A gének ma nagyobb hatással vannak az élettartamra, mint egy évszázaddal ezelőtt

A Science folyóiratban megjelent új tanulmány azonban megkérdőjelezi ezt a nézetet, és arra utal, hogy a genetikai tényező hatása ennél lényegesen nagyobb lehet.

A kutatók szerint ennek oka, hogy a korábbi becslések nem vették figyelembe, hogy a halál okai az idők folyamán hogyan változtak. Egy évszázaddal ezelőtt sokan haltak meg úgynevezett külső okok miatt – balesetek, fertőzések és egyéb külső veszélyek.

Ma, legalábbis a fejlett országokban, a legtöbb haláleset belső okokból következik be: testünk fokozatos elhasználódása az öregedés és az öregedéssel kapcsolatos betegségek, például a demencia és a szívbetegségek miatt.

A tisztább kép érdekében a kutatócsoport nagy számú skandináv ikerpárt elemezett, gondosan kizárva a külső okokból bekövetkezett haláleseteket. Emellett tanulmányozták az egymástól távol nevelt ikreket és az Egyesült Államokban élő százévesek testvéreit is.

Amikor kizárták a balesetek és fertőzések okozta haláleseteket, a becsült genetikai hozzájárulás drámaian megugrott – a megszokott 20–25 százalékról körülbelül 50–55 százalékra.

A minta értelmet nyer, ha az egyes betegségeket nézzük. A genetika magyarázza a demencia kockázatának nagy részét, közepes hatással van a szívbetegségekre, és viszonylag szerény szerepet játszik a rákban. Ahogy a környezet kedvezőbbé válik, a népesség öregszik, és az öregedési folyamat által okozott betegségek egyre gyakoribbak lesznek, a genetikai komponens természetesen nagyobbnak tűnik.

Génjeink nem lettek erősebbek

De itt válik döntő fontosságúvá az értelmezés. A magasabb becslés nem azt jelenti, hogy a gének hirtelen erősebbé váltak, és azt sem, hogy csak a fele esélyed van arra, hogy megérjed az öregkort. Ami megváltozott, az a környezet, nem a DNS-ünk.

Vegyük példának az emberi magasságot. Száz évvel ezelőtt az, hogy milyen magasra nőttél, nagyban függött attól, hogy volt-e elegendő táplálékod, és hogy a gyermekkori betegségek gátolták-e a növekedésedet.

Ma a gazdag országokban szinte mindenki megfelelő táplálkozást kap. Mivel ezek a környezeti különbségek csökkentek, a magasságban megmaradt eltérések többségét ma már genetikai különbségek magyarázzák – nem azért, mert a táplálkozás már nem számít, hanem azért, mert ma már a legtöbb ember eléri genetikai potenciálját. Az alultáplált gyermekek azonban továbbra sem nőnek meg, függetlenül a génjeiktől.

Ugyanez az elv vonatkozik az élettartamra is. Az oltások fejlesztésével, a szennyezés csökkentésével, az étrend javításával és az egészségesebb életmód bevezetésével csökkentettük a környezeti tényezők összességének hatását.

Amikor a környezeti eltérések csökkennek, a genetikának tulajdonítható fennmaradó eltérések aránya – amit a tudósok „öröklődésnek” neveznek – matematikai szükségszerűségből nő. A korábbi becslések nem voltak helytelenek, csupán a különböző történelmi körülményeket tükrözték.

Ez egy alapvető tényt tár fel: az öröklődés nem egy rögzített biológiai tulajdonság, hanem egy olyan mérték, amely teljes mértékben függ a vizsgált populációtól és körülményektől. A hagyományos 20–25%-os érték a történelmi populációkban ténylegesen tapasztalt élettartamot írta le, ahol a külső fenyegetések jelentősek voltak.

Az új, 50–55 százalékos becslés egy másik forgatókönyvet ír le, ahol ezek a fenyegetések nagyrészt megszűntek – lényegében egy másik tulajdonságot ír le.

Az élettartam „50 százalékban öröklődő” főbb adatát könnyen félre lehet érteni, mintha a gének határoznák meg az ember életének felét. A valóságban az egyes egyének genetikai hozzájárulása a körülményektől függően nagyon kicsi vagy nagyon nagy lehet.

Számtalan út vezet a hosszú élethez: egyesek erős genetikai profiljuknak köszönhetően még nehéz körülmények között is védettek, míg mások kiváló táplálkozással, testmozgással és egészségügyi ellátással kompenzálják kevésbé kedvező genetikai adottságaikat. Minden ember egyedi kombinációt képvisel, és sok különböző kombináció eredményezhet kivételes hosszú élettartamot.

Mely kombinációk bizonyulnak a leggyakoribbnak, az teljes mértékben a népességtől és az emberek életkörülményeitől függ. Mivel a külső halálokok a valós világban folyamatosan csökkennek – bár nem fognak teljesen eltűnni –, érdekes lesz megfigyelni, hogyan alakulnak ezek a minták.

A legújabb tanulmány szerzői elismerik, hogy az élettartam eltéréseinek körülbelül fele továbbra is a környezettől, az életmódtól, az egészségügyi ellátástól és véletlenszerű biológiai folyamatoktól függ, mint például a rákos sejtek kontrollálatlan osztódása. Véleményük szerint munkájuknak új lendületet kell adnia az öregedés és a hosszú élettartam genetikai mechanizmusainak azonosítására irányuló erőfeszítéseknek. A különböző genetikai tényezők és a különböző környezetek közötti kölcsönhatások megértése valószínűleg a kulcs ahhoz, hogy megmagyarázzuk, miért élnek egyesek sokkal hosszabb ideig, mint mások.

Végül is mind a gének, mind a környezet fontosak. És ami talán még fontosabb, együttesen fontosak. Tehát függetlenül attól, hogy ez jó hírnek vagy rossz hírnek tűnik, valószínűleg soha nem kap egyszerű választ arra, hogy élettartama mekkora részét határozzák meg kizárólag a gének.