Egy új teszt megmutatja, mely antibiotikumok segítenek valóban

Az antibiotikumok a modern orvostudomány legfontosabb eszközei közé tartoznak. Életeket mentenek, lerövidítik a betegségek lefolyását, és sok fertőzést egyáltalán kezelhetővé tesznek. Ennek ellenére a betegek és az orvosok egyre gyakrabban tapasztalják, hogy a terápia nem hozza meg a várt eredményt. A tünetek visszaszorulnak, majd később újra megjelennek. Vagy a kezelés hónapokig elhúzódik, annak ellenére, hogy a laboreredmények eleinte megnyugtatóak voltak. Hiszen ami a kémcsőben működik, nem feltétlenül bizonyul hatékonynak a szervezetben is.

A laboratóriumokban általában azt vizsgálják, hogy egy gyógyszer megállítja-e a baktériumok szaporodását. Ezek a tesztek azonban nem adnak választ arra a döntő kérdésre, amely a gyógyulás sikerének kulcsfontosságú eleme: a baktériumok valóban elpusztulnak, vagy rejtve maradnak? Egy új vizsgálat láthatóvá teszi az antibiotikumok tényleges hatékonyságát és azt, hogy melyik terápiák igazán hatékonyak.

Az antibiotikumok hatékonysága gyakran a baktériumok nyugalmi állapotában véget ér

Az orvosi gyakorlatban egy antibiotikum akkor tekinthető hatékonynak, ha a baktériumok nem szaporodnak tovább. Ha a szaporodás leáll, úgy tűnik, hogy a fertőzés ellenőrzés alatt van. De sok kórokozó más stratégiát követ. Nyugalmi állapotba kerülnek. Ebben a fázisban már nem osztódnak, de életben maradnak. A terápia befejezése után újra aktívvá válhatnak, és a betegség újra fellángolhat.

Ez a túlélési forma semmi köze a klasszikus antibiotikum-rezisztenciához. A baktériumok nem védekeznek aktívan a hatóanyag ellen. Csak kibírják. A szakértők antibiotikum-toleranciáról beszélnek. Ez jelentős következményekkel járhat az érintettek számára. A fertőzések visszatérnek, a kezeléseket meg kell hosszabbítani vagy újra kell kezdeni. Ez különösen problémás a hosszú távú betegségek, például a tuberkulózis vagy a komplex tüdőfertőzések esetében.

Így mérik pontosan az antibiotikumok hatékonyságát

A Bázeli Egyetem kutatócsoportja vizsgálta ezt a vakfoltot. Ahelyett, hogy egész baktériumkultúrákat vizsgáltak volna, egyes baktériumokat figyeltek meg több napon keresztül. Nagy felbontású mikroszkópia segítségével nyomon lehetett követni, hogy egy egyes sejt valóban elpusztul-e és ha igen, mikor. A tudósok ezt a módszert „antimikrobiális egysejtű tesztelésnek” nevezik.

Így részletes képet kaptak a gyógyszerek által okozott elpusztításról. Az eredmények jelentős különbségeket mutatnak. Egyes hatóanyagok ugyan megállítják a növekedést, de a baktériumok nagy részét életben hagyják. Mások a nyugalmi állapotban lévő baktériumokat is megbízhatóan elpusztítják. Ez esetben nem csak a gyógyszer maga, hanem a kórokozó állapota is döntő jelentőségű. Az éhezési fázisban lévő baktériumok másképp reagálnak, mint a növekvő baktériumok; lecsökkentik anyagcseréjüket, és ezáltal nehezebben támadhatók meg – azonban ezek a nyugalmi állapotban lévő formák gyakran meghatározzák a fertőzés további lefolyását a szervezetben.

A laboratóriumi eredmények kevéssé árulkodnak a terápia kimeneteléről

A korábbi laboratóriumi eljárások elsősorban az úgynevezett minimális gátló koncentrációt mérik. Ez azt mutatja, hogy egy antibiotikum milyen adagtól gátolja a baktériumok növekedését. A klinikai gyakorlatban ez gyakran nem elegendő. Az új elemzés egyértelműen kimutatja, hogy ezek az értékek alig jelzik előre, hogy egy terápia hosszú távon sikeres lesz-e.

Ez különösen egyértelműen kiderült a tuberkulózis esetében. A laboratóriumi körülmények között erősen ható gyógyszerek a szervezetben gyakran a vártnál rosszabb eredményt értek el. Ezzel szemben azok a hatóanyagok bizonyultak különösen hatékonynak, amelyek a szunnyadó baktériumokat is megbízhatóan el tudták pusztítani. Az eredményeket állatmodellekből és klinikai vizsgálatokból származó adatokkal hasonlították össze. Az egyezés magas volt.

A sebesség dönti el a terápia sikerét

Több mint 140 millió egyes baktériumot értékeltek. Ebből több ezer elpusztítási görbe született. Ezek nemcsak azt mutatják, hogy egy gyógyszer hat-e, hanem azt is, hogy milyen gyorsan és a kórokozók mekkora részénél. Két megállapítás különösen egyértelműen kiemelkedett:

• A baktériumok elpusztulásának sebessége nagyobb hatással van a terápia sikerére, mint pusztán a növekedés leállítása.
• Az egyes baktériumtörzsek között jelentős különbségek vannak, még azonos kezelés esetén is.

Ez a sokféleség magyarázza, hogy miért reagálhatnak a hasonló diagnózissal rendelkező betegek nagyon eltérően ugyanarra a terápiára.

A baktériumok génjei is döntőek

Egy másik megállapítás a baktériumok genetikai felépítésére vonatkozik. Az antibiotikumok tolerálásának képessége gyakran öröklődik. Bizonyos genetikai jellemzők növelik a kezelés túlélésének esélyét. Az elemzés kimutatta, hogy ez a tolerancia nagy része genetikailag meghatározott.

Eddig a gyógyszerek kiválasztása elsősorban rezisztenciateszteken alapult. Az új módszer egy döntő szemponttal egészíti ki ezeket az információkat. „Minél jobban tolerálják a baktériumok az antibiotikumot, annál rosszabbak a terápia sikerének esélyei” – magyarázza Lucas Boeck, a tanulmány vezetője.

Röviden összefoglalva:

• Az antibiotikumokat gyakran hatékonynak tartják, mert laboratóriumi körülmények között megállítják a baktériumok szaporodását, de sok kórokozó nyugalmi állapotban túlél a szervezetben, és a terápia után újra aktívvá válhat.
• Egy új vizsgálat azt mutatja, hogy a tényleges hatékonyság attól függ, hogy az antibiotikumok valóban elpusztítják-e a baktériumokat, különösen a nyugalmi állapotban lévő kórokozókat, amelyeket a klasszikus tesztekkel alig lehet kimutatni.
• A baktériumok elpusztításának, genetikai tulajdonságainak és rezisztenciájának együttes figyelembevételével a terápiák jobban előre jelezhetők, célzottabban választhatók ki, és a visszaesések inkább elkerülhetők.