Egészség
Mit kell tenni, ha öngyilkosság gyanúja merül fel?
A szakértők szerint egyetlen döntés életet menthet
Mit tennénk valójában, ha egy öngyilkossági kísérlet szemtanúi lennénk? Mit tehetünk, ha attól tartunk, hogy valaki véget akar vetni az életének?
Rosemarie Schettler pontosan tudja a választ. Öngyilkosság-megelőzési szakértőként a duisburgi telefonos segélyszolgálat krízistámogató részlegét vezeti. Szociális munkásként és Gestalt-terapeutaként nap mint nap azért dolgozik, hogy megakadályozza: a személyes krízisek tragédiába torkolljanak.
„Az öngyilkosság nem bűncselekmény, de nem nézhetjük tétlenül, hogy megtörténjen” – hangsúlyozza. „Aki ilyen helyzetbe kerül, és egy öngyilkossági kísérlet tanúja, mindenképpen hívjon segítséget, például a rendőrséget.”
Segítségkéréskor jobb óvatosnak lenni, mint későn cselekedni. Aki azért hívja a segélyhívót, mert attól tart, hogy valaki veszélyben van, nem tesz rosszat – még akkor sem, ha végül kiderül, hogy nem volt komoly a helyzet.
Mi a depresszió?
A depresszió gyakori mentális zavar – az Egészségügyi Világszervezet szerint világszerte sokakat érint. Jellemző tünetei a tartós szomorúság, az érdeklődés és az öröm elvesztése, a bűntudat, az alacsony önértékelés, az alvászavarok, az étvágytalanság, a fáradtság és a koncentrációs nehézségek.
A betegség lehet hosszan tartó vagy visszatérő, és jelentősen befolyásolhatja a mindennapi életet, a munkát vagy a tanulást. Súlyos esetben akár öngyilkossághoz is vezethet. Enyhébb formái gyakran gyógyszer nélkül is kezelhetők, míg középsúlyos vagy súlyos esetekben szakmai segítség – terápia vagy gyógyszeres kezelés – szükséges - írja a focus.de.
Figyeljünk oda, vegyük komolyan, és merjünk beszélgetni
Schettler arra is figyelmeztet, mit nem szabad tenni: „Senki ne sodorja veszélybe saját magát, miközben segíteni próbál.”
A legfontosabb a jelenlét: figyelni, meghallgatni, kérdezni – és semmiképp sem elbagatellizálni a helyzetet.
„Ha valaki a halálról beszél, mint megoldásról, azt mindig komolyan kell venni – még akkor is, ha könnyed hangnemben teszi.” Az érintettek gyakran épp arra vágynak, hogy végre valaki meghallja és komolyan vegye őket.
Mentális „elsősegély” – nem csak szakembereknek
Azért, hogy a hozzátartozók, barátok vagy kollégák ne érezzék magukat tehetetlennek egy krízishelyzetben, ausztrál pszichológusok 2000-ben elindították a „Mental Health First Aid” (mentálhigiénés elsősegély) programot. Ezek a képzések azt tanítják meg laikusoknak, hogyan nyújtsanak segítséget például pánikroham, öngyilkossági gondolatok vagy más akut lelki válság esetén.
Az ilyen kezdeményezések hozzájárulnak ahhoz is, hogy csökkenjen a mentális betegségekkel kapcsolatos stigma, és könnyebb legyen segítséget kérni.
Figyelmeztető jelek lehetnek például:
- erős hangulatingadozások
- visszahúzódás a társas kapcsolatoktól
- látható kétségbeesés
- ön- vagy másokra veszélyes viselkedés emlegetése
- ingerlékenység, agresszió
- elzárkózás a kommunikációtól
- szokatlan viselkedés
Az öngyilkossági gondolatok gyakran jelekben mutatkoznak meg
Sok hozzátartozó később magát hibáztatja, amiért „nem vett észre semmit”. Az igazság azonban az, hogy az öngyilkosság nem mindig előzhető meg, és nem mindig ismerhető fel időben. Ugyanakkor vannak árulkodó jelek, például:
- reménytelenség, kilátástalanság érzésének kifejezése
- a korábbi tevékenységek feladása
- kapcsolatok megszakítása
- étkezési szokások megváltozása
- búcsúzkodás, személyes tárgyak elajándékozása
- konkrét öngyilkossági gondolatok vagy tervek megfogalmazása
Ha úgy érezzük, valaki bajban van, ne habozzunk megszólítani. Egy egyszerű „Hogy vagy?” is sokat számíthat. Fontos, hogy teret adjunk a másiknak, hogy beszélhessen az érzéseiről.
Beszéljünk nyíltan – ez nem ront a helyzeten
Sokakban él a félelem, hogy ha szóba hozzák az öngyilkosságot, azzal „ötletet adnak”. A szakértők szerint ennek épp az ellenkezője igaz: a nyílt, őszinte beszélgetés segíthet. Ha aggódunk valakiért, mondjuk ki egyértelműen.
Legyünk empatikusak és tiszteletteljesek, hallgassunk figyelmesen, és kerüljük a kioktatást vagy a túlzott „megmentő” hozzáállást. Hasznos lehet, ha tisztában vagyunk az elérhető szakmai segítségekkel is.
Ha az érintett nem szeretne beszélni, érdemes javasolni számára anonim segítő szolgáltatásokat, például telefonos lelkisegély-vonalakat.
