Egészség

Testünk 35 éves korában éri el csúcspontját

Hogyan állíthatjuk meg a hanyatlást?

Svédországból származó hosszú távú adatok azt mutatják, hogy 35 éves kortól kezdődik a fizikai hanyatlás, 40 éves kortól pedig felgyorsul. De mit tehetünk ellene?

Testünk 35 éves korában éri el csúcspontját
A rendszeres testmozgás nincs korhoz kötve
Fotó: AFP/BSIP/LECA

A 30-as évek közepén alig érezte magát valaki öregnek. A mindennapi élet működött, az erő elég volt, sok minden a szokásos módon zajlott. A svédországi hosszú távú adatok azonban azt mutatják, hogy ebben a korban a test lassan kezd átalakulni. A fizikai teljesítőképesség általában 20 és 30 év között éri el csúcspontját.

35 év körül az állóképesség és az izomerő mérhetően csökken, 40 év felett pedig ez a folyamat felgyorsul. Csak évekkel később válik világossá, mennyire megváltoztak a fizikai tartalékok – és miért hat még akkor is a testmozgás, ha csak későn válik az élet részévé.

35 éves kortól jelentősen csökken a fizikai erőnlét

A vizsgálat során 427 nőt és férfit követtek nyomon évtizedeken át – fiatalkoruktól a korai nyugdíjkorhatárig. A kutatók rendszeresen rögzítették az állóképességet, az izomerőt és az ugróképességet. A jelenlegi tanulmány nem különböző korcsoportokat hasonlít össze, hanem ugyanazokat a személyeket követi nyomon sok éven keresztül.

Az adatok egyértelmű mintát mutatnak: a legmagasabb fizikai teljesítmény általában 20 és 35 év között érhető el. Ezt követően kezdődik meg a lassú csökkenés. Eleinte ez csak néhány tized százalék évente. 40 év körül ez a folyamat jelentősen felgyorsul. Idősebb korban a test évente több mint két százalékát veszíti el teljesítőképességéből.

A férfiak átlagosan magasabb értékekkel indulnak, a nők valamivel alacsonyabbakkal. A folyamat azonban szinte azonos. A csökkenés nem a nemek közötti különbségeket követi, hanem egy biológiai alapmintát. Döntő fontosságú, hogy ez a folyamat milyen teljesítményszintről indul – és milyen erősséggel folytatódik az évek során.

Miért öregszik testünk különbözőképpen

Sokakat meglep, hogy az emberek közötti különbségek az életkor előrehaladtával jelentősen megnőnek. Míg egyesek 60 évesen is viszonylag teljesítő képességük tetőfokán maradnak, mások már korán jelentősen veszítenek erejükből és állóképességükből. Az állóképesség terén az idősebb korban a különbségek akár 25-ször is nagyobbak lehetnek, mint fiatalkorban.

Az életkor önmagában aligha magyarázza ezt a különbséget. Inkább a több évtized alatt kialakult szokások halmozódnak fel. A mozgás, a mindennapi munka, az egészségügyi terhelések és a társadalmi tényezők hosszú távon együttesen hatnak. A fizikai leépülés ugyan általános mintát követ, de üteme és mértéke egyénileg nagyon eltérő.

Különösen markáns az izomerő csökkenése. A személyes maximális teljesítménytől 63 éves korig sokan 30 és 50 százalék között veszítenek eredeti teljesítőképességükből. Különösen erősen csökken az ugróképesség. Ez a gyors erő és az izomminőséget jelenti – olyan képességeket, amelyek érzékenyen reagálnak az öregedési folyamatokra, és a mindennapi életben sokáig nem tűnnek fel.

A mozgás teszi a különbséget

Aki rendszeresen mozog, nemcsak magasabb teljesítményszintről indul. Náluk a leépülés lassabb ütemű lesz. Ez nem csak azokra vonatkozik, akik már gyerekkoruktól sportoltak. A későbbi kezdés is hatással van a folyamatra.

Azok a résztvevők, akik felnőttkorukban a mozgásszegény életmódról egy aktívabb életmódra váltottak, mérhetően növelték fizikai teljesítőképességüket. A hatások mérsékeltek voltak, de stabilak és tartósak. A mindennapi életben érezhető különbséget jelentenek: a távolságok könnyebben megtehetők, a terhelés kevésbé fárasztó, a regeneráció javul.

„A fizikai aktivitás lassíthatja a teljesítmény csökkenését, még ha nem is tudja teljesen megállítani” – emelte ki Maria Westerståhl, a tanulmány vezetője.

A test a rendszerességet jutalmazza, nem a tökéletességet

A rendszeresség a döntő. Már a mérsékelt mozgás is számít. A séta, a kerékpározás, a kertészkedés vagy az enyhe erősítő edzés akkor hatékony, ha tartósan beépül a mindennapi életbe.

A test kevésbé reagál a rövid, magas motivációjú időszakokra, mint a hosszú távú szokásokra. Aki a mozgást szilárdan beépíti az életébe, az hosszabb ideig tartja fenn az erejét és az állóképességét – akkor is, ha csak később kezd el edzeni.

A fizikai leépülés korán kezdődik, de befolyásolható

A tanulmány hosszú távon mért adatai két elterjedt feltételezést kérdőjeleznek meg. Először is: a fizikai leépülés korábban kezdődik, mint gondoltuk. Másodszor: lefolyása egyértelműen összefügg az életmóddal. Az életkor megváltoztatja a testet. Az izmok lassabban reagálnak, az energiaellátás kevésbé hatékony. A mozgás azonban befolyásolja, hogy ezek a folyamatok milyen erősen hatnak.

A mindennapi életben ez azt jelenti, hogy

  • a rendszeres mozgás hatékonyabb, mint a szórványos edzés.
  • Az erő- és állóképességi edzés jól kiegészíti egymást.
  • A későbbi kezdés is mérhető előnyökkel jár.

A vizsgálat tovább folytatódik. A kutatók a következő években újra megvizsgálják a résztvevőket, hogy jobban megértsék, hogyan kapcsolódnak össze az időskori fizikai teljesítőképesség, az életmód és a biológiai folyamatok - írja a focus.de.

Kapcsolódó írásaink