Egyre vadabb fordulatok Brüsszelben

– Az idei esztendő jelentős változásokat hozott a világban, Brüsszelben ezekből mit lehet tapasztalni?

– Az világosan látszik, hogy a gyakran emlegetett alapítóatyák elképzeléseitől jelentősen eltért a jelenlegi Európai Unió. Ez az idén különösen feltűnő lett. Az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság egy nagyon erős központosítást akar megvalósítani, ami egy kizárólagossá tett politikai akarat mentén halad, és ennek nyomán egyre több legitimációs kérdőjel merül föl. Ebben természetesen benne van a háború, Ukrajna finanszírozása, de benne vannak a már a Covid nyomán felvetődött kérdések, ahogy azok a korrupciós ügyek is, amelyek visszatérően jelennek meg az európai intézményekben. A botrányos ügyekre adott válaszok pedig azt a képet erősítik, hogy olyan gyakorlat alakul ki, amiről az európai emberek nincsenek informálva. Mindez persze, csupán feltételezés, de jó alapja van.

– Az Európai Unióban mennyire vetődik fel a vezetők felelősége a tagországok jólétéért?

– Idén prioritást élveztek az Ukrajnával kapcsolatos döntések, az ország finanszírozása, amellyel olyan kötelezettséget vállalt az Európai Unió, ami szó szerint életveszélyes, egyrészt biztonságpolitikai szempontból, másrészt gazdaságilag.

Amit ezekben a kérdésekben az Európai Bizottság képvisel, arra egyszerűen nincs külpolitikai felhatalmazása.

Ez annak ellenére van így, hogy az Európai Tanácsban ténylegesen többséget tudnak kialakítani. Ez korábban mindig kiegészült, mindenfajta katonai, biztonságpolitikai kérdésben a legnagyobb szövetséges, az Amerikai Egyesült Államok támogatásával. Az jól látható, hogy idén ez a támogatás már nincs meg, ellenben Brüsszel önerőből maga akarja megoldani az orosz-ukrán háborút, és ez egyre vadabb fordulatokat kezd venni.

– Ezt mennyire érzékelik az ott dolgozó képviselők, politikusok?

– Egyre többen ismerik fel, hogy ez egy zsákutca. Nem arról szól a kérdés, hogy Oroszországnak igaza van vagy nincs. Oroszország az agresszor, amely megtámadta Ukrajnát, ezt nem lehet másként magyarázni.

Ugyanakkor azt látni kell, hogy ennek a háborúnak Európa a kárvallottja gazdaságilag, politikailag, a világban való befolyását kezdi elveszíteni, és ezt nem lehet elfedni.

Minden lépés, ami az eddigiek folytatása, az Európát gyengíti. Ilyen erősen az európai befolyás hanyatlása még soha nem látszott, bizonyos értelemben az Európai Unió történetének mélypontjára érkezett ebben az évben.

– Említette, hogy egyre többen ismerik fel ezt a folyamatot, de kik azok, aki így látják, hiszen a vezetők, az unióban meghatározó politikusok láthatóan nem tartoznak ebbe a körbe.

– A leglényegesebb kérdés, hogy az európai polgárok mit gondolnak erről, hiszen az egész Európai Unió az ő érdekükben kell, hogy létezzen. A vonatkozó felmérések szerint mind több tagállami polgár fejezi ki elégedetlenségét a háborús szemléletű gazdaságpolitikával szemben.

A döntéshozók egy része azonban ebben a helyzetben gazdasági fantáziát lát, és az olcsó orosz energiahordozók kiesését háborús felkészüléssel próbálják pótolni.

Ez azonban az Egyesült Államokkal szembe mozogva több mint felelőtlenség, teljesen abszurd.

– A hétköznapok valóságával mennyire tudnak a brüsszeli buborékban szembesülni, hiszen a döntéshozók egyfajta kiválasztottság tudatában ringatják magukat, s ha esetleg a pénztárcájuk meg is érez valamit, hát megemelik a fizetéseiket.

– A brüsszeli gépezet hozzászokott, hogy a „bölcs bizottság” döntéseit követi. Egyre inkább úgy tűnik, hogy ez a kollégium Ursula von der Leyen egyszemélyes vezetését jelenti, ami egyre radikálisabban valósul meg, és azok előtt nyílnak meg az ajtók, akik ehhez partnerek számára. A Brüsszelben töltött húsz évem nyomán nyugodtan kijelenthetem, hogy a bürokraták soha nem fognak felkiáltani, hiszen ők a lojalitásukból élnek. Ugyanakkor a tanácsban, a nemzeti kormányok képviseletében ennek egyre több jele van, hiszen az ő egzisztenciájuk saját hazájukhoz kötődik, otthon kell nyerni.

– Meg lehet nyerni? Ausztria példája, ahol a két vesztes kijátszotta a választások győztesét, éppen azt mutatja, mintha a tagállamokban is a brüsszeli taktikázás kezdene teret hódítani.

– Ez egy átmeneti állapot. Meggyőződésem, hogy rövid, de középtávon sem hatékony, ez tovább fogja a normalitásra törekvő erőket segíteni, nem csak Ausztriában, de Németországban és Franciaországban is, az Európai Unió két legnagyobb tagállamában.

– Ezek a nagykoalíciók mennyire tudnak stabilak maradni?

– Ez saját csapdájuk, mert a magukat jobboldaliként megjelenítő pártok is a baloldali ideológia foglyai lettek. A hagyományos jobbközép erők eljelentéktelenedése számomra is döbbenetes, nagyon fájó. Ezért mindenféle új jobboldali erők jönnek létre, amelyek egyre látványosabban töltik be a hagyományos pártokba vetett bizalom megrendülése miatt kialakult üres teret. Ezt látjuk a patrióták esetében is. A velünk szemben alkalmazott cordon sanitaire, amely magyarra fordítva politikai diszkriminációt jelent, teljes tévedésen alapul. Ki kell jelentenünk, hogy az Európai Parlament harmadik legnagyobb frakcióját diszkriminálják.

A magukat demokratikusnak nevező erők abszolút antidemokratikusan járnak el. Ez már a végjáték kezdete.

– Az Európai Unió végjátékára gondol?

– Szó sincs erről, ennek a most uralkodó doktrínának a végét értem ezalatt. Az Európai Unió számára egy új doktrínára van szükség, amit az Egyesült Államokban is látunk.

– Az elmúlt száz esztendőben, mintha Európa fel sem fogta volna, hogy az első világháborúig meglévő fölényét elvesztette, időközben nem csupán az Amerikai Egyesült Államok, de Kína is elszaladt mellette, ugyanakkor az unió vezetői megpróbálnak úgy tenni, mintha együtt még meghatározóak lennének. Képes egy realista doktrínát kialakítani Európa?

– Azt azért ne felejtsük el, hogy a második világháborút követően, a hatvanas évektől Európa nyugati felében, amelyhez az északi és a déli része is hozzátartozik, egy olyan jólét alakult ki, amelyet az itt élők korábban nem ismertek. Az akkor kialakult szociális jólét azonban napjainkban megkérdőjeleződik. Most éppen az merül fel, hogy az uniós bürokrácia ezt nem akarja folytatni.

Ha azt nem is lehet kijelenteni, hogy ezt megvalósítva Európa elvész, de jóidőre, tartósan meggyengíti magát, és azt nem tudom, hogyan lehet majd visszaállítani.

Éppen ezért van jelentősége, hogy az euroatlanti kapcsolatokat minél hamarabb helyre kell állítani. Világossá kell tenni, hogy Oroszország Európa szomszédja, és az is marad, és Európa valós erejét reálisan kell meghatározni, mert most valóban egy álmodozás zajlik.

– Az illegális migráció, a genderkérdés központba helyezése, az orosz-ukrán háborúban megítélése nyomán felmerül, hogy a jelenlegi elit képes racionális helyzetértékelésre?

– A normalitás szempontjai alapján valóban nem képes, de az európai ember képes rá. Néhány éve az USA-ról sem gondoltuk, hogy ilyen fordulatot vehet, hiszen az Egyesült Államok mégis csak a woke-ideológia szülőhazája. Most azonban az amerikai nemzetstratégiai tervek egészen másról szólnak. Hogy itt is megvalósítható-e, az egy komoly kérdés, de azért kell dolgozni, és tesznek is érte sokan, hogy mindez bekövetkezzen.

Az Európai Parlamentnél is fontosabbak mindenhol az otthoni választások, mert az igazi, alapvető fordulat akkor történhet meg, ha az egyes tagállamokban bekövetkezik az irányváltás.

Ebből a szempontból csalódás, hogy a legnagyobb befolyású tagállamban, Németországban az elbukott koalíció pártja gyakorlatilag irányítja az új kormányt is. Azt látjuk, hogy Franciaország egy béna kacsa, és még leginkább az az Olaszország áll helyt, ahol az említett változás megkezdődött.

– Ebben a zilált helyzetben Brüsszel a valódi megoldás helyett a háborús gondolatokkal próbálja elterelni a figyelmet?

– Ez egy életveszélyes és rendkívül felelőtlen politika. Katonapolitikai, hadászati és mindenféle megközelítés szerint képtelenség az, hogy Európa a NATO, az Egyesült Államok nélkül, valamilyen kialakítandó katonai doktrína alapján szembeszálljon Oroszországgal.

– Ez nem a csőd felé vezet?

– Ha ezt továbbviszik, akkor természetesen az lesz a vége.

Ebben az állapotban ez egy rendkívül sokba kerülő kardcsörtetés, de ha bármilyen formában valósággá válna, az az egész kontinensre nézve minden téren tragédiához vezetne.

Ezen az úton valóban nem lehet tovább haladni, de ezen dolgozik a magyar kormány és mások is, hogy Európa új stratégiát alakítson ki, amelynek két lényeges eleme van: meghatározni az Európát valóban erősebbé tevő együttműködési formákat, amik az európai szuverenitást erősítik, és ha ez megvan, akkor a részletekben már nem kell egymás életébe beleszólni, hanem ezért a célért kell együtt dolgozni. Addig amíg Európa mindent meg akar oldani, addig szétaprózódik. Közben persze egy pillanatig sem lehet lemondani Amerikáról, ez egy kölcsönös érdek A harmadik szempont az, hogy Oroszországgal előbb-utóbb szóba kell állni, mivel akár tetszik, akár nem, Európa mellett helyezkedik el, és sok értelemben megkerülhetetlen tényező.

– Most már hosszútávú stratégiákig jutottunk, a jövő év azonban még a bizonytalanság esztendeje lesz?

– Az kétségtelen, hogy az európai együttműködés ennyi veszélynek, kiszámíthatatlan fordulatnak még soha nem volt kitéve. Viszont egyre több európai ismeri fel, hogy nem a brüsszeli mázas világ a valóság, mivel nagyon sokat veszíthet, ha a jelenlegi trend folytatódik. A fordulathoz szükséges szellemi képességek pedig rendelkezésre állnak, még akkor is, ha a felvázolt törekvés még nem ért el átütő eredményeket. Ha nem hinnék benne, hogy ez lehetséges, akkor nem csinálnám.

– Mennyire segítheti ezt a fordulatot, hogy Orbán Viktor mellett Csehországnak is patrióta miniszterelnöke lett Andrej Babiš személyében?

– Orbán Viktor óriási politikai kockázatot vállalva, a felismeréstől hajtva viszi tovább a változás igényét, és a következetessége, a kitartása azokat is ámulatba ejti, akik politikai ellenfelei. Ő többször is leszögezte, hogy nem a saját igazát keresi, hanem arra törekszik, hogy ez Európában is látszódjon. Ezt erősíti fel a Babiš-kormány, és várjuk meg, mi történik Franciaországban. Ezért volt fontos a Patrióta frakciócsoport megalakulása, mert így már van egy hely, ahol gyülekezni lehet, és ez az egész jobboldalnak szól. Európában nagyon sokaknak ez adja a reményt.

– Legalább ilyen fontos remény, hogy a háborút erőltető európai vezetőkkel szemben valóban célba érjen Donald Trump béketörekvése. A jövő év már elhozhatja ezt a pillanatot?

– Ne feledjük, hogy amikor javában a háború eszkalációja zajlott, és a legkevésbé sem békülékeny Joe Biden elnök elment Kijevbe, majd sétált egyet a belvárosban, akkor ezt nyugodtan megtette. Nyilvánvalóan az oroszok is tisztában voltak a helyzettel, és az ukrán fővárossal szemben mindennemű harci cselekményt félnapra leállítottak. Trump szerepe ezért különösen fontos, mert más logika mentén cselekszik, mint az európaiak, de mindezt elsősorban Amerika érdekében teszi. Ugyanakkor közvetett módon Európa érdekeit is szolgálja, ha képes erősíteni a kontinens biztonságát. Az ő logikája elsősorban üzleti központú, ezért be tudja árazni a biztonság üzleti értékét. Nehéz évet zárunk, de kívánom, hogy ezekben a napokban senkit ne a gondok terheljenek, hanem a karácsony reménye, boldogsága töltse el a lelkeket. Ebben bízva kívánok a Magyar Hírlap minden olvasójának szeretetteljes, áldott karácsonyt!