Európai Unió
Európa a pusztulás felé halad
Már most is komoly teher
A Brussels Signal véleménycikkében Barbara Tuchman amerikai történész Az ostobaság menete című, 1984-ben megjelent művét idézi fel. Tuchman ebben a könyvében olyan történelmi eseteket elemzett – a trójai háborútól a vietnami háborúig –, amikor kormányok és politikai vezetők makacsul olyan döntéseket hoztak, amelyek nyilvánvalóan ellentétesek voltak saját érdekeikkel, mégis ragaszkodtak hozzájuk, és ezzel súlyos, sokszor visszafordíthatatlan következményeket idéztek elő. A könyv központi állítása az volt, hogy a hatalom gyakran nem tud vagy nem akar tanulni a valóságból, és inkább ideológiai, presztízs- vagy politikai okokból halad tovább egy rossz irányba.
A cikk párhuzamot von Barbara Tuchman könyvében bemutatott történelmi példák és az ukrajnai háborúval, illetve az ahhoz kapcsolódó uniós döntésekkel - írta meg az Origo.
A cikk szerzője szerint az EU az elmúlt években rendkívüli pénzügyi kötelezettségeket vállalt Ukrajna támogatására: jelentős összegeket költött közvetlen segítségre, hiteleket nyújtott, miközben az energiaválság következményei súlyosan terhelték a tagállamok gazdaságait.
A szerző egy kiszivárgott dokumentumra hivatkozva azt állítja, hogy egy nagyságrendileg 800 milliárd eurós újjáépítési terv körvonalazódik, amely döntően európai közpénzekre épülne, és amelyhez Ukrajna gyorsított uniós csatlakozása, valamint biztonsági garanciák is társulnának.
A cikk hangsúlyozza: nem az a kérdés, hogy Ukrajna megérdemli-e a támogatást, hanem az, hogy az Európai Unió képes-e ezt hosszú távon finanszírozni.
A szerző szerint a gazdaságilag gyengülő, eladósodott és demográfiai problémákkal küzdő tagállamok számára Ukrajna támogatása már most is komoly teher, és fennáll a veszélye annak, hogy az ország egy tartós pénzügyi kötelezettséggé válik az európai adófizetők számára.
Külön fejezetet kap a mezőgazdaság kérdése
A cikk rámutat, hogy Ukrajna Európa egyik legnagyobb agrártermelője, és teljes jogú uniós tagsága alapjaiban rengetné meg a közös agrárpolitikát.
A szerző szerint az uniós gazdák már most is nyomás alatt állnak, és a háború alatti ukrán mezőgazdasági import körüli tiltakozások előrevetítik, milyen feszültségeket okozna Ukrajna teljes integrációja ezen a területen.
A Brussels Signal cikke szerint Ukrajna gyorsított csatlakozása az EU bővítési politikájának hitelességét is aláásná. A szerző példaként említi a nyugat-balkáni országokat, amelyek évtizedek óta szigorú feltételek mellett, lassú ütemben haladnak a csatlakozás felé.
Ezzel szemben Ukrajna továbbra is súlyos korrupciós, intézményi és jogállamisági problémákkal küzd, és jelenleg messze áll a koppenhágai kritériumok teljesítésétől.
A szerző végül az uniós döntéshozatal jogi kereteire is kitér, különösen az egyhangúság követelményére. Mivel minden csatlakozási lépéshez valamennyi tagállam jóváhagyása szükséges, a szerző szerint komoly politikai válságot idézhet elő, ha az EU vezetése figyelmen kívül hagyja a tagállami ellenállást és a közvélemény-kutatások eredményeit.
A Brussels Signal cikke alternatívaként egy teljes jogú tagság nélküli stratégiai partnerséget vázol fel, amely lehetővé tenné Ukrajna támogatását és újjáépítését anélkül, hogy az Európai Unió saját politikai és gazdasági stabilitását kockáztatná. A szerző összegzése szerint a történelmi tapasztalatok arra figyelmeztetnek: amikor politikai közösségek elveszítik a saját érdekeikhez való viszonyítás képességét, könnyen olyan útra lépnek, amelynek következményei beláthatatlanok.
