszírozás valós alapjai nem tisztázottak. Pilkington világossá tette:„Az átlagos magyar munkavállalót arra kérik, hogy egy év fizetésének 43–67 százalékát fizesse Ukrajna újjáépítésére és újraintegrálására.”
„Ha komolyan vesszük az EU bővítési folyamatát, egyértelmű, hogy egy háborúban álló ország nem tudja teljesíteni a koppenhágai kritériumokat.” – ezt már dr. Molnár Balázs Péter az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának Európa-politikáért felelős helyettes államtitkára hangsúlyozta. Úgy fogalmazott, a szabad választások, sajtószabadság és a jogállami normák érvényesülése nélkül a csatlakozási folyamat erőltetése súlyos precedenst teremtene. A helyettes államtitkár kiemelte továbbá, hogy a Barátság kőolajvezetéken keresztül érkező szállítások leállása súlyos kérdéseket vet fel az energiabiztonság tekintetében.
A Magyar Külügyi Intézet elemzése rávilágít, hogy a dokumentum inkább magán-tanácsadói jelentésre, befektetési prezentációra emlékeztet, mint hivatalos szakpolitikai anyagra. Hiányoznak belőle a konkrét beruházási ágazatok, az ellenőrzés módja, és a tőke eredete is homályos.
Vissza nem térítendő EU-támogatások az ukrán újjáépítéshez, amelyeket végső soron az európai adófizetők állnak
Alacsony hozamú befektetések, amelyek kockázatát közpénzből fedezik, hogy vonzóbbá váljanak a magánszektor számára
Ezek együttesen akár 500 milliárd dollárnyi köz- és magántőkét mozgósíthatnak az ukrán gazdaság helyreállítására, a teljes 800 milliárdos keret részeként.
A tanulmány alapján a kérdés nem az, hogy Ukrajnának szüksége van-e újjáépítésre, hanem az, hogy:
Ki dolgozta ki ezt a finanszírozási konstrukciót, amely európai adófizetők százmilliárdjait érintheti?
Ki vállalja érte az intézményi és politikai felelősséget?
Milyen demokratikus felhatalmazás alapján várják el az európai polgároktól, hogy viseljék az újjáépítés terheit?
A „prosperitási ütemterv” évi 6,1%-os egy főre jutó GDP-növekedéssel számol, feltételezve, hogy 2,1 millió ukrán tér vissza a háború utáni országba, miközben a munkatermelékenység a háború előtti 1,3%-ról 5%-ra nő. Ezek az előrejelzések irreálisak, hiszen a gazdaság jelentős tőkejavak elvesztésével és infrastrukturális károkkal küzd.
A dokumentum emellett tartalmaz egy „100 napos operatív tervet” öt munkafolyamattal, például egy „prosperitás tanácsadó” kinevezését és a „Vízió 2040” kommunikációs tervét – mindez inkább befektetési vázlat, semmint szakpolitikai intézkedés.
A Magyar Külügyi Intézet eseményén elhangzott: Siklósi Péter, az MKI vezető kutatója rámutatott: Ukrajna már mintegy 200 milliárd euró támogatásban részesült, további 90 milliárd euró hitel folyósítása zajlik, miközben a rekonstrukciós költségek összege folyamatosan nő. A katonai kiadások éves szinten 60–70 milliárd euróra tehetőek. Amennyiben a háború folytatódik, az idei év végére vagy jövő év elejére ismét napirendre kerülhet az újabb finanszírozási csomag kérdése. A jelenlegi források legfeljebb rövid távon biztosítanak mozgásteret. A szakértő arra is figyelmeztetett, hogy Ukrajna pénzügyi mozgástere jelentősen beszűkült, és az ország szuverén hitelfelvevő képessége is korlátozott.
„A háború nemcsak katonai, hanem súlyos demográfiai tragédia is. A konfliktus elhúzódása tovább mélyíti az emberi és társadalmi veszteségeket” hangsúlyozta Demkó Attila, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének Stratégiai Jövők Programvezetője.
A szakértők egyhangúan rámutattak: a finanszírozási kérdésekben átláthatóságra, realitásérzékre és a tagállami érdekek következetes képviseletére van szükség. Magyarország számára kiemelten fontos az energiabiztonság, a nemzeti kisebbségek jogainak védelme, valamint az, hogy az európai adófizetők pénzét felelős és fenntartható módon használják fel. A tanulmány és a panelbeszélgetés is világossá tette: mielőtt újabb százmilliárdok sorsáról születne döntés Brüsszelben, tisztázni kell a finanszírozás forrásait, feltételeit és hosszú távú következményeit – írta meg az NKT.
A kérdés továbbra is időszerű: mennyi az annyi – és ki fizeti meg a végén az árát?
