Egészség
Hogyan segítheti a bors az emésztést?
Számos apró trükk létezik az emésztés serkentésére. Az egyik ezek közül a közönséges borson alapul
A borsban található piperin alkaloid elősegíti a vérkeringést az egész testben; ezáltal több nyál termelődik a szájban és több gyomornedv a gyomorban. Így egyrészt étvágygerjesztő hatása van, másrészt a megnövekedett gyomornedv mennyiségnek köszönhetően a nehéz ételek jobban és gyorsabban emészthetőek.
A borsos tea oldja a székrekedést
A székrekedés ellen egyszerűen elkészítheti a borsos teát:
- Egy teáskanál fekete borsot és két evőkanál borsmentalevelet öntsön le 250 ml forrásban lévő vízzel, és hagyja 10 percig ázni.
- Szűrje le a teát, és kortyokban igya meg.
Hasmenés, gyomornyálkahártya-gyulladás vagy gyomorfekély esetén azonban ajánlatos elkerülni a bors fogyasztását.
A piperin emellett fájdalomjelzést vált ki a szervezetben. Ezáltal a szervezet saját endorfinjait bocsátja ki, amelyek jobb hangulatot biztosítanak. Ezenkívül a piperin gátolja a boldogsághormon, a szerotonin lebontását: a borssal hosszabb ideig érezzük magunkat jobban, mint nélküle. A dopamin lebontását is gátolja, így hosszabb ideig tudunk jobban koncentrálni.
A bors enyhíti a megfázás tüneteit
A megfázás tüneteit, például a fokozott hidegérzetet („fázás”) is enyhíti a bors: a piperin vérkeringést serkentő hatásának köszönhetően a bors szó szerint felmelegít.
Láz esetén a bors fogyasztása után a szervezet gyorsabban izzadni kezd, ami lehűti a testet és gyorsabban csökkenti a lázat.
A chilihez vagy a cayenne-borshoz képest a bors még mérsékelt fűszerességű, ezért azok számára is alkalmas, akik nem szeretik vagy nem bírják a túlzott fűszerességet. Ezenkívül a bors a felső és alsó légutak nyálkahártyáit is fokozott nyálkaelválasztásra ösztönzi, és így segít a baktériumok gyorsabb eltávolításában köhögéssel vagy orrfújással.
A borsos borogatás szintén segít a tipikus megfázásos tünetek ellen és elősegíti a gyógyulást.
A borsolaj ellazítja az izmokat
A bors vérkeringést elősegítő hatása kihasználható egy borsos masszázsolajban is, amely segít eltüntetni a feszültséget és az izomlázat.
A borsos masszázsolaj elkészítése:
- 200 ml olívaolajat és körülbelül 16 gramm (kb. két evőkanál) enyhén összetört fekete borsot tegyünk egy csavaros üvegbe.
- Zárjuk le az üveget, és hagyjuk két hétig meleg helyen állni. Időnként rázzuk meg, hogy a bors hatóanyagai jobban feloldódjanak.
- Szűrjük le a borsszemeket, és töltsük a kész borsolajat egy szorosan záródó üvegbe.
Hűvös helyen tárolva az olaj egy-két évig eltartható.
Használatkor kevés olajat kenjen a kezére, és masszírozza be a feszült testrészekbe. Az ekcémás vagy pikkelysömörös bőrfelületeket jobb kihagyni.
Az olaj hatásának fokozása érdekében néhány szárított chili pehelyt is adhat az olajhoz. Opcionálisan 20 csepp rozmaring- vagy borókás illóolaj is fokozza a hatást és kellemes illatot biztosít. Akinek ez az olaj mégsem elég erős, vagy nincs ideje masszírozni, az elkészítheti saját magának a melegítő chili kenőcsöt és azt kenheti a bőrre.
Amit a borsról tudni kell
A borsszem a borsbokor (Piper nigrum) gyümölcse, egy kúszónövényé, amely eredetileg csak Dél-Indiában volt honos, de mára már Indonéziában, Malajziában, Vietnamban és Brazíliában is termesztik. A bors legfontosabb összetevője a piperin, amely nemcsak egészségünknek kedvez, hanem hús és hal tartósítására is alkalmas. Pontosan ez a tartósító hatása tette a borsot már az ókorban és a középkorban is egy sokat kereskedett árucikké, amelynek súlyát a hosszú szállítási utak miatt időnként aranyban mérték - írja a focus.de.
A bors különbségei: zöld, fekete, fehér és piros
Fekete, piros, fehér vagy zöld borsszem: mind ugyanabból a borsbokorból származik, csak különböző időpontokban szüretelték és dolgozták fel:
A zöld bors éretlen borsszemekből áll, amelyeket a betakarítás után nagyon gyorsan sós lében vagy ecetben pácolnak, vagy szárítanak, illetve fagyasztva szárítanak, hogy megőrizzék színüket. A zöld borsszemek csak enyhén csípősek.
A fekete bors úgy készül, hogy a zöld vagy zöldes-sárga, még éretlen gyümölcsöket először rövid ideig forrásban lévő vízbe mártják, majd a napon szárítják. A fekete bors a legcsípősebb a borsfajták közül.
A fehér bors teljesen érett piros borsbogyókból készül: a piros borsszemeket egy-két hétig folyó vízben áztatják, amíg a héjuk meg nem oldódik. Egy további hámozási folyamat után szárítják őket. A termés egy részét tovább napfénynek teszik ki, hogy még jobban kifehéredjen. A fehér szemek csípősek, de nincs sajátos aromájuk, ami attól függően, hogy milyen ételhez használják, előnyös lehet.
A vörös borsszem teljesen érett, héj nélküli borsbogyó. Ritkán található meg a kereskedelemben, és többnyire – a zöld borshoz hasonlóan – savanyú vagy sós pácban tartósítják. Szárított formában alig kapható. Az igazi piros bors drága, mert minden borsbogyót kézzel kell leszedni a borsszőlőről, amelyen egyszerre nőnek zöld, zöld-sárga és piros bogyók. A piros bors íze csípős, friss és egyben kissé édeskés is, a beérkezett bogyóban található cukortartalom miatt.
A legtöbb paprikakeverékben található enyhe rózsaszínű paprika nem paprika, hanem brazil vagy perui chinusfákról származik, amelyek a sumachfélék családjába tartoznak, és így rokonok a kesudióval és a mangóval.
Hogyan lehet felismerni a jó minőségű borsot?
A legtöbb borsot hagyományos, nem ökológiai termelési módszerekkel termesztik, ezért sok borstermékben kimutathatók peszticidek vagy akár ásványi olajok maradványai, amelyek rontják a fűszeres magvak egészséges élvezetét. Ráadásul az őrölt borshoz általában nem a legjobb minőségű borsmagokat használják.
Ezért ajánlatos a bors esetében is biotermékeket és egész szemeket választani. Az őrölt bors ízében messze felülmúlja a nem őrölt szemeket, mert az ízét meghatározó illékony illóolajok csak az elkészítéskor szabadulnak fel.
