Egészség
Szemben az ebolával
Vérzéses rém
Bizarr népszokás is erősíti az ebola terjedését Kongóban. Arrafelé ugyanis teljesen bevett dolog, hogy az emberek kikérik elhunyt rokonaik tetemét, majd temetés előtt alaposan összecsókolgatják és ölelgetik azt. Tudományosan kifejezve maga az ebola egy magas halálozással járó fertőző betegség. A kórság eleinte a klasszikus vírusfertőzés tüneteivel jelentkezik - így például láz vagy izomfájdalmak gyötrik a pácienst. Ezt követően alakulnak ki a vérzéses lázra jellemző tünetek, melyek sorában a hasmenés épp úgy jelen van, mint a hányás és a fokozott vérzékenység.
A betegség csúcsán, az első tünetektől számított ötödik-hetedik napon tűnnek elő a vérzéses lázra jellemző tünetek. Laboratóriumi módszerekkel mindegyik betegben kimutatható a vérkeringés és véralvadás valamilyen mértékű zavara.
A véget a - szakszóval - többszervi elégtelenség és keringési sokk jelenti. Kezelésére kezdetben nem igazán voltak használható módszerek, azonban a gyógyszerkutatás 2014-re sikert hozott, s a nyugat-afrikai pandémiát követően sikeresen teszteltek pár védőoltást.
A rettegett kórság a háború és belpolitikai válságok sorától terhelt Kongói Demokratikus Köztársaságban található Ebola folyóról kapta a nevét, ahol először okozott járványt 1976-ban. A vírus azóta Afrika számos pontján puszított, főleg Kelet-Közép-, Közép- és Nyugat-Afrikában. A betegség állatról terjed emberre, s egyaránt magával ragadhat majmokat és más emlősöket is. Külön érdekesség, hogy vírus természetes gazdája ma sem igazán ismert. A legesélyesebbek a denevérek, de növényeket és ízeltlábúakat is gyanúba vettek már.
A betegség okozói az Ebolavirus nemzetségbe tartoznak, melyek közül jelenleg öt ismert. Azt, hogy miként kerül át az emberre, nem fedték még föl részleteiben. Valószínűsíthetően fertőzött állattal való érintkezés útján - de ez csak egy tipp a sok közül.
Zárásként érdemes megjegyezni, a terjedést nem csak az elhunyttal való érintkezés, hanem egyéb rossz szokások is támogatják. A rendszeres kézmosásra és fertőtlenítésre ugyanis igen nehéz rábeszélni a helyieket, hiszen sokszor még elegendő ivóvíz sem áll a rendelkezésükre - így érthető, hogy efféle „úri huncutságokra" sem adják a fejüket.
