Az irányítás visszavétele

A Mathias Corvinus Collegium Európai Tanulmányok Műhelye és a Migrációkutató Intézet közös kutatásának bemutatásán az Unió migrációs politikájának alapvető megújítása került a középpontba. A tanulmány három évtizednyi uniós migrációs politika kudarcának okait és megoldási lehetőségeit elemzi.

„A humanitárius jog és az uniós joggyakorlat katalizálja az illegális migrációt, ezért a nemzetközi menekültjog teljes újraszabályozása szükséges” – összegzett a miniszterelnök politikai igazgatója. Orbán Balázs szavai szerint napi szinten egymillió eurót kell fizetnünk azért, hogy biztonságban tudjunk hazasétálni, utalva ezzel az unió migrációs politikájának gazdasági és biztonsági terheire.

A dokumentum a nemzeti visszafogadási egyezmények újratárgyalását, az illegális bevándorlók kitoloncolását, a schengeni szabályok módosítását és az illegális belépés utáni menedékkérelem tiltását szorgalmazza, beleértve a SAR rendszer megreformálását az embercsempészet visszaszorítása érdekében. A jelentés rávilágít: az EU migrációs politikája nem képes megvédeni Európa határait, sem kezelni a migráció okozta társadalmi és biztonsági következményeket.

A szerzők három pillérre épülő megoldást vázolnak fel: jogi önállóságot, nemzeti döntéshozatalt, illetve a határvédelem és a menekültpolitika reális újragondolását, amelynek egyik kulcsa a teljes átláthatóság és elszámoltathatóság az EU által finanszírozott NGO-k esetében.

A panelbeszélgetésen Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatója kiemelte: az európai tagállamok migránsok által lakott államokká váltak, és ez a probléma sürgős cselekvést igényel.

Rodrigo Ballester, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője úgy véli, az EU-nak csak akkor szabad beleszólnia az egyes tagállamok menekültügyi politikájába, ha képes jobb megoldást eszközölni, mint a tagállamok önállóan. „Ha nem tudja megoldani, adja vissza a hatásköröket a tagállamoknak” – szögezte le.

Jerzy Kwaśniewski, az Ordo Iuris Intézet elnöke és társalapítója emlékeztetett, hogy az NGO-k bár függetlennek vallják magukat, valójában nem demokratikusan ellenőrzöttek, és finanszírozásuk révén arra használják fel őket, hogy a törvényhozási hatásköröket kivegyék a tagállamok kezéből és átadják azokat az EU-nak.