Karcsú derék, hatalmas ruha és makulátlan tartás. A divat mindig is nagyon fontos volt a nők körében. Akár az egészségüket is képesek voltak feláldozni ezért a nők.
Hatalmas abroncsok, extrém szűk fűzők és mérgező ruhák. A viktoriánus korbeli divat nem csak látványos, de veszélyes is volt.
A viktoriánus divat alapítója az alig 18 évesen megkoronázott angol királynő, Viktória volt. Öltözködése futótűzként terjedt az 1800-as években. A királynő az esküvőjén is divatot teremtett, hiszen ő volt az első, aki fehér ruhában állt az oltár elé.
A korabeli ruhák nem csak szépek, de veszélyesek is voltak. A túlságosan szűkre húzott fűzők megváltoztatták a nők szerveinek elrendezését, ezzel mégsem foglalkoztak. Bár konkrét, név szerint ismert haláleset kevés maradt fenn, orvosi boncolási jelentések említenek olyan nőket, akiknek a máját vagy a gyomrát szó szerint kettényomta a fűző. A divat mindennél fontosabb volt.
Nem csak a fűző volt a kor védjegye. A szoknyák alatt hatalmas abroncsokat hordtak a korabeli nők. Az így hatalmassá vált ruhákban nem volt egyszerű a közlekedés, de ennél is ijesztőbb az elhunytak számának mértéke. A szakemberek szerint tíz év alatt mintegy háromezer nő halt meg a szoknyája miatt.
A sokszor két-három méteres átmérőjű váz rendkívül nehéz volt, így gyakran fájdalmakat okozott, és a hölgyek pár óra után már állni is alig bírtak benne. Tűz esetén a szerkezetből nem lehetett gyorsan kiszabadulni, ezért sokan nem élték túl a hasonló szerencsétlenségeket. A 19. században divatos krinolinok (hatalmas abroncsos szoknyák) gyakran selyemből vagy muszlinból készültek, amelyek rendkívül gyúlékonyak voltak. Ha egy nő túl közel állt egy nyílt lánghoz (pl. kandallóhoz), a szoknya könnyen lángra kapott, és mivel a ruha nagy és levegős volt, szinte robbanásszerűen égett.
Az 1800-as évek végére a nők változtatni akartak, így megjelent a turnűr, amit a fenék fölé rögzítettek, hogy irreálisan kerek, kiálló hátsót varázsoljanak maguknak.
Nem csak a fűző és a hatalmas szoknya volt veszélyes a viktoriánus korabeli nők számára. Nagy népszerűségnek számított a zöld ruha. 1864-ben egy este a párizsi operában Eugénia császárné olyan lélegzetelállító ruhát viselt, amely másnap reggel már az újságok címlapjaira került. A párizsi zöld, más néven smaragdzöld egyike volt a sok színárnyalatnak, amely a viktoriánus korszakban jó pár ember életének vetett véget. A ragyogó színezéket vegyészek alkották meg, akik réz és arzén keverésével olyan festéket kaptak, amely fényesebb és tartósabb volt, mint a piacon kapható többi zöld szín. A schweinfurti zöld gyönyörűen nézett ki a ruhákon, de amikor vízzel érintkezett, olyan vegyi anyagot bocsátott ki, amely halálos volt az emberek számára.
A hosszú, súlyos uszályos ruhák vagy magas sarkú cipők okozhattak eleséseket, különösen lépcsőn, ami súlyos következményekkel járt. Királyi udvarokban és bálokon előfordult, hogy nők halálos fejsérülést szenvedtek el esés miatt.
