Nyugodtan élvezze a csokoládéját – még akkor is, ha nem tesz halhatatlanná

A King’s College London legújabb tanulmánya jelenleg nagy port kavar: A kutatók rájöttek, hogy a magas teobrominszint – az a anyag, amely a csokoládénak kesernyés ízét adja – alacsonyabb „epigenetikai korral” korrelál. Egyszerűbben fogalmazva: akinek sok teobromin van a vérében, annak sejtjei a DNS-elemzés tükrében fiatalabbnak tűnnek, mint amit a személyi igazolványán szereplő születési neve sugall.

Fantasztikusan hangzik, nem igaz? Végre egy tudományosan megalapozott indok, hogy a csokoládédobozokat „gyógyszeres szekrénynek” nyilvánítsuk. De mielőtt kiürítené a szupermarketet, vegyük elő a nagyítót, és vessünk egy pillantást arra, amit a táplálkozástudomány „üveggömb szintjén” már tudunk.

A korrelációs körhinta: amikor a tűzoltóság „okozza” a tüzet

A táplálkozástudomány világában van egy alattomos csapda, amelybe csak túl szívesen esünk bele: a korreláció (két dolog egyszerre történik) és a ok-okozati összefüggés (az egyik a másik oka) összekeverése. Egy klasszikus példa a szemléltetéshez: statisztikailag nézve a tűzoltóság piros autóit leggyakrabban olyan helyeken találjuk, ahol tűz van. Ha tisztán statisztikai szempontból naiv következtetést vonnánk le, azt kellene állítanunk, hogy „a piros autók jelenléte okozza a tűzokat!”. A rendőrség is mindig a helyszínen van súlyos bűncselekmények esetén...

Pontosan itt van a bökkenő. A teobromin-tanulmány egy megfigyelésen alapuló tanulmány. Azt mutatja, hogy „azok az emberek, akiknek sok teobromin van a vérükben, biológiailag lassabban öregszenek”. Azonban nem bizonyítja, hogy „a teobromin az egyetlen oka ennek”. Lehet, hogy azok az emberek, akik rendszeresen fogyasztanak kiváló minőségű étcsokoládét, általában nyugodtabb életmódot folytatnak, tudatosabban táplálkoznak, vagy egyszerűen csak rendelkeznek a szükséges anyagiakkal ahhoz, hogy kevesebb stressz éri őket a mindennapokban. Talán csak élvhajhászok, akik ritkábban nyúlnak egészségtelen helyettesítő kielégülésekhez?

Tudomány vagy kávézacc-jóslás?

A táplálkozástudománynak van egy alapvető problémája: hihetetlenül komplex. Nem izolált molekulákat eszünk, hanem ételeket egy társadalmi és érzelmi kontextusban. A szakértők ezért gyakran kritizálják, hogy sok tanulmány „jóslás” szintjén működik. Hatalmas adatmennyiségeket „bányásznak” (data mining), amíg nem találnak valami statisztikailag szignifikáns összefüggést, ami jó címsorrá válhat.

A múltban szinte minden hozzávalója a kamrájának az egyik héten „szuperélelmiszerként” ünnepelték, a következő héten pedig „méregként” nyilvánították. A csokoládé sem kivétel ez alól. Egyszer cukorbetegség ellen véd, máskor vérnyomáscsökkentő, harmadszor pedig agyi teljesítményfokozó. Ezek az eredmények gyakran „szép számítások”: ha 100 különböző tényezőt vizsgálunk, nagy a valószínűsége, hogy egyikük véletlenül pozitív tendenciát mutat.

A „boldogságcsináló” teszt

Gyakran állítják, hogy a csokoládé boldoggá tesz, mert triptofánt vagy más hírvivő anyagokat tartalmaz. Tisztán kémiai szempontból azonban ezeknek az anyagoknak a mennyisége egy normál adagban túl csekély ahhoz, hogy farmakológiai hatást gyakoroljon az agyra. Valószínűleg több kilogrammot kellene egyszerre elfogyasztani ahhoz, hogy közvetlen kémiai „eufóriát” élvezhessünk – ami viszont más, kevésbé örömteli problémákat okozna.

És mégis: egy darab csokoládé után jobban érjük magunkat. Miért? Mert az élvezetnek van egy pszichológiai komponense. A nyelven való elolvadás, a jutalom egy nehéz nap után – ez a valódi életminőség, amelyet egyetlen laboratóriumi tanulmány sem tud cáfolni.

A dózis teszi az... élvezetet?

Mit kezdjen most ezzel az információval? Frusztráltan dobja a csokoládét a szemétbe, mert a tanulmányok eredményei olyan bizonytalanok? Éppen ellenkezőleg! Tekintse a tudományos eredményeket annak, amik: izgalmas bizonyítékoknak.

Ha szereti a sötét csokoládét, nagy az esélye, hogy jót tesz Önnek. Nem feltétlenül azért, mert varázslatos módon helyrehozza a DNS-ét, hanem mert egy élvezeti cikk, amely mértékkel fogyasztva hozzájárul az életörömhöz. És az öröm, mint tudjuk, az egyik legerősebb tényező a hosszú életben. A kávéra ugyanaz vonatkozik, mint a csokoládéra.

Kényeztesse magát csokoládéval. De tegye ezt a megfelelő okokból. Ne úgy egye, mint egy keserű pirulát az élet meghosszabbítására, hanem azért, mert szereti az ízét. Ha a teobromin valóban egy kicsit „fiatalabbá” varázsolja a sejtjeit – csodálatos, akkor élvezzük! Ha nem, akkor legalább egy pillanatnyi tiszta élvezetben volt része. A legfontosabb összefüggés, amit tudnia kell, nem a kakaó és az epigenetika közötti, hanem a tudatos élvezet és a jóllét közötti.

Maradjon kritikus a szenzációhajhász címekkel szemben, de maradjon szenvedélyes a desszert iránt. A teste általában jobban tudja, mire van szüksége, mint egy statisztikai elemzés - írja a focus.de.