Hatalmas összeget, a következő uniós költségvetési ciklusban biztosított források akár harminc százalékát is a az éghajlatváltozással kapcsolatos beruházásokra kell fordítani.
Alkalmazkodási kényszerhelyzetet teremt a 2014–2020-as uniós költségvetés, hiszen a most megnyíló források huszonöt-harminc százaléka az éghajlatváltozással kapcsolatos kibocsátás csökkentésére és az alkalmazkodási feltételek javítására fordítandó – jelentette ki Bencsik János, a gazdasági bizottság energetikai albizottságának elnöke a minap abból az alkalomból, hogy együttműködési megállapodást írt alá a Klímabarát Települések Szövetsége és a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet Nemzeti Alkalmazkodási Központja. Az esemény köré szervezett klímakonferencián elmondta azt is, hogy Magyarországon az elmúlt húsz évben mintegy negyven százalékkal csökkent az üvegházhatású gázok kibocsátása, miközben globálisan tovább növekedett az emisszió. Szerinte a sikeres éghajlat-politika a kibocsátás csökkentéséből, másrészt az alkalmazkodási keretrendszer kialakításából áll. A politikus szerint hozhatunk erőfeszítéseket lokálisan vagy nemzetállami szinten, de mi kis országként nem tudjuk érdemben befolyásolni a globális éghajlat-változási folyamatokat, amelyek kedvezőtlen hatásai bennünket is egyre inkább érintenek.
„A klímaváltozással kapcsolatban a településeknek is van dolguk” – hangsúlyozta Pokorni Zoltán, a XII. kerület polgármestere, aki szerint egyrészt vizsgálni szükséges, hogyan alkalmazkodjunk ehhez a folyamathoz, de tenni is kell a klímaváltozás lassításáért. Az alkalmazkodás egyik, önkormányzati szintű lehetősége az új épületek tervezőinek ösztönzése az új körülményekhez való igazodásra: az egyre melegebb nyarak miatt legyenek nagyobb figyelemmel az árnyékolási igényekre, vagy alakítsanak ki zöldtetőt, amely természetes módon védi az épületet a felforrósodástól.
Pokorni Zoltán polgármester tájékoztatása szerint az általa vezetett önkormányzat, amely az elsők között csatlakozott a Klímabarát Települések Szövetségéhez, több intézkedésével is lépéseket tett az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséért, s igyekszik jó példát mutatni. Megemlítette a kerületi intézmények hőszigetelését, fűtési rendszereinek korszerűsítését, a napelemes rendszerek kiépítését, a városüzemeltetési célú elektromos autó használatát, az avarégetés tiltását és a komposztálás támogatását, illetve azt is, hogy a polgármesteri hivatalból és az önkormányzat által fenntartott intézményekből kitiltották a PET palackos ásványvizeket, üdítőket.
„Szervezetünk településeket, helyi közösségeket fog össze, közös erővel próbálunk tenni az éghajlatváltozást előidéző káros hatások csökkentése érdekében, s közösen szeretnénk megfelelő megoldásokat találni az alkalmazkodás kérdéseire” – foglalta össze röviden Kovács Lajos a szövetség tevékenységét, amelyhez ezentúl a földtani intézet nyújt tudományos segítséget.
Fontosak a helyi fejlesztések
5 perces interjú: Kovács Lajos, a Klímabarát Települések Szövetségének elnöke
– Az önök szövetsége miben különbözik a többi, településeket összefogó szervezettől?
– A településeket tömörítő szervezetek általában vagy méret, vagy politikai hovatartozás alapján alakultak ki. A miénk viszont minden ilyen befolyástól mentes, független, nem véletlenül találhatók tagjaink között egészen kicsi települések és nagyobb városok. Bennünket a világszemlélet köt össze, nem pedig a politikai hovatartozás.
– Miért van szükségük a földtani intézet együttműködésére, és mit várnak a közös munkától?
– Azt reméljük, hogy a szövetségünk megerősödik, és már nem csak az egyes települések polgármesterei által elvégzett klímavédelmi beruházásokkal dicsekedhetünk. Mi azt az utat keressük, hogyan maradhatunk életben, hiszen ezek a kérdések megjelennek nagyon magas szinteken is, de a konkrét lépéseket mindig helyi szinten kell megtenni. Egyetemekkel, kormányközi és gazdasági szervezetekkel is fel kell vennünk a kapcsolatot, hogy egy mindent magába foglaló rendszert dolgozhassunk ki a fenntarthatóság jegyében. Ez egy interdiszciplináris probléma, a fenntarthatóságnak az ember életének elejétől a végéig jelen kellene lennie. Az igazi munka akkor kezdődik, amikor komolyabb pályázatokon tudunk szerepelni, mert az ott elnyert pénzeket hatékonyan kell felhasználni. Ehhez pedig tudományos, részletesen kidolgozott projekteket kell készíteni – többek között ezért van szükségünk ezekre a partnerszervezetekre.
– Milyen típusú pályázatokon szeretnének indulni?
– Bízunk abban, hogy a nagyobb, országos szintű fejlesztések mellett mi kisebb, lokális projekteket is megvalósíthatunk majd, hiszen a tagjaink többsége kisebb vidéki település.
– Milyen változást hoz a közeljövő a szervezet életében?
– Fel kell pörgetni magunkat, mert úgy érzem, hogy sem az arcunkat, sem a feladatokat nem mutattuk meg a 2009-es alapítás óta, és nem használtuk ki teljes mértékben a lehetőségeinket sem. A terveink szerint a jövőben sokkal többet hallatunk magunkról és a programjainkról.
– Hogyan lesz ez hasznukra a településeknek?
– A környezetvédelmi beruházások levezénylése az egyes önkormányzatok feladata. Ugyanakkor látni kell azt, hogy egy olyan településen, ahol a városházán csak hatan dolgoznak, nincs kapacitás pályázatírásra. Mi egyfelől szeretnénk segítséget nyújtani ilyen esetekben, másfelől lobbiznánk a pályázatok kiíróinál azért, hogy egyszerűbben elérhetők legyenek ezek a lehetőségek. Emellett nagy hangsúlyt fektetnénk a környezetvédelemmel kapcsolatos oktatásra, tájékoztatásra. A települések vezetői ugyanis még mindig szükséges rosszként tekintenek a fenntarthatósági, klímavédelmi beruházásokra. De ahogyan a nagymamám mondta: „Fiam, ami olcsó, az drága”, és ez ebben a helyzetben is igaz. Hiába ússzák meg az önkormányzatok rövid távon kisebb költségekkel, ha az hosszú távon a környezetet rombolja. Egy fenntartható iparfejlesztés ugyan kezdetben drága, de hosszú távú munkahelyeket, jó levegőt, egészséges környezetet biztosít. Ha élhető a település, szívesen költöznek oda más cégek is, ami végső soron a település fejlődését szolgálja, tehát gazdaságélénkítő hatása van. Ezt a szemléletváltást szeretnénk ösztönözni.
