Egy rossz függőség - ami gyakran a környezetnek is tetszik

Aki sokat dolgozik, azt elismerik: szorgalmas, céltudatos, kitartó. De mi történik, ha a teljesítményért cserébe a családdal töltött idő, a pihenés marad el, a kapcsolataink és az egészségünk látja kárát? A munkafüggőséget nehéz felismerni, mert a környezetünk gyakran tapsol hozzá. Pedig felemészt, ha nem lépünk közbe - írja friss cikkében az erdélyi Nőileg.

Mint olvasható, azért is nehéz beazonosítani a munkafüggőséget, és általában későn derül fény rá, mert a társadalom által támogatott viselkedés, ha valaki sokat dolgozik. Díjazni is szokták, de még a család is örül annak, hogy valaki több pénzt hoz haza. Nyilván később ráeszmélnek arra, hogy el vannak hanyagolva, nem jut elég idő és energia rájuk, és ekkor kifejezik nemtetszésüket is. A munkaadók nagy része nem figyel az emberek személyes igényeire, a mentális jóllétére, pedig az egy nagyon okos hozzáállás lenne, hiszen ha nem egészséges egy ember (fizikai, lelki, mentális, kapcsolati, szociális, és akár transzcendentális értelemben), akkor az az ember egy idő után nem lesz jó dolgozó.

A munkafüggőségnél nincs fizikai függőség, nincs sóvárgás, ami nagyon nagy szenvedést okoz más függőség esetében, és ez előny. Viszont nehézség is, mert egy viselkedés az, ami kiváltja az adrenalint, ami a jó érzést hozza el. Ugyancsak nehézség a gyógyulásnál, hogy a munkától nem lehet örökre elszakadni. Megtalálni az egyensúlyt pedig rendkívül nehéz - fogalmaznak a lapban.

A munkafüggőknél az első és legfontosabb lépés, ha szembe tudnak nézni saját magukkal, ha belátja az ember, hogy probléma van, ha képes lesz arra, hogy tükörbe nézzen. Ez általában évtizedekig eltarthat. De ha belátta, akkor segíthet egy családterápia, hiszen a munkafüggőség az egész családot érinti - teszi hozzá a magazin.