Veszélyben vannak a focisták

A futball egyik legnagyobb élménye a szurkolók és a játékosok számára is az, amikor a labda nagy sebességgel érkezik, a játékos felugrik, és fejjel a kapuba irányítja azt. A kutatások azonban arra utalnak, hogy az ilyen ismétlődő mozdulatok hosszú távon maradandó betegséget, agykárosodást okozhatnak, amely Alzheimer-kórhoz, Parkinson-kórhoz vagy motoros neuronbetegséghez vezethet.

1928-ban Harrison Martland amerikai patológus már leírta az úgynevezett „punch drunk” állapotot az ökölvívóknál. A tünetek közé tartozott az imbolygó járás és a szellemi zavarodottság, amelyek súlyosabb esetekben demenciává fejlődtek. Ez az állapot később dementia pugilistica néven terjedt el. Sokáig úgy vélték, hogy a probléma kizárólag az ökölvívásra korlátozódik. Az elmúlt évtizedek azonban alapjaiban változtatták meg ezt a képet – írja az Origo.

2002-ben hunyt el az angol válogatott és a West Bromwich Albion egykori csatára, Jeff Astle, mindössze 59 évesen, korai demenciával diagnosztizálva. Az Egyesült Államokban Mike Webster, korábbi NFL-játékos 50 éves korában halt meg, súlyos szellemi hanyatlást követően.

Mindkét esetben a boncolás kimutatta a krónikus traumás enkefalopátia (CTE) jelenlétét – ez az a kórkép, amely ma a korábbi „bokszoló-demencia” modern megfelelőjének számít.

Hasonló eredményre jutottak David Duerson, a Chicago Bears egykori játékosának esetében is, aki 2011-ben lett öngyilkos.

Willie Stewart, a Glasgow University neurológus patológusa szerint az állapot az agyban jellegzetes, kóros fehérjelerakódással jár, és a CTE kizárólag olyan embereknél fordul elő, akik életében ismétlődő fejsérülések fordultak elő.

A nagyszabású vizsgálat során közel 8 ezer skót egykori profi labdarúgó egészségi állapotát hasonlították össze a lakosság adataival. Riasztó eredményeket találtak:

• ötször nagyobb eséllyel alakult ki Alzheimer-kór,
• négyszer nagyobb volt a motoros neuronbetegség kockázata,
• kétszeresére nőtt a Parkinson-kór esélye.

Összességében 3,5-szer magasabb volt a neurodegeneratív betegségek miatti halálozás.

A kockázat különösen magas volt azoknál a posztoknál, ahol a legtöbb fejelés történik. A védők veszélyeztetettebbek, míg a kapusok kockázata nem tér el az átlagtól.

A modern képalkotó vizsgálatok kimutatták, hogy a gyakori fejelések elsősorban a homlok mögötti agyterületet, az orbitofrontális kérget károsítják. Itt található az úgynevezett fehérállomány, amely az agy „kábelezéséért” felelős.

A hirtelen gyorsulás és lassulás hatására az agy a koponyán belül elmozdul, csavarodik és deformálódik, ami az idegrostok megnyúlásához és sérüléséhez vezet. A kutatások szerint azoknál, akik évente több mint ezer fejelést végeznek, kimutathatóan nagyobb károsodás alakul ki ezen a területen.

A vizsgálatok szerint egy profi futballista pályafutása során akár 70 ezer alkalommal is fejelhet, ennek döntő többsége edzéseken történik.

A szakértők szerint a megelőzésé a kulcsszerep. Az Egyesült Királyságban már eltörölték a fejelést az utánpótláskorú játékosoknál, és jelentősen csökkentették az edzéseken engedélyezett fejesek számát. Új védőfelszerelések fejlesztése is zajlik, például a kaliforniai Stanford University kutatói olyan sisakokat terveztek, amelyek akár 30 százalékkal csökkenthetik a fejet érő ütés erejét.