Egy új ételdivat hódította meg a közösségi médiát – a „fibermaxing”. A bloggerek arra ösztönzik az embereket, hogy maximalizálják a rostbevitelüket, fogyást, egészséges szívet és bélrendszert ígérve.
Az élelmiszergyártók már alkalmazkodnak a trendhez, és az elmúlt hónapok fehérjeboomját követően rostot adnak az üdítőitalokhoz, kekszekhez és kávétejszínekhez. A hívek azt mondják, hogy chia- vagy lenmagot adnak a joghurtokhoz, turmixokhoz és zabkásához, a levesekben pedig a tejszínt babbal helyettesítik.
„Erről már régóta beszélünk. Szóval, amikor hozzáadnak egy hashtaget, és az több emberhez eljut, az nagyszerű” – mondja Dr. Rabia De Latour, a New York-i Egyetem Orvostudományi Karának orvostudományi docense.
Dr. Sunana Sohi Louisville-i gasztroenterológus egyetért: „Évek óta ugyanazt javasoljuk, de talán néha újszerűen kellene hangzania, hogy az emberek végre meghallják.”
Miért van szüksége a szervezetnek rostokra?
Kétféle rost létezik. Az oldhatatlan rost térfogatot és szerkezetet ad a székletnek, és segít a megemésztett táplálék áthaladásában a belekben. Az oldható rost lelassítja az emésztést a vékonybélben, lehetővé téve a tápanyagok jobb felszívódását, és táplálja a vastagbélben lévő baktériumokat.
„Az oldható rost segít a cukor- és koleszterinszint szabályozásában is” – magyarázza De Latour.
A magyarázat szerint a lassú emésztés fékezi a vércukorszint ingadozását, a rost pedig kötődik a koleszterint tartalmazó zsírokhoz és savakhoz, eltávolítva azokat a szervezetből.
A rost nem tartalmaz kalóriát, így nem alakul zsírrá vagy izommá, és egyáltalán nem halmozódik fel a szervezetben – ezért sokáig nem szenteltek neki annyi figyelmet a fehérjékhez vagy a zsírokhoz képest.
Mivel minden divathóbort könnyen a szélsőségekig fajulhat, megjelentek a rostmaximalizálás szélsőséges formái. Egyes bloggerek a rostgrammok számolását egyfajta rekorddöntő játékká tették.
A „száraz kikanálással” járó gyakorlat – amikor a Metamucilhoz hasonló táplálékkiegészítőket egyenesen kanálból fogyasztják anélkül, hogy leöblítenék őket – aggasztja leginkább az orvosokat. Ez fulladáshoz vezethet. A trend más követői banánhéjat, sőt még a kemény, „szinte golyóálló” kivihéjat is esznek a plusz rostbevitelért.
Az Amerikai Tudományos, Mérnöki és Orvosi Akadémiák (National Academies of Sciences, Engineering, and Medicine) ajánlása szerint 1000 kalóriányi elfogyasztott ételhez 14 gramm rostot kell fogyasztani. Egyszerűbben fogalmazva, ez nőknél napi 25 grammot, férfiaknál pedig 38 grammot jelent.
„A napi rostbeviteli ajánlások valószínűleg túl alacsonyak, de a legtöbb ember még el sem éri őket” – mondja Sohi.
Azt mondja, hogy egy átlagos amerikai az ajánlott rostmennyiségnek csak körülbelül kétharmadát fogyasztja. Az orvosok nem javasolják a rostbevitel drasztikus növelését.
„Ha napi nulla gramm rostot fogyasztasz, és el kell érned a 25-öt, akkor nem szabad azonnal nulláról 25-re menned” – figyelmeztet De Latour.
Azt javasolja, hogy hetente 5 gramm rostot fogyasszunk az emésztési problémák elkerülése érdekében.
Az orvosok azt is javasolják, hogy a rostot teljes értékű élelmiszerekből – zöldségekből, gyümölcsökből, hüvelyesekből, diófélékből, gabonafélékből és magvakból – szerezzük be, ne porokból és táplálékkiegészítőkből, és fogyasszunk minél több különböző növényi eredetű élelmiszert: ideális esetben hetente akár 30 különböző forrásból. A rostbevitel növelése mellett több vizet is igyunk a puffadás és a székrekedés elkerülése érdekében – írja a Popular Science gasztroenterológusokra hivatkozva.
